– Jó napot, Hacsek, boldog karácsonyt!

– Mit akar a karácsonnyal, Sajókám, augusztus eleje van!

– Akkor vidám farsangot!

– Farsangot?

– Úgy néz ki, mint egy karácsonyfa, arra tippeltem, hogy vagy ünnepel, vagy jelmezbálba készül.

– Jelmezbálba, délelőtt?

– Akár. De tényleg, minek öltözött?

– Én sem tudom, minek felöltözni ebben a dögmelegben.

– Mondja már meg, miért néz ki úgy, mint Botond vezér Bizánc kapujában, és miért van magánál ez a tűzoltókészülék?

– Ja, megyek a tesiórára.

– Maga visszaült az iskolapadba?

– Nem, a kisfiamnak viszem a tesiórára a holmikat, otthon felejtette.

– Ne marháskodjon, tesiórára maximum tréningruhát, sportcipőt meg medicinlabdát kéne vinnie.

– Ahogy maga téved, kérem, ahogy maga téved! Világosan megnéztem az órarendben, „hazafias testnevelés” a tantárgy neve. Nü, az én Izidorkám ne maradjon le ebben a tárgyban sem, bevásároltam a teljes honfoglaló szettet, most viszem neki.

– Látom: kacagány, buzogány, kelevéz, puzdra…

– Az nem is puzdra, az tegez.

– Én, kérem, megválogatom, kivel tegeződöm, és igenis puzdra.

– Felőlem akár szép selymes lóding vagy csontos kalabér is lehet. Mondja, ez mind kell?

– Kéne még pejparipa is, vagy táltos… de az senkinek nincs az osztályból.

– Legalább lószerszámot vigyen még, ha máshová nem, a tornatanár alfelébe jusson!

– Azt kéne – ha már hazafiasan testnevelünk, legyen magyaros, a kutyaúristenit neki…

– Jó, azt értem, hogy azért öltözött hét vezérnek, mert ez kell az Izidorkának a tesiórára, de miért van magánál az a tűzoltókészülék?

– Tudja, maga, hol van az az iskola? Hármas metróval megyek.

– Le van maradva egy brosúrával, kérem. A hármas metró már nem gyullad, hanem meg-megáll.

– És közben a Mamára gondol, mint József Attila?

– Arra az utasok gondolnak. Arra az áldott jó, moszkvai mamuskájára annak, aki felújította. Hogy ment volna… nyikorgó kosárral ölében fel, fel a padlásra inkább.

– Valamit nem értek. Akkor most már nem kell metrótűztől tartani?

– Attól semmiképpen, ezek a felújított szerelvények tűzállóak.

– Hála Istennek.

– Viszont van magánál fakocka?

– Micsoda?

– Fakocka. Jobban mondva egyszer egy centis élű fahasáb.

– Fahasáb nélkül ki sem mozdulok a házból, tapodtat sem… persze, hogy nincs.

– Akkor felengedik a szerelvényre, de ha lenne, és megtalálják a motozáskor, magának annyi, már viszik is.

– Miért?

– A felújított metrót egyedül a fakocka képes megállítani vagy az üveggolyó, ezt használják a közlekedés megzavarására a Soros-ügynökök.

– A minek a megzavarására? Maga szerint ez közlekedés?

– Na látja, milyen sikeresen zavarják?

– Maga hülye, Soros még lódenkabátokkal üzletelt Manhattanben, mikor Pesten már volt forgalmi dugó.

– Naná, hiszen az nálunk nemzeti hagyomány.

– Mint a puzdra?

– Mint a puzdra. Vagy a malomalja. Csak Soros ellopta és most az övé!

– Hagyjon már a hülyeségeivel. Fakocka… vegye tudomásul, hogy tegnap is leállt a metró a Klinikáknál, és nem találtak az ajtóban semmiféle fakockát, ehhez mit szól?

– Persze, hogy nem találtak, elolvadt ebben a nagy melegben.

– A fa elolvadt?

– Igen, ezek a ravasz ügynökök jégfát használnak, most olvastam a Magyar Időkben.

– Ha csak úgy nem. Döntöttem: mégsem megyek metróval.

– Beül inkább egy taxiba?

– Dehogy is. Felszállok egy BKV-hajóra, az elvisz az Üllői útig.

– Hajóval az Üllői úton?

– Miért ne? Ahol a fakocka megolvad, ott az utcán vízisízni is lehet.

– Mars ki!

huppa.hu