Nos, van egy rossz hírem. Az életben az a szép, hogy sosem jön rendbe. Olyan, mint a sárga csekk. Már azt hiszed, hogy leróttad minden tartozásodat és akkor a postás bedob még párat. Ahogy a tartozásokból nem jössz ki soha, mert így van megszerkesztve, az élet rendbetételével is ez a helyzet. Amint rendezed soraidat, igényeid is úgy nőnek. De ne fussunk ennyire előre.
Szabad vagy. Legalábbis ezt hitetik el veled. A valóságban azonban a szabadságba vagy bezárva. Abba a szabadságba, amit elhitetnek veled. Ez egy olyan szabadság, ahol azt mondasz, amit akarsz, ezzel nem törődik senki, ha közben fizeted a kötelezettségeidet, melyeket a nyakadba akasztanak. A szólásszabadsággal ott a szabadság érzete, de valóságban az egy rabság, mert egész hónapban a tartozásaidat egyenlíted. Azok, akiknek fizetsz, káoszt teremtenek köréd. Te azt hiszed, hogy rendezőerőket szolgálsz, akik a javadat akarják, de ez tévhit. Káosz alkotó erőket követsz, akik pont arra az ösztönre építik fel stratégiájukat, ami benned működik: „rendbe hozom az életemet.”
Bármennyi terhet vetnek ki rád, ki nem számítható módon, Te rendszert építesz fel a káoszban és szisztematikusan leveted magadról a terheket. Majd jönnek az újabb terhek. Eközben tombol benned a szabadságérzet. Tüntetsz, tiltakozol, de ki nem szarja le, ha közben fizetsz! Sok okos ezalatt baromi jó recepteket, pártprogramokat, vallási előírásokat ad a terhek könnyebb viselésére, az élet átvészelésére.

A káosz ellenszere nem az engedelmesség, hanem az ellenkáosz. Legalábbis ideig-óráig. Mert ha tömegesen nem engedelmeskedsz, te is káoszt hozol létre, ez megtöri a káoszalkotók logikáját.
Hiányozni fog nekik a bevétel, mert csak ez számít és el fognak gondolkodni sorsodon. Ha úgy látják, hogy potenciálisan vissza tudnak állítani téged a teherviselők közé, mert van annyi leszívható vér még benned, akkor engedményeket tesznek. Elhitetik veled, hogy győz a demokrácia, a szólásszabadság meghozza gyümölcsét és a többi maszlag. De ez csak egy átverés. Egy újabb álságos érzet keltéséről szól. Visszaáll a rend, átmenetileg kissé könnyebbedik sorsod, de fizetsz!
De ha úgy látják, hogy hiába adnak engedményeket, a továbbiakban sosem leszel képes terheket viselni, akkor kinyírnak. Tömegesen nyírnak ki úgy, hogy észre sem veszed. Erre jó példa Afrika.
Humanitárius szervezetek, NGO-k segítenek párezer emberen harsogó médiatámogatás kíséretében, de milliókat hagynak e
lmerülni a pusztulásban síri csendben. Máshol is képesek kinyírni, ne aggódj, csak az eszközök mások. Egy ateista is hisz a lélekben, különben nem hozták volna létre a pszichológia tudományát. Csupán a pszichológia eszköztárában az ember által eddig felfedezett ok és okozati összefüggések alapján kezelik a lelket, a hit pedig átszállítja a lelket az irracionálisba, kiszakítva azt az emberek karmai közül. Ezen a ponton a papok, sejkek tesznek még egy kísérletet a lélek visszacibálására egy nagyon anyagi térbe, ami konkrétan az ő érdekeltségük, de ha túllépsz ezen a gáton, akkor nem a szabadság érzetét, hanem a valós szabadságot tapasztalod meg. Ez a hit. A földi terheken, azok manipulációin nem tudsz változtatni. Ez az a sors, ami bekövetkezik. De azon tudsz alakítani, hogy mindezt miként éled meg. Ez pedig az a sors, ami a kezedben van.
Egy hindu gurut, aki ott ül pucéran immár húsz éve a Gangesz partján egy olyan állapotban, melyben kikapcsolta földi érzékeléseit, nem hiszem, hogy felizgat villanyszámlája, ha egyáltalán van. Viszont a szolgáltatót felizgatja, hogy nem fizet, pedig kalkuláltak vele. Tévedés ne essék, ez csupán egy példa a valóság érzéki felfogására. Mert a valóságot sokszor nem mi alakítjuk, az van, de az érzetet, ahogy felfogjuk, azt mi formáljuk és tehetjük élhetővé magunk számára.
Azt sem szeretném, ha a hitet egy „ki nem szarja le” állapotba értelmezzük át. Bizonyára vannak olyan felfogások, ahol ez a cél, de az Iszlám nem ez.

Az Iszlám megtanít a valóság látására, az átverések érzékelésére, mert pontosan ismerjük a Sátán természetét. Megtanulunk együtt élni a valósággal, nem szakadunk ki belőle annyira, mint a guru a Gangesz partján, mert közben tanítjuk azt a világot, melyben lelkünk szabad és ahol „rendbe jönnek a dolgaink.” Meggyőződésünk, ha sokak szeméről lekerül a hályog, megszűnik a süketség, vakság, a világ is más lesz. Még akkor is így van ez, ha vannak rossz tanítóink, de a tankönyvünk nagyon jó:

Süketség, némaság, vakság, s ők nem térnek vissza (a helyes útra). (Korán 2:18)

Kik tagadnak olyan, mint aki mekeg, mivel nem hall, csak hangos hívást, szólítást (hallja). Süketek, némák, vakok, így nem fogják fel. (Korán 2:171)