Surányi István

A Kádár-rendszer személyzeti politikája olyan volt, mint minden diktatúráé.
Elvtelen törleszkedőket és hatalommániásokat termelt ki.

A Klotild palota mellett megjelent egy kávéházi asztal mellett ülő Krúdy-szobor. Az alkalmat megragadva Farkas Norbert mondott/írt egy-két keresetlen szót az alkotásról, és amúgy általában.

Vajon mi az oka, hogy az egykori NDK egyre inkább az AfD bázisává válik? Vajon többen vannak nacionalisták Keleten, mint Nyugaton? Teszi föl a kérdést Weyer Béla (Berlin) a HVG legutóbbi papíralapú számában.

Varga Judit rendíthetetlenül és fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy a magyar jogrendből szisztematikusan kiirtson minden korrekt, az ügyletek érintettjeinek biztonságát, a mérhetetlenül nagyobb súlyú állammal szemben a polgárok és szervezetek érdekeinek megfelelő védelmét biztosító, egyszóval jogbiztonságot garantáló rendelkezést. Vagyis a maradványait.

Látszólag és az ellenzék számára kiszámíthatatlanok Orbán lépései. Pedig nagyon egyszerű! Átlátszó, mint a síküveg! Mindig keresd a politikai/gazdasági hasznot! 

Avagy a folytatás folytatása. Mert ez egy véget nem érő történet, amely önmagában is tökéletesen leírja az Orbán-rendszert. Egy hét történései üzemanyag-ügyben.

Túró (Rudolf)

Orbán, megint hozta a formáját: ahelyett, hogy legalább átmenetileg csökkentette volna a motorbenzin/üzemanyagok forgalmi adókulcsát – vele az árát (na, ja, a bevételeinkből nem engedünk!), az üzemanyagok árát négyszáznyolcvan forintban maximálta.

Hát nem véletlenül szólalt meg a kalapácsos Demeter! Meg volt ez is komponálva!

Orbán szemel láthatóan föladta, hogy megnyerheti magának az értelmiséget, és szabadjára engedi a vérebeit.