Nagyobb méretért kattintson a képre!

...na meg hogy ne gondoljátok hogy csupa móka és kacagás a z élet az almában!Mert én beleharaptam de metró volt a közepén! 18:30kor indultam sokat emlegetett D subway-al Bronxból,hogy visszavigyem cimborám lakáskulcsait aminek hozzám kerülésének körülményeibe inkább nem mennék bele!

...szóval 18:30kor figyelmen kívül hagyva mostoha fivérem elbeszélő friss élményét a vasárnapi menetrendes metrókálváriájáról,optimistán nekivágtam utamnak ami ha minden simán megy és expresszel megyek is egy és negyed órás laza matiné lett volna. Ámde...és itt kezdődik a kaland!..@@<---

Először is indokolatlanul sokat várakoztunk minden egyes megállóban,és ha úgy fogalmazok hogy minden k...szott bokorban megálltunk,még olyanokban is amiknek eddig a létezéséről sem tudtam pedig naponta használom az említett járatot!hatalmas lelki nagyságról téve tanúbizonyságot,türelmesen csendesen ereszkedtem Brooklyn felé attól sem törtem meg hogy a várt utazási idő alatt még fél útig sem jutottunk,kacsingatva a lehetőség felé hogy leszállok a picsába és várost nézek,de hát nem hagyhattam cserben a cimborám!

Eltelt így 1 óra és 45 perc és megláttam a fényt az alagút végén,vígan pattantam hogy a következőnél szállok végre,amikor a várva várt megálló markáns tábláit láttam elszáguldani lassítás nélkül a szerelvény ablakain át,.....majd még hármat (esélyt sem adott a menekvésre) majd kiköpött valahol a francba ahol leszállva épp láthattam elmenni a szerelvényt visszafelé,ami egyet jelentett a határozatlan idejű várakozással a következőre,széldzsekiben a szabadtéri peronon,2 órája nem cigizve egyetlen csepp víz nélkül (viszont a távolban láttam az Empire State Building ragyogását.)

...röpke 23 perc múlva megérkezett a szerelvény és halk fohászt suttogva reméltem hogy visszafelé legalább megáll isten segedelmével....így lett. Lerázva magamról a traumát pánikot és haragot,cimborámhoz vettem az irányt.

Megkávézva egy könnyű fecsejt követően felkerekedtünk hogy márpedig mi most elmegyünk a Brooklyn hídhoz,...amiből most már számomra az világos hogy nem tanultam az esetből,és vagy nagyon nagy kalandor,vagy inkább ritka nagy madár vagyok(én döntetlenre jutottam magamban)....metróhoz érve elkezdődött a második felvonás azzal,hogy ismét láttuk elgurulni a járatunk,tehát újabb csodálatos 26 percet vártunk továbbra is alul öltözötten(persze inni megint nem vittünk) a kietlen peronon,de tettre készen!

....csikorogva, lassan csúszott elénk az acél kígyó amire "Indiana Jones" lendületével pattantunk,dicsőséges célként lebegve szemünk előtt célunk,elménk horizontján.Ismeretlen útra léptünk,olyasmi tartással,és várakozással szívünkben mint amilyet az első iskolanap érez az ember egy új tapasztalás küszöbén!ekkor még mosolyogva lengedeztünk a biztonsági kapaszkodókat markolva. Az első hibás lépés bizonytalanságunkból fakadt,miután egy csomópontban szálltunk volna át így több néven is futott a Station, és lányos zavarunkban az eltérő név láttán túlmentünk egy megállót,ami nem lett volna gond hiszen átszállunk visszafelé,aztán csöcs,csak éppen,míg nekem bérletem van duónk másik tagjának 12 dollár 75 cent figyelt a kártyáján,ami bőven elég abban az esetben ha az alagutat el nem hagyva csupán átszállogattunk egyetlen hiba nélkül. Nem volt mit tenni alagútból ki alagútba be,mert természetesen ezen a megállón nem volt olyan opció hogy ezt anélkül tegyük hogy átlépnénk a kaput!egy hiba belefér,...gondoltuk és visszatértünk az előző irányba,abban a hitben hogy innen már sima ügy lesz. Megérkezve a cél állomásra tapasztaltuk hogy mindenhol piros szalagok jelzik kifeszítve hogy a csatlakozásként betervezett F-train nem közlekedik a hétvégén épp ott Manhattan felé.

A metró és én

Pánikszerűen olvasni kezdtem a subway map-et megoldást keresve a helyzetre,közben ki-ki pillantva a képzeletbeli nézőkre,a "FUCK..FUCK...FUCK" mondat nyomatékosító szavakat ismételgetve fejben némán,nem mutatva és kiterjesztve kétségbeesésem utastársamra aki vakon bízva bennem követett ahova csak mondtam.Ekkor felnézve egy kedves arab-indiai koprodukciós alkalmazott(nyilván bennszülött.) jelent meg előttem mint valami jelenés,akire lecsapva latba vetve minden nyelvtudásom ráinfóztam....

"kennyú helpmííííí plíííz?!?!?..."

segítőkészen tudatta velem hogy tovább kell menjünk egy megállót ahol majd át kell mennünk az ellenkező irányba és attól kezdve zöld utunk lesz.ehhez persze ismét ki kellett lépnem a kapun hogy kézzel lábbal térképet lengetve tájékoztathasson az a dicsőséges köztisztviselő,...a megmentőnk.A lényeg ismét a pályán voltunk szemünket egy percre sem elfordítva a célról.Na jó néha levettük mégis mert a jó fenekek és lábak meghaladták azt a határértéket amit még figyelmen kívül hagyhattunk,és étel ital híján várakozva 20 perceket csak a szemünk legelhetett!ezek mellet a peron végén egy feka srác pókembernek képzelve magát csimpaszkodott minden a falon és plafonon lévő kifüggesztésbe ezzel lekötve a tömegek megfáradt és elunt csapatát kb 25 perces álmélkodó bámészkodás után megérkezett a gép ami egy lépéssel közelebb vitt utunk végéhez és egy újab közel félórás várakozáshoz,ahonnan abba a csomópontba landoltunk,amitől már csak egy megállónyi táv maradt hátra,de ott relatíve hamar jött a megváltó
A train, alig 17 percet vártunk!Lerázva magunkról a korábbi eseményeket ismét ujjongó lelkesedéssel robogtunk a High Street felé,ami pontosan a híd lábánál található állomás avagy a célállomás volt.....

to be continued...