Sosem látott munkanélküliségi adatok érkeztek Magyarországról
Mennyien vallják magunkat munkanélkülinek?
A kép illusztráció! - Forrás: MTI
Csaknem 300 ezer magyar vallja magát munkanélkülinek, miközben a hivatalos adatok alapján kevesebb, mint 180 ezer embernek nincs állása.
A KSH-tól kapott adatok alapján a Portfolio megnézte, hogy milyen hatása volt a munkaerőpiacra a járványhullámoknak.
Mi történt a válságban?
A koronavírus-járvány első hullámának csúcsán közel 400 ezren, a harmadik hullámban 365 ezren vallották magukat munkanélkülinek a háromhavi adatok alapján (narancssárga vonal). Ez derült ki az önbesorolásos munkanélküliségi adatokból, amelyeket a KSH küldött el a Portfolio számára. Az idősorból kiderült, hogy az első hullámban egyetlen hónapig 425 ezren kerestek munkát, de a harmadik hullámban is megközelítette a 400 ezret a munkanélküliek száma.
A hivatalos munkanélküliségi adatokból (zöld vonal) azonban mindeddig nem látszott, hogy ilyen sokan veszítették volna el az állásukat. A KSH hivatalos adatai alapján (ILO módszertan) csak kismértékben emelkedett a munkanélküliségi ráta, ugyanis módszertani okokból az állásvesztők jó részét nem számolták bele a hivatalos adatba. A munkanélküliségnek ugyanis nem csak annyi a kritériuma, hogy valakit elbocsátottak, hanem az is, hogy egy hónapja keres-e aktívan állást és munkába tudna-e állni szinte azonnal (lásd keretes írásunkat). Utóbbinak igencsak nehéz volt megfelelni a korlátozásokkal tarkított időszakban.
A KSH-tól kapott önbesorolásos munkanélküliségi adatok azonban megerősítik azt a feltételezést, hogy a járvány első hullámának kitörésekor azonnal emelkedett a munkanélküliség, majd a korlátozások feloldásával mérséklődésnek indult. A második-harmadik hullám újabb sokkot okozott a munkaerőpiacon, ami ismét a munkahelyek számának csökkenéséhez vezetett. Tavaly tavasztól kezdve azonban folyamatosan csökkent a munkanélküliek száma, mostanra pedig már a válság előtti szint közelébe került. Annak módszertani okai vannak, hogy a sokkhatás miért nem látszódott a hivatalos munkanélküliségi adatokban.
Mi okozza az adatok közötti különbségeket?
A KSH minden hónapban közzéteszi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) módszertana alapján számolt munkanélküliségi rátát. Ezt a munkaerő-felmérés alapján végzi. „A nemzetközi statisztikai hivatalok módszertanával összhangban a KSH az ILO-definíciót használja a munkanélküliek számának meghatározására. Az ILO-definíció szerint munkanélküli az, akinek 1. nincs munkája, 2. az elmúlt 4 hétben aktívan keresett munkát, és 3. ha találna, 2 héten belül munkába is tudna állni” – közölte a Portfolio-val a KSH.
Mindhárom követelménynek meg kell felelni ahhoz, hogy valaki munkanélkülinek számítson. Vagyis látható, hogy igen sok kritériumnak kell teljesülnie, a 4 hetes aktív munkakeresés pedig azt is feltételezi, hogy valakit már jó ideje elbocsátottak. A járvány időszakában tapasztalt azonnali változások (leépítések és lezárások hatásai) így nem igaszán látszódtak a munkanélküliségen.
Ezzel szemben az önberosolásos munkanélküliségnek – amit most közölt a Portfolio kérésére a KSH az elmúlt két évre vonatkozóan – nincsenek olyan szigorú kritériumai: egész egyszerűen elég annyi, hogy valaki munkanélkülinek vallja magát, amikor a felmérés készítői megkérdezték őt erről. Ez a mutató azonnal tud reflektálni a gazdasági változásokra. A KSH közlése szerint „az ILO-definíció szerinti munkanélküliek számának meghatározása szigorú, objektív tényeken alapul, ellenben az önbesorolás szerinti munkanélküliek száma a megkérdezett élethelyzetének szubjektív megítélésén”.
Mit hoz a jövő?
A betöltetlen álláshelyek száma azt mutatja, hogy országos szinten már közel akkora a munkaerőhiány Magyarországon, mint a koronavírus-válság előtt volt. A következő hónapokban még tovább csökkenhet a munkanélküliek száma, miután a dolgozók iránti kereslet a kilábalás időszakában tovább nő. Amennyiben a vállalatok nem találnak megfelelően képzett munkavállalókat, akkor tovább csökkenthetik a már most is alacsonyabb szintű felvételi kritériumokat, hiszen egyre több cég növekedésének korlátja a munkaerőhiány, így lehet, hogy lesznek olyanok, akiknek sikerül visszatérni az elsődleges munkapiacra.
Mindeközben a gyors minimálbéremelés éppen ellentétes hatású lehetne: elvileg kiárazhat egyes, alacsonyan képzett dolgozókat. Erre azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben nem igazán lehet tömegesen számítani, hiszen a vállalatok örülnek, ha elegendő létszámú dolgozójuk van a termeléshez. Ha pedig lesznek olyan vállalatok, amelyek megszűnnek a magasabb költségszintek miatt, akkor a konkurencia hamar fel fogja szívni a dolgozókat. A munkanélküliségi ráta növekedésére annak az alacsony valószínűségű forgatókönyvnek a megvalósulása esetén lehet számítani, ha a járvány miatt újra drasztikus és hosszú korlátozások lennének Európában vagy Magyarországon (pl. teljesen vakcinakerülő mutáció felbukkanása, összeroppanó egészségügy).
Összességében azt mondhatjuk, hogy a munkanélküliség alacsony szintre csökkent, így a következő hónapokban már nincs nagy tere a foglalkoztatás növekedésének. Az ország keleti felén tapasztalható magasabb munkanélküliség alapján még kissé javulhatna a helyzet, ehhez azonban a foglalkoztatás növeléséért cserébe nyújtott állami támogatások irányából érdemes lenne elmozdulni a képzés és a mobilitás növelése felé. A jelenlegi helyzetet mindent egybevetve a válság előtti, munkaerőhiányos állapot jellemzi, amely már korlátozza a vállalatok jövőbeli növekedését. (Portfolio)
