Hír budapesti szemmel, hogy Fürjes Balázs már nem felel a Fudan Egyetem és a Diákváros ügyeiért.

Pontosabban, hogy a 444-et idézzem:

„Péntek este a kormány úgy módosította Fürjes Balázs kormánybiztosi kinevezését, hogy kikerült a portfóliójából a Budapest Diákváros projekt és a Fudan Egyetem építésének koordinálása. Az erről szóló kormányrendelet szerint ezt a feladatot hétfőtől már Palkovics László miniszter látja el.”

Miért történt így? Nos azért, mert Fürjes, aki 2018, vagyis Karácsony Gergely megválasztása óta a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára, két napja, április 15-én eléggé egyértelműen nyilatkozta, de meg is írta az Indexben, miszerint a tervek jelenlegi állása mellett megépül a Diákváros is, és a Fudan Egyetem campusa is. Az íráshoz még térképet is mellékelt és pontosan ismertette az elképzeléseket:

„A Diákváros az eredeti tervek szerint megépül, és 8-10 000 kollégiumi helyet biztosít a budapesti magyar egyetemek hallgatóinak. A világ 34. legjobb egyetemeként számon tartott Fudan Egyetem budapesti campusa nem a Diákváros helyett épül meg. (…) A térségben elszórva, de főleg a Diákvárostól északra terveztünk ingatlanfejlesztésre alkalmas, vegyes funkciójú (főleg iroda), üzleti hasznosítású területeket is. Döntően ezek, valamint a csepeli gerincúttal szomszédos terület és a térség Soroksári út melletti pufferzónája jelentik azt a tartalékot, ahova elhelyezhető a Fudan Egyetem campusa, érintetlenül hagyva a tervezett Diákváros (kollégiumok) teljes területét.” (Index)

Aki most erre naiv módon azt mondja „Fürjes meg akarta építeni mindkettőt, és leváltották emiatt”, az nagyon téved. Egyrészt: nem váltották le, csak ezt az ügyet vették ki a hatásköréből. Másrészt ő most nem veszített ezzel, hanem nyert: ha mégsem épül meg a Diákváros (ellenben a Fudan Egyetem campusa hétszentség, hogy megépül) nem lehet szembesíteni a korábbi szavával, írásával: nyugodtan széttárhatja a karját és mondhatja, hogy ő már erről nem tehet, tőle elvették a hatáskört az ügyben. Meg merném kockáztatni, hogy azért írta vagy íratták vele az említett cikket is, hogy lehessen tőle elvenni a vitatott beruházásokat, Palkovics válla meg erős, más, nagyobb disznóságokat is elbírt, Fürjesre még szükség lesz a Városháza ellen, őt nagyobb csatákra tartogatják.

Jó, ez az aktuális helyzet, de nézzük már meg egy kicsit azt a mindenáron megvalósuló Fudan-beruházást. Hát az bizony magán viseli az „Egy Út, Egy Öv”-program minden bélyegét (különös tréfája a sorsnak, hogy a program angol rövidítése – OBOR – egyezik Bukarest legnagyobb, legrégibb és őszintén szólva legrosszabb hírű piacának nevével). Az építkezés kínai hitelből valósulna meg, részben kínai alapanyagokból és kínai kivitelezőkre bíznák, jelesül a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatot bíznák meg a munkálatokkal. Mi, vagyis a magyar állam mit adunk bele? Az egészen pontosan 821 492 000 forint értékű telket és az alapításhoz szükséges tőkét. Arról eltérnek az adatok, hogy 450 vagy 540 milliárd forintnyi hitelt veszünk fel, de így mulat sok magyar úr, ugyanis ahol gyalulnak, hullik a forgács, ahol hiteleznek, ott meg a közvetítői díj.

Mindenképpen bizonyos, hogy akár 450, akár 540 milliárd lesz a hitel, a kivitelező a Kínai Állami Építőmérnöki vállalat, amely 338 milliárd forintos ajánlatot tett, azaz 650 ezer forintos négyzetméteráron vállalná összesen 520 ezer négyzetméter megépítését. A két összeg közötti különbözetre magyarázat lenne, hogy az ajánlat nem tartalmazza a parkosítás, az útépítések és az ÁFA összegét. Szóval, kerülhet épp ennyibe mindenestől és kulcsrakészen. A kész intézmény Fudan Hungary Egyetem néven futna és egy kínai–magyar vagyonkezelő alapítvány hozza létre és tartja majd fenn.

Természetesen a Fudan Egyetem alapító okirata lenne irányadó az oktatásban, aminek van egy kis pikantériája. Magát a felsőoktatási intézményt ugyanis 1905-ben alapították, ámde az alapító okirata mindössze két éves, mert a sanghaji központban átírták, akkor ki is tört ott egy kisebb diáklázadás emiatt, amit kínai szokás szerint a szelíd meggyőzés, a nyomós érvek és a bambuszbot (de főként a bambuszbot) segítségével elsimítottak. Most nincs lojálisabb kínai egyetem a Fudannál, pedig lojalitásban erős náluk a mezőny, de az is igaz, hogy Sanghaj hagyományosan a száz éve alapított Kínai Kommunista Párt fellegvára, az ottani munkásság adta annak idején a tömegbázisát, még Mao Ce-tung is Sanghajhoz fordult támogatásért, ha valamilyen ügyben bizonytalannak érezte magát. Az igaz, kevés ilyen ügy volt. A 444 megszerezte és le is fordította az illető okiratot, én ezzel most nem foglalkoznék, csak egyet emelnék ki az alapelvek közül, azt sem ebből az iratból (ami csak hivatkozik a tézisre), hanem Hszi Csin-ping egyik 2016. decemberi nyilatkozatából. Eszerint:

„Az egyetemi oktatás és oktatásszervezés lényege az ideológiai és a politikai munka. Minden tudomány Marx elméletén alapul.”

Tisztelet, becsület Marx Károlynak (bár az „ázsiai termelési mód” fogalmát igazán kár volt megalkotnia), de ez azt jelentené, hogy az ő munkásságának kezdete előtt nem volt tudomány. Nem volt se Newton, se Arkhimédész, de nem volt még Lao-ce vagy Kung Fu-ce sem, ezek mind imperialista legendák (a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején így is tanították különben). Nincs se Pitagorasz-tétel, se iránytű, se tűz, se kerék, ha mégis van, akkor mindent, ami előtte született, maga Marx fedezett fel, ami igen szép teljesítmény lehetett tőle. Jelezném, hogy ez a felfogás pont a marxizmus elméletének mond ellent, hiszen annak szerves eleme a folyamatos fejlődés, aminek korábban is léteznie kellett, különben Marx nem bírta volna elemezni.

No jó, Kínában tudjuk, hogy sokféle az igazság. Nálunk is, csak nálunk azért másképp sokféle. Azért valaki szóljon majd a Fudan vezetőségének átadás után, hogy mifelénk tiltott önkényuralmi jelkép a sarló és a kalapács, mert bizony a KKP alapításának századik évfordulóját olyan veres zászlóra írt, sarló-kalapácsos képpel ünnepelték, amilyen még Sanghajban is csak ritkán terem, izgalmas lesz, ha Budapesten is megismétlik, és rendvédelmi szempontból elég komoly paradoxon elé fogja állítani szerveinket.

Kínában sokféle az igazság, nálunk is, de minálunk most kezd kínai lenni. Amit úgyis lehet értelmezni – ha akarjuk – hogy gyengül a magyar kormány Moszkva iránti elkötelezettsége, és, mint korábban írtam, növekszik az Ankara és Peking iránti kötődés. Ránk mindig számíthatnak ezek a rezsimek, ha vétózni kell: épp tegnap akadályoztuk meg az uniós szavazáson a Peking Hong Kongot illető intézkedéseit alapvetően csak elítélő nyilatkozat kiadását (vétóztunk mi már Ankara érdekében is). Ugyan egy efféle nyilatkozattól nem dől össze a világ, nem hirdetnek kereskedelmi embargót, egyáltalán, a gyakorlatban nem történik semmi, csak annyi hangzik el, hogy az Unió nem ért egyet a választási törvény önkényes átírásával Hong Kongban, de azt sem engedtük, mert mi nem szeretjük, ha szidják nagy és erős barátainkat. Ha csúnyákat mondanak róluk. Megjegyezném, ha a Fidesz más kérdésekben csak tizedennyi elvhűséget mutatott volna és ugyanígy ragaszkodna alapítása idején deklarált elveihez, most Magyarország a liberális demokrácia mintaállama lenne.

Na jó, de minek az elítélését akadályoztuk mi meg? Először lássuk a hivatalos, pekingi verziót.

„A szavazási bizottság a hongkongi szavazási rendszer lényege, amelynek alkotóját és funkcióját megjavította az ONGY (Országos Népi Gyűlés) döntése. A javítás után a jövőben a hongkongi szavazási bizottságot 5 kör, összesen 1500 tag alkotja. Az előző 4 kör 1200 tagjához képest több a képviselő, ami jobban megvédi a hongkongi társadalom érdekeit. A funkcióról szólva a bizottságnak az eredeti jelölésen és a főkormányzó választásán kívül egyes törvényhozó testület tagjának választását és törvényhozó testület tagjának jelölését is adományozták.

Az anyaországot szerető személy kormányozza Hongkongot elv, ez Kínának a nemzeti szuverenitás biztonsága alapján végzett hasznos eszköze a helyi szavazási rendszer tökéletesítésének, amely a kínai stílusú tervet is megmutatja a világnak a helyi demokráciák fejlesztésére.”

Akkor fordítsuk le érthető nyelvre. Hong Kongnak a brit uralom idején többnyire egyáltalán semmiféle alkotmánya nem volt. Mikor elkezdett közelegni az átadás pillanata, és kiderült, hogy ez most komoly lesz, a britek gyorsan kitaláltak egy jól-rosszul működő, de mégis autonómiát biztosító alkotmányt a városállamnak, hogy legyen mit elfogadtatni a kínai hatóságokkal, lehessen „egy ország, két rendszer”. Igen ám, de ez jobban hasonlított – mivel városállamról volt szó – egy önkormányzati alkotmányhoz. Például Hong Kong politikai irányításában a törvényhozás hetven képviselő dolga, nevezzük őket az egyszerűség kedvéért Hong Kong parlamentjének, de ezeknek csak a felét választják, másik felüket gazdasági érdekcsoportok delegálják. Ezeket az érdekcsoportokat Peking mostanra rég megszerezte, a kezében tartja, most már csak a maradék harmincöt képviselőt kell valahogy ő kiállítsa, de az átalakított rendszerrel ez gyerekjáték lesz. A 2019-es önkormányzati választásokat ugyan fölényesen megnyerte a Pekinggel szemben álló ellenzék, de a 2020-as törvényhozásiakat viszont elhalasztották a járvány miatt: ezek után akár meg is lehet majd tartani őket.

Ehhez vegyük a kiadatási és állambiztonsági törvény keresztülvitelét. Eddig ugyanis a Kínai Népköztársaság államrendjének megsértése miatt senkit sem lehetett ott elítélni, tegnap viszont egy év letöltendő börtönt kapott Jimmy Lai, a város utolsó ellenzéki lapjának tulajdonosa „a Peking-ellenes tüntetésekben játszott szerepe miatt” és a lap, vagyis az Apple Daily szerkesztőségét kétszáz rendőr kutatta át. Lai majdnem biztosan a Kínai Népköztársaság területén fog raboskodni, amit kevesen élnek túl, a korábban említett bambuszbot gyakori alkalmazása miatt – nos, nézzünk csak magunkba, minek az elítélését vétózta meg a magyar küldöttség, arra hivatkozva, miszerint „az Európai Uniónak már így is túl sok a vitája Kínával”?

Egyértelműen egy totális, magát kommunistának nevező zsarnoki rendszer elítélését vétóztuk meg. Hogy nem kommunisták? Nyilván. Azok sem. Csak zsarnokok. Ellenben nálunk ki a kommunista, de legalábbis balliberális? Arra választ adott a Magyar Nemzet:

"„A Szabad Európa Rádió és a Deutsche Welle magyar adást indít a magyar demokrácia „védelme” érdekében. Ez tiszta beszéd, a külföldi balliberális erők nyíltan beszállnak a magyar ellenzék mellett.”"

A Szabad Európa Rádió, mint balliberális erő.

Rákosi Mátyás és Péter Gábor elégedetten forgolódnak a sírjukban.

Mondtam én, Pekingben sokféle az igazság, de sokféle Budapesten is.

Az lesz csak a szép, amikor ez a két sokféleség találkozik, mondhatni egyesül.

Egzotikus lesz, annyit mondhatok.

Szele Tamás / forgokinpad.blog.hu