Nemes Jeles László csak sokadik próbálkozásra talált producert az ötlethez, abban pedig, hogy mégsem adta fel, édesanyja is sokat segített. Röhrig Géza a forgatás során teljesen elzárkózott a külvilágtól, önmagával folytatott heves vitáit követően pedig kiérlelődött a sonderkommandósokról alkotott álláspontja. Eddig nem ismert részletek a sikerfilmről és a borzalmas történelmi háttérről egy új interjúkötetben. A Hetek cikke.

„Néhány hét múlva lejár a Sonderkommando négy hónapos terminusa. Mi itt valamennyien elpusztulunk, ezzel teljesen tisztában vagyunk! Ha mi már nem is leszünk életben, gondoskodunk arról, hogy a világ megismerje egy magát felsőbbrendűnek tartó nép emberi ésszel elképzelhetetlen kegyetlenségét és aljasságát” – írta Dr. Nyiszli Miklós orvos „Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban” című könyvében.

A Sonderkommando – „Különleges egység” – tagjai pergamentekercsekre jegyezték fel a koncentrációs táborban történteket,

a szisztematikus népirtás részleteit, a hóhérok névsorát az áldozatok hozzávetőleges számával, majd a tekercseket fémhengerekbe tették és elásták.

Nyiszlit 1944 májusában deportálták a nácik, és egyike volt annak a hatvanezer fogolynak, akik a német vereség következtében túlélték haláltábort. Nyiszli 1946-ban jelentette meg könyvét. A mű az Oscar-díjas Saul fia című film egyik legfontosabb forrása volt. Mindez, és sok eddig nem ismert információ az alkotókról, a filmkészítés folyamatáról, és persze magáról a holokausztról is kiderül egy új könyvből, a napokban megjelent „Saul útja” Váradi Júlia interjúira épül: megszólal benne Nemes Jeles László, Röhrig Géza, Erdély Mátyás operatőr, Zányi Tamás hangmester, Rajk László látványtervező, Vági Zoltán történész, Sípos Gábor, a film egyik producere és Havas Ágnes, a Filmalap igazgatója is. A könyv a „gondolattól a világhírig” megtett utat vázolja fel: a sonderkommandósok emlékei „Auschwitz tekercsek” néven ismertek. Illetve csak kevesek számára azok. Tíz évvel ezelőtt még kevesebben hallottak róluk, ám Nemes Jeles László ezen kevesek között volt. Akkoriban

asszisztensként dolgozott Korzikán egy filmforgatáson, ennek során talált rá egy francia történelmi könyvben a tekrcsekre.

Miután elolvasta, úgy gondolta, a sonderkommandósok beszámolói alapján kellene bemutatni a haláltábor egy napját. „Nagyon egyszerű történetet akartam. Azt találtam ki, hogy egy krematóriumi rab rátalál egy fiú holttestére, azt gondolja, hogy a fiú az ő fia, és megpróbálja eltemetni” – nyilatkozta Nemes Jeles a könyvben.

Dr. Nyiszli Miklós

Hogy tíz éven keresztül kitartott terve mellett, nagyban köszönheti édesanyjának is, akit bevont a filmkészítés fázisaiba, és aki sok filozófiai kérdésben segített neki. Tőle tanulta azt is, hogy „intenzíven kell a világgal foglalkozni.”

Nemes Jeles László és Erdély Mátyás operatőr felkészültségéről Rajk László, a film látványtervezője beszél a könyvben.

Rajkot nem csak az döbbentette meg, hogy fiatal koruk ellenére mennyire műveltek, hanem az is, hogy pontosan tudták, melyik könyvet kell levenni a polcról, ha bizonyos újabb ismeretekre volt szükségük a filmkészítés során.

Egyébként a hosszú előkészületek miatt a rendező és az operatőr éveken keresztül beszélgetett arról, hogy miről kell majd szólnia, és miről nem szabad szólnia a Saul fiának.

Nemes Jeles két szökött auschwitzi rab, Rudolf Vrba és Alfred Wetzler Auschwitzi-jegyzőkönyv néven ismert beszámolóit is intenzíven tanulmányozta az előkészületek során. Rajk László szerint az is a máig megválaszolatlan kérdések sorába tartozik, miért maradtak passzívak a nagyhatalmak, az USA és Nagy-Britannia azt követően is, hogy a két rab feljegyzései a borzalmakról bizonyítottan eljutott Roosevelt elnökhöz és Churchill miniszterelnökhöz, akik nem csak a szöveget olvasták, de a mellékelt fotókat is látták. Mint ahogy Horthy Miklós magyar kormányzó is.

Röhrig Géza egyebek mellett arról is beszél a könyvben, hogy a forgatás során izoláltan, a társasági életet mellőzve élt egy kis lakás „csonthéjas” magányában, mert sok csendre volt szüksége ahhoz, hogy ne eljátssza, hanem képes legyen átélni Saul történetét. A sorstársaikat a gázkamrákba terelő, majd az elpusztított emberek hulláit vetkőztető, motozó sonderkommandósokról is beszél a főszereplő, ami azért is izgalmas morális kérdés, mert a túlélők többsége nem tudott nekik megbocsátani, kollaboránsoknak tartva őket.

Röhrig – saját magával folytatott heves viták után – az interjúban felmenti őket, hiszen elkerülhetetlen csapdába kerültek. A haláltábor egyik kérdése ugyanis az volt: hogyan ölhető meg a legtöbb zsidó a legkevesebb német bevonásával.

A főszereplő „rendezői filmnek” tartja a Saul fiát, ami szerinte nem az ő alakításától működik elsősorban, hanem Nemes Jeles koncepciójától, és az azt megvalósító operatőri és hangmérnöki munkától. Röhrig egyébként a napokban jelentette be, hogy felhagy a filmezéssel, mert elsősorban saját dalaival és verseivel szeretne foglalkozni. Ugyancsak a napokban látott napvilágot, hogy a Saul fia alkotói Kossuth-díjban részesülhetnek.

Hetek / atv.hu