Két év és pár hónap, amit majd harmadolnak, házi őrizetre változtatnak, vagy elnöki kegyelemmel amnesztiát kaphat. Erről már nem fognak ennyit írni a lapok.

De hát, mégis mi történhetett, hogy a rendszer (és sajna a publikum – itt tartunk!) kiemelt kultúrművészét megcsapták?
Ha nem is nagyon: bagatell, ötvenmilliós áram-, gáz- és vízlopásért.

(Vajon mennyi idő kellett Lajcsinak, hogy észrevétlen üzemeltesse a közművek éber szemei előtt a négyszázmiliós, szép magánparkban álló villáját a budai hegyek lankás dűlőin? Ott csak a kőoroszlánok nem fogyasztottak áramot, gázt és vizet.)

Na de: mi történt?

Két feltevéssel birkózom:

1./ Most kivételesen elfelejtett megkenni valakit, hogy csukja be a szemét. (nem a leolvasóra gondolok!)

2./ Nem igazán fontos, nem brancsbeli, feláldozható figuraként példát statuáltak vele: lám, kedves brüsszeli bürokraták és jogállam-keresők!
Nálunk mindenki elnyeri méltó büntetését, ha disznóságot művel!
Még a kedvenceink is! Na, jó! Simonka és Boldog még nem!
Ők ugyan százszor, ezerszer kártékonyabbak, mint ez az ügyeskedő, de rájuk is sor kerül. Talán. Ha muszáj feláldozni őket.
Addig is elszavazgatnak a legkíválóbbakból összeállt Fidesz-frakcióban az Országgyűlésben. A honatyák!

Másról pedig szó se essék! Más ügyek nincsenek!

Csak Cseh Kataliné, akit az izgága Deutschnak volt pofája följelenteni az OLAF-nál azért, mert résztulajdonosa egy cégnek, ami egyszer eurós pályázatot nyert még az ősidőkben. Hogy hát ellopták aztat a pénzt!

Ő! És nem más! Nem Orbán/Mészáros, Tiborcz és a többiek!

(Deutsch jelenti föl Cseh Katalint! Deutsch jelent föl bárkit! A Nap eltakarja az arcát!)

Ne aggódjatok, ne siránkozzatok, ne csüggedjetek, Lagcsi-imádók! Majd kárpótolják őkelmét! Amíg pedig ülnie kell (ha kell), nyilván kellemes börtönbeosztást kap majd.
Na, jó! Könyvtáros tán nem lesz, mint Mengyi Roland.
De vezetheti a Szent Makkabeusról elnevezett börtönkórust, állandó kimenővel a BM Duna Palotába! (Ha még megvan.)
Egy kis haknira, hogy összekotorjon valamelyes aprót, és törleszteni tudja a tartozását! Ha akarja!
Mert nálunk, kedves néptársak, semmi nem kötelező! Elvégre demokrácia van!
És kiemelten szívünkön viseljük az elítéltek jogait, emberséges börtönkörülményeit! Csakúgy, mint az internált menekültekét! Sőt, jobban! Hiszen enni kapnak!
Cserébe viszont látogató: nuku!
Járvány idején? Hogyan képzelitek ezt sorosista jogvédők?

Hogy nincs járvány? Ki mondta? Ja, Gulyás Gergely!
Hát kérem! Egyszerű ez, mint a flemm, amit lekeverek a kérdezőknek: az utcán, az iskolákban, a színházakban (hiába rettegnek a beszari pesti értelmiségiek!), a plázákban, a lelátókon, a Hősök terén és a Hungexpón nincs jávány, a börtönökben van! Méghozzá akkora, hogy meg kell hosszabbítanuk a veszélyhelyzeti kormányzást! Direkt emiatt!

Ez kérem a dialektikusan szelektív ügykezelés!
A szelektívet úgyis gyakorolnunk kell!
Mármint a szelektív hulladék kezelését. (De, ezt a gyakorlást csak halkan mondom, hiszen ehhez is értünk! Legalábbis ahhoz, hogyan kell pénzt csinálni belőle! Magunknak!)
Azért vesszük ezt is koncesszióba, a most már mágikusnak számító harmincöt évre! Mint az autópályákat!
És ennyi időre hosszabbítjuk meg a nyolcvanadik életévét immár betöltött Pintér mandátumát is. (Nem Pintér Béláról van szó!)
Csak arra kértük, hogy óvatosságból a nagymama Wartburgját vezesse, ha nincs éppen sofőr kéznél, vagy magányra vágyik! Akkor nem lesz baj!
Fő az optimizmus!

Az otimizmus, mely azt bírta mondatni Gulyással, hogy nem terveznek szigorítást!
Elvégre nincs járvány! Vagy van? Most már ő sem biztos benne! Csak abban, hogy az átoltottság segít!
Az átoltottság, melyben az Unióban a tizenötödik helyre csúsztunk vissza.
Az átoltottság, mely nálunk az ötven százalékot se éri el, holott biztonságot, kézben tartható járványkezelést a nyolcvan százalék eredményezhet.
De hát, mi magyarok ebben is különlegesek vagyunk! Mi a félből is egészet hazudunk!

Hát így! De Lagzi Lajcsi ügye mindent überel. Még Tóth Gabi siránkozását is lemosta a híroldalak éléről, hogy aszongya: kérek mindenkit, ne bántsanak azért, mert keresztény vagyok!
Ne, te ne! Hirtelen megtért! Hová is? Mindegy! Hagyjátok békén!
Olyan szépen bemagoltatták vele ezt a mondatot! Tán még érettségit is kaphat!
Pénzt abból ugyan nem termelhet, de már mégis! Csak jól mutatna az önéletrajzában: megtértem, leérettségiztem! Szuper év!

Szóval Lajcsi lesittelése visz mindent. Még ama másik Galambos Lajos, Gyurcsány volt titkosszolgálati főnöke ügyét is, akit négy év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek egy újabb, a választási kampány idejére időzített koncepciós perben. Gondolom, ugyanazért, amiért Császyt és Tátrait is lecsukták! Gondolom, ő sem volt hajlandó terhelő hamis vallomást tenni a volt főnöke ellen. Mert Gyurcsány az elejtendő nagyvad! Még ezer év múlva is az lesz! Pedig Császyéknak cserébe egérutat kínáltak. Hát, igen! Nem rossz hely az a börtön! Vannak rosszabbak is! Itt, belül!

Mindenesetre (tisztelet a kivételnek!) ez csak kishír volt a palettán. Kattintásszám, vagy majré!

Az ellenzék is kussol. Szemérmesen! Igaz, most egymással vannak elfoglalva!