A közgazdászok akkor beszélnek recesszióról, ha két egymást követő negyedévben is csökken egy gazdaság növekedése. 2022 elején nagyon erősen kezdett a magyar gazdaság, időközben viszont erőteljesen lassult a növekedés.  A márciusi és áprilisi adatok egy része már a termelés enyhe visszaesésére utal, s a gazdasági várakozások romlása az év hátralevő részében is ezt valószínűsíti. A második negyedévben lassulás lehetett, a harmadik és negyedik negyedévben pedig csak igen szerény növekedési ütem várható; az előző negyedévekhez viszonyítva pedig az év végére visszaesés valószínű - írják.

Az éves növekedési számokon kevésbé látszik majd meg a technikai recesszió. A GKI felülvizsgálta növekedési előrejelzését, így 2022-re a korábbi 2,5-3 százalékról 3,5-4 százalékra emelte azt, 2023-ra pedig 3,5-4-ről l 2,5-3 százalék közöttire csökkentette GDP-prognózisát. A módosítás az első negyedévi vártnál gyorsabb növekedés és a korábban gondoltnál erőteljesebb megszorítás és infláció, a romló világpolitikai helyzet, valamint az EU-val kialakult feszült kapcsolat következménye.

Az elmúlt négy negyedév gyors növekedésében nyilvánvalóan szerepe volt a Covid-járvány okozta válság miatti alacsony bázisnak, a helyreállításnak. (Például a tavalyi első negyedévben még 1,4 százalékkal csökkent a magyar GDP.) De szerepe volt annak az erőltetetten élénkítő választási gazdaságpolitikának, mely a februári pénzszórással (például 13. havi nyugdíj, családosok szja-visszatérítése) kifejezetten az áprilisi választások előtt kívánta csúcsra járatni a fogyasztást, de a beruházásokat is. Mindez az egyensúly előre látható vészes romlásához, így gyorsuló inflációhoz, gyengülő forinthoz, a belső és külső hiány megugrásához vezetett.

Erre válaszul  a kormány egyensúlyjavító lépéseket, a költségvetés adóbevételeit emelő és kiadásait csökkentő megszorító intézkedéseket jelentett be, amelyek szükségességét az orosz-ukrán háborúval, az EU szankcióival magyarázta. Bár a háború nyilvánvaló módon rontotta a magyar gazdaság működési feltételeit, az energiaárak újabb emelkedése, a cserearányok romlása, az energiaellátás és általában az ellátási láncok bizonytalanabbá válása, illetve a régió kockázatosabbá válása csak fokozta az egyensúlyromlás már évek óta tapasztalható folyamatát. Hamis és egyoldalú az EU szerepének válsággeneráló beállítása, mivel egyrészt az EU szankciói csak választ jelentenek az orosz agresszióra, másrészt az EU helyreállítási alapja forrást kínálna a válságkezelésre, ha a magyar kormányzat hajlandó lenne a jogállamisági-piacgazdasági normák vállalására - vélekednek a GKI közgazdászai.

A magyar infláció májusban a kilencedik legmagasabb volt az EU-ban. Az inflációs helyzet azonban valójában sokkal rosszabb, mivel a lakossági energiaárak Magyarországon a „rezsicsökkentés” következtében alig emelkednek, miközben az EU-ban ez magyarázza az áremelkedés mintegy 40 százalékát. Ennek következtében Magyarországon a maginfláció magasabb  az inflációnál (májusban 12,2 százalék), miközben az EU-ban kevesebb, mint a fele. Ez az áremelkedési ütem további emelkedését vetíti előre. Magyarországon külön problémát jelent, hogy az importált magas infláció hatását felerősíti a forint szinte folyamatos gyengülése. Az infláció elleni küzdelem szempontjából politikai és szakmai kihívás a kormány számára az eddigi radikális minimálbér-emelésekkel való szakítás az ár-bér spirál féken tartása érdekében. Összességében az infláció éves átlagban 10 százalék körüli, vagy ennél inkább kissé magasabb lesz idén a GKI szerint. S bár az év utolsó hónapjaiban a bázishatás miatt már kissé csökkenhet, de várhatóan 2023-ban is magas, éves átlagban 8 százalékos áremelkedésre számítanak a GKI kutatói. (Népszava)