h i r d e t é s

Qibla, azaz imairány

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Qibla, azaz imairány

2020. augusztus 06. - 20:00

 

A „Mecsetek funkciója egykor és ma” c. írásban a mecsetekről, mint imahelyekről és más tevékenységet is végző helyekről volt szó. Sokan hozzáfűzik saját gondolataikat, hogy a napi öt imát otthon, vagy a közeli mecsetben is el lehet végezni, a pénteki istentiszteletre jó, ha van egy látogatható mecset, az Ünnepekre (Eid) célszerű egy nagyobb dzsámi, vagy centrum és Mekkában Kába szentélye a legnagyobb, ami többmillió zarándokot fogad évente.

Az ima szempontjából a hely nem lényeges, mert Allah az egész földet alkalmassá tette imára:

A föld nekem (és követőimnek) imádságra és Tayammum (földdel való bemosakodás) elvégzésére elrendeltetett, ezért bárki imádkozhat követőim közül, bárhol is van, ha elérkezett az ima ideje. Szahih al-Bukhari 335

De beszéljünk Mekkáról és az imairányról, a Qibláról. Ezzel kapcsolatban sok félreértést el kell oszlatni. Nem a Kába „szentségéért” imádkozunk abban az irányban, hanem Mekka „szentsége” miatt. A Kába csak egy szimbólum, de nem képezi az ima tárgyát. Ha a Kábát imádnánk csókolnánk, tapiznánk, nem lennénk különbek a bálványimádóknál. Sajnálatos, hogy tömegek teszik ezt. A Kábának „szentsége” nincs, a történelemben sokszor rombolták le, de mindannyiszor újjáépítették. A fekete kőnek külön története van, a hozzá tartozó jelenéseknek van „szentsége”, de most ez nem képezi a cikk tárgyát. A kő jelentősége az imairány.
Ami „szentséggel” rendelkezi, az a hely, Mekka maga. Ugyanis ide kötődik a Monoteizmus. És most nem Mohamedről, Ábrahámról (béke reájuk), valamint Ádámhoz, Évához köthető történetről beszélek, hanem gyakorlatilag a föld teremtéséről. Tehát Ádám, és Éva előtti időszakról:

Addul Razzaq „Al-Musznaf” 9098-ban foglaltak szerint és Al-Azraqi „Akhbar Mekka” (Mekka hírei) 1/31, valamint Abi Hatim Al-Tafszir (Magyarázat) 1235-ben a következő olvasható: „Mekka egy száraz pont volt a vizeken negyven évvel azelőtt, hogy Isten (SWT) megteremtette az egeket és a földet és a föld (teremtése) innen indult ki.

Nos, Idáig nyúlik Mekka „szentsége”, ami gyakorlatilag minden Egyistenhit alfájává és ómegájává teszi.
Akkor mi volt ez az ide-oda táncikálás az imairánnyal Mekka, illetve Jeruzsálem felé Mohamed (béke reá) idejében?
Mohamed (béke reá) mindaddig, amíg Mekkában tanított, a Kába irányában imádkozott. 622-ben ő és követői Medinába menekültek (Hidzsra). Medina lakói között meghatározó zsidó törzsek éltek. A Próféta nekik tett gesztust azzal, hogy az imairányt Jeruzsálemre változtatta. Ez nem tartott tovább 16 hónapnál! Ekkor jött Allahtól az elrendelés, hogy állítsa vissza az imairányt (Qiblát) Mekka, azaz a Kába felé.

Mondják majd a félkegyelműek az emberek közt: „Mi fordította el őket a Qiblától, amit eddig tartottak?” Mondd: „Allahé a Napkelet és Napnyugat. Vezeti, ki(t) Ő(t) akar(ja) az egyenes ösvényen. (Korán 2:142)

Új fejezet kezdődik. Ne feledjük, hogy a Baqara Szúra Medinában nyilatkoztatott ki. A leghosszabb Szúra, ami egyben az „Iszlám Állam Alkotmánya”. Érveket ad az Igaz Hitről, arról, hogy miért Mohammedet (béke reá) választotta az Úr a kinyilatkoztatásokra és nem egy Zsidó Prófétát, mik a mindennapi előírások és spirituális meghagyások. Jelentőséget kap az Umma, az Iszlám társadalmának létrehozása. Az Ummához azonban kohézióra van szükség és az ima az egyik leghatalmasabb erő, ami az embereket összetarthatja. Mohammed (béke reá) kinyilatkozást kapott, hogy változtassa meg a Qiblát, az imairányt. A Muszlimok azelőtt a Jeruzsálemi Templom irányába imádkoztak, akár a Zsidók. A Keresztényeknek nem volt jellemző imairányuk. A medinai Zsidók folytonos szembenállása után, valamint az előző Áyákban elhangzott érvelést követően, miszerint Ábrahám, Izmael és Izsák járták a „Hanif” utat és Mekka az igaz Monoteizmus otthona, a Qibla megváltozott. A Qibla megváltozása nem egyszerű dolog. Emberek vonakodnak, elfogadják, vagy elutasítják. Allah ezt azért tette, hogy a Próféta lássa, ki követi öt őszinte szívvel és ki nem. Ez az eset szolgált első próbatételül arra, hogy az Iszlámban egy elkötelezett Umma jöjjön létre.
„Yahdi man yasha”, kétféleképpen fordítható. Azt jelenti, Allah azt vezeti, akit Ő akar. Ebben az esetben Allah akarata dönti el, ki lesz vezetve. Ugyanennek a mondatnak a második jelentése, hogy Allah azt a személyt vezeti, aki el akarja nyerni Allah vezetését. Azt gondolom, hogy a Korán alapkoncepciójába a szabad akaratról Útmutatás és eltévelyedés között, ez a második variáció jobban beleillik.

Láttuk, hogy arcodat az Ég felé fordítod, de Mi a Qibla felé fordítunk megelégedésedre. Fordítsd arcodat a Haram (Sérthetetlen) Szentély felé és bárhol is vagytok, forduljatok arcaitokkal e felé. Azok, akiknek már eljött a Könyv, tudják, hogy az Igaz Uruktól való. Nem Allah az, Ki nincs tudatában annak, amit tesznek. (Korán 2:144)

Tehát nem Mohamed (béke reá) fondorlatos ravaszsága volt az, amivel egyszer ide, másszor oda fordította a népet, hátha meg tudja ki követi őt vakon, hanem Allah (SWT) parancsát követve tett mindent. Az egy másik kérdés, hogy ez valóban alkalmat adott arra, hogy elváljon, ki követi őt tiszta szívből, kétségeket nem hordozva és ki az, akiben állandó kételyek merülnek fel a miértekről és ingadoznak. De ehhez a döntéshez a Prófétának nem volt köze.

Tudom, még sok más történetet is el lehetne mesélni a Kábáról, de most a kezdetekig és a végig szerettem volna csak visszanyúlni.

Címkék: 

 

h i r d e t é s