„Rogán Antal és Habony Árpád legfrissebb karaktergyilkos hisztériájához kölcsönvette a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét. Márki-Zay Péter bűne ezúttal egy vicc, amely felett a máskor oly cinikus trollok úgy forgatják a szemüket, mintha a hódmezővásárhelyi polgármester egy amerikai elitegyetem gendertanszékén jelentette volna ki, hogy a fiúk csontozata erősebb, mint a lányoké.

A vicc a következőképpen hangzott: »Stevie Wondert egy interjú során megkérdezik, hogy milyen vaknak lenni, aki erre azt feleli, hogy »még mindig jobb, mintha néger volnék««. A kormánypropaganda, amely egyetlen alkalmat sem szalasztott még el egy kis migránsozásra vagy buzizásra, most a vakok méltóságának védelmében utasítja vissza az amúgy rasszistának bélyegzett viccelődést. De valóban rasszista ez a vicc? Nos, az én véleményem szerint legkevésbé sem, hisz az derül ki belőle, hogy Stevie szerint a feketék sorsa rosszabb, mint a vakoké – ez pedig csak első hallásra tűnik légből kapott ostobaságnak, hisz a kritikai fajelmélet és az amerikai feketék Black Lives Matter által diktált áldozati identitáspropagandája épp ezt hirdeti.

Az esetnek ugyanakkor van egy olyan vonatkozása is, amely jogosan szúr szemet minden vak vagy ép szemű magyarnak – ez pedig az, ahogy pont a fideszeseknek van pofájuk érzékenykedni, akik a kommunikációjukkal meg a politikájukkal szünet nélkül védtelen kisebbségekre vadásznak, hogy azok élősködésétől és beteges hajlamaitól megvédelmezzék a magyarok jóravaló többségét. Most ugyanez a Fidesz löki a vakok érdekvédelmi szervezetét a politikai harc tűzvonalába, hogy tagjaikat és azok fogyatékosságát kampányának eszközévé aljasítsa.

A félreértés nyilvánvaló szándéka és a progresszívek előadásában is röhejes túlérzékenység fejeződik ki abban a kínos médiapillanatban, amikor a minden más alkalommal markukba röhögő médialakájok ájtatosan előadják, hogy »ismételten Márki-Zay Pétertől hangzott el egy olyan kijelentés, amelyet a vak emberek sértőnek érezhetnek – úgy véljük, remek humoristáink vannak, akik a szórakoztatást magas szinten művelik, így a magyar közönség szerencsére nincs rászorulva arra, hogy a politikában szerepet vállalók viccmesélésre adják a fejüket«.

A kormánypropaganda mindenáron és minden percben azt a képet gyártja a világról, melyben Márki-Zay Péter mindenkit megbánt, Orbán Viktor meg mindenkit gyámolít. Nyilván valamennyi magyar képes érzékelni, hogy ez a hazugság abban a pillanatban leleplezi önmagát, amint kibukik egy fideszes politikus száján, de amikor egy civil szervezet motyogja el a kormánypropagandát, már félreérthetetlen, hogy az állampárt milyen rendkívüli ütemben rohamozza a Kádár-kor Magyarországát, ahol a civilség hivatalosan nem jelentett többet, mint egy olyan szervezet tagságát, amely a néphatalmat szolgálja.

Még kellemetlenebb az a kioktatás, amely szerint remek magyar humoristák vannak, úgyhogy a politikus csak ne viccelődjön. Mintha csak a Tanúból szivárogna át Virág elvtárs hangja: »Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!« Érdeklődnék, hogy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szerint a kiváló magyar humoristákra való hivatkozásuk nyomán ki nem viccelődhet még? Bolti eladók, teherautó-sofőrök, regényírók, vízvezeték-szerelők, zenészek, árufeltöltők, műbútorasztalosok és pedagógusok is tartózkodjanak a viccmeséléstől? Műveljék csak ezt azok az elvtársak, akiknek hivatalos papírjuk van arról, hogy viccesek – no meg természetesen Orbán Viktor miniszterelnök úr őfőméltósága, aki idei évértékelőjén is parádés viccekkel mulattatta a közönségét?

A kormánymédia betanított sajtómunkásai olyannyira nyertes ügynek érzik a Márki-Zay Péter viccei felett való hisztizést, hogy képesek voltak egy 2020-as hódmezővásárhelyi Trianon-megemlékezésről is előbányászni egy Michael Jacksont illető tréfás megjegyzést, amely a nemzetkatasztrófa centenáriumán önmagában is abszurd élményként hathatott. »Michael Jackson, aki szegény néger kisfiúként született, és gazdag fehér nőként halt meg…« – így idézte meg a Csongrád megyei polgármester a pop királyának ellentmondásos alakját, melynek nyomán újabb rituális kómába estek Orbán Viktor mimóza érzékenységű verőemberei. Annak ügyében azért zavarban vagyok, hogy milyen funkciót szolgált ez a vicc a szóban forgó Trianon-megemlékezésen, legjobb magyarázatom szerint azt fejezte ki, hogy semmi sem lehetetlen, s ezzel a területi revízió reményét kínálta fel a hallgatóságának – aligha csoda, hogy a hűségesen szolgáló fideszes sajtómunkások nem bocsátkoztak a kijelentés értelmezésébe, nehogy még kiderüljön, hogy Márki-Zay Péter e tekintetben is jobboldalibb, mint a Kommunista Ifjúsági Szövetségben pallérozódott Orbán Viktor neoliberális kormányzata.

A kampány jelenleg egyedül arról a rettenetes erőlködésről szól, melynek nyomán a Fidesz és csatolt részei félóránként kihirdetik, hogy vége van, most megsemmisült az ellenség, most összeomlott az összefogás, most már harminc százalékkal vezet a kormánypárt, miközben úgy szórják a közpénzt a legprimitívebb hirdetésekre és megkésett jóléti intézkedésekre, mintha nem lenne holnap. Érdemes felidézni, hogy ugyanez a napi huszonnégy órán át harsogó fölényeskedés zajlott a 2019-es önkormányzati választás előtt, aztán ahelyett, hogy Tarlós István a kormánypárti »mérések« által jelzett tíz–tizenöt százalékkal győzött volna, inkább öt százalékkal kikapott. Pedig Tarlós nem lopta szét a fővárost, és nem hizlalt milliárdosokat a családtagjaiból – tehát számos tekintetben jobb jelölt volt, mint Orbán Viktor.

Az a legfőbb baj a Fidesz kampányával, hogy átüt rajta a hamisság: az illiberális sajtószolgák egyik nap még politikai korrektséget nem ismerő lázadók, másnap meg már hiperszenzitív hópihécskék, akik egy kellő rosszindulattal félremagyarázott poén miatt legszívesebben máris behívnák az orosz tankokat, hogy szabadítsák fel Magyarországot az elszabadult viccek fasizmusa alól. Még a vak is látja, hogy abban, amit a kormánymédia folytat, szemernyi identitás sincs – kizárólag haszonlesés mutatkozik: ez a magatartás nem a trollkurzus rothadék cinizmusa, de nem is a mártírkurzus áldozati melodrámája, hanem kizárólag egy spekulatív marketinges ravaszkodása. Az Orbán-rendszer minden eresztékéből árad a felfuvalkodott gőg és a pöffeszkedő önelégültség, ez azonban alig leplezi a mélyben forrongó kétségbeesést. Ha az ellenzéknek lenne programja, ha kormányzóképességet tudna tanúsítani, és ha mutatna valamiféle víziót Magyarország jövőjére vonatkozóan, a 2022-es kormányváltáshoz kétség sem férne.” (mandiner.hu) / hang.hu