Bár Moszkva rendszeresen bizonygatja, hogy sem az alkatrész-ellátásban, sem a meglévő raktárkészletek reaktiválásában nincsenek fennakadások, az elmúlt hónapok során szaporodtak az arra utaló bizonyítékok, hogy Oroszország szép lassan kifogyóban van az utánpótlásból és kénytelen alternatív megoldásokhoz folyamodni. Ezek a megoldások ugyan fenntartják az utánpótlást, de kevésbé hatékony mivoltuk miatt az orosz veszteségek növekedéséhez és az elért harctéri eredmények csökkenéséhez vezethetnek. - írja a Portfolio

Az évente megjelenő, a világ legerősebb hadseregeit rangsoroló GFP (Global Firepower) lista friss eredményei szerint Moszkva az orosz-ukrán háborúban elszenvedett veszteségei ellenére továbbra is stabilan őrzi második helyét az Egyesült Államok mögött. A lista azonban megtévesztő lehet, hiszen nem veszi figyelembe a technológiai, szervezettségi és képzettségi színvonalat, pusztán egyes haditechnikai eszközök számát. A lista alapján kijelenthető, hogy az orosz veszteségek ugyan magasak, azonban a szovjet-orosz hadiipar által előállított eszközparkban szinte csak karcolást ejtettek. Az igazság ennél azonban jóval árnyaltabb.

Mit és mennyi fegyvert vesztettek eddig az oroszok?

Az Oryx blog szinte napi rendszerességgel frissíti az orosz-ukrán háborúban megsemmisült, vagy a másik harcoló fél által elfogott járműparkot, mindkét hadviselő fél esetében. A blog adatai közé csakis olyan harcjárművek, repülőgépek, helikopterek és egyéb katonai eszközök kerülnek, amelyek megsemmisüléséről/elfogásáról vizuális bizonyíték is rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy az Oryx adatai jóval a valós számok alatt lehetnek, hiszen sok fegyverrendszer megsemmisüléséről nem létezik fényképes/videós dokumentáció.

Ennek ellenére is a hitelesen bizonyítható orosz veszteségek a cikk írásának péntek délutáni pillanatában a következők:

• Több, mint 1800 darab általános/közepes harckocsi
  • Ebből több, mint 1000 darab T-72-es valamelyik variánsa, illetve több mint 50 darab, legmodernebb rendszeresített és sorozatgyártott T-90-es páncélos
• Több, mint 800 darab páncélozott harcjármű (ebből legalább 1 BMPT Terminator, amiből állítólag 10 darab áll az orosz fegyveres erők rendelkezésére)
• Több, mint 2000 darab gyalogsági harcjármű
• Több, mint 300 páncélozott csapatszállító jármű
• Közel 200 darab tüzérségi tarack
• Több, mint 350 darab önjáró tüzérség
• Közel 200 darab rakéta-sorozatvető
• 77 darab merevszárnyas katonai repülőgép
• 79 darab helikopter
• 12 hadihajó (köztük a Moszkva rakétacirkáló, a Fekete-tengeri flotta zászlóshajója)

Ehhez képest az ukrán fegyveres erők által kiállított napi lista lényegesen több orosz veszteségről számol be, de ki kell emelni, hogy ezen adatokat semmilyen hiteles, ellenőrzött forrás nem tudja megerősíteni. Nagy valószínűség szerint az ukrán hadijelentés a veszteségeket túl-, az Oryx portál alábecsüli, vagyis a valós számok valahol a kettő közötti skálán helyezkednek el.

These are the indicative estimates of Russia’s combat losses as of March 10, according to the Armed Forces of Ukraine. pic.twitter.com/UIL4XO3Y7o

— The Kyiv Independent (@KyivIndependent) March 10, 2023

Mit jelentenek ezek a számok?

Ahhoz, hogy kontextusában elhelyezhetők legyenek az orosz veszteségek, először is szükség van arra, hogy értelmezzük, ezek mekkora arányaiban fedik le az orosz fegyveres erők eredeti eszközállományát.

Január közepén John Spencer amerikai nemzetbiztonsági szakértő és katonai elemző, a Pentagon tanácsadója összehasonlította az orosz hadsereg legfontosabb fegyvertípusairól rendelkezésre álló adatokat, közvetlenül a háborút megelőző időszakról, és az azóta elszenvedett veszteségekről.

What does Russia have left? I was playing with some numbers last week. The real question is what does Russia really have in storage? Is the equipment even there, is it useable? #RussiaUkraineWar pic.twitter.com/if1F1DpXVX

— John Spencer (@SpencerGuard) January 16, 2023

A szakértő által január közepén létrehozott összehasonlító táblázat két fontos adatot vet össze: az orosz erők hadrendben tartott állományát az Oryx és az ukrán fegyveres erők által jelentett veszteségekkel. Ennek alapján látható, hogy a legsúlyosabb veszteségek a harckocsizó egységeket érik: január közepére az eredeti állomány közel 50 százaléka bizonyíthatóan elveszett az orosz-ukrán harcokban.

Spencer háború elejéről szóló adataira (amelyek korrelálnak a hivatalos orosz adatokkal is) támaszkodva, ez a táblázat jelenleg így nézne ki:

Jól látható, hogy az orosz erők a két hónap alatt havi szinten legalább 100 darab páncélost és további, körülbelül kétszáz katonai járművet veszítenek el, amit az orosz hadiipar képtelen pótolni, így azokat régebbi, a hadrendből régen száműzött páncélosokkal kénytelenek helyettesíteni, egyre nagyobb arányban.

Fontos azonban kihangsúlyozni azt, hogy az orosz veszteségek nem vetíthetőek rá egy az egyben a háború előtt hadrendben tartott állományra, ugyanis az orosz vezérkar már a háború korai szakaszában elkezdte a raktári készlet reaktiválását, így a listákba bekerültek olyan harcjárművek is, amelyek eredetileg nem szerepeltek a háború előtti állományban.

Mit jelent a raktárkészlet?

Spencer adataiból is kitűnik, jelentős eltérés fedezhető fel az aktív állományban és raktárkészleten lévő katonai harcjárművek között, ha utóbbit vesszük figyelembe, akkor szinte elhanyagolható veszteségekről beszélhetünk.

A fő eltérés az aktív állományban lévő technikai eszközök és a raktárkészlet közt az, hogy az aktív állományban lévő járművek zömét rendszeresen használják, folyamatosan karbantartás alatt állnak, biztosított az alkatrész- és lőszerellátásuk, kezelőik a legtöbb esetben jól begyakorolták használatukat. Ezzel szemben a raktárkészlet zömét olyan járművek adják, melyeket évek, sőt, egyes esetben évtizedek óta gyakorlatilag kivontak hadrendből, vagyis egy raktárban porosodnak, mindenféle modernizáció, karbantartás, anyagminőség-ellenőrzés nélkül és arra várnak, hogy eladják, leselejtezzék vagy netán, egy elhúzódó háború során, ismét elővegyék őket, amikor az élvonalbeli eszközök fogyatkozóban vannak. Az utóbbit láthatjuk most Oroszországban. Az ilyen páncélosok állapota, bevethetősége és harctéri alkalmassága több szempontból megkérdőjelezhető.

Nyugat-Európa országaira is jellemző, hogy az elmúlt békés évtizedek hamis illúziójára alapozva sokkal visszafogottabban költekeztek a hadiipar területén, beleértve a már meglévő rendszerek karbantartását. A „Leopard-koalíció” létrejöttét követően egyre több ország esetében derült ki, vagy került sokkal inkább a közvélemény fókuszába, hogy a meglévő harckocsijaik jelentős része kisebb-nagyobb javításra szorul, ami hónapokat vehet igénybe. Hasonló a helyzet az aktív szolgálatból rég kivont páncélosok hadra foghatóságával is – példaként említhető a belga Leopard 1 vita, amely szerint az egykor egy magáncég által felvásárolt 50 darab harckocsiból mintegy 33 darab volt egyből bevethető állapotban, a többi modernizálása/felújítása pedig jelentős költségeket emésztett fel.

Márpedig, ha ezekkel a problémákkal küzdenek a sokkal átvilágíthatóbb európai államok, nagy kérdés, milyen állapotban lehetnek az orosz raktárakban évek óta porosodó harckocsik. Korábban mi is beszámoltunk róla, a 2022 szeptemberében elrendelt mozgósítást követően derült ki, jelentős mennyiségű gyalogsági katonai felszerelés tűnt el nyomtalanul az orosz raktárakból, aminek hatására a mobilizált katonák kénytelenek voltak önköltségükön beszerezni a háborúhoz szükséges felszereléseket, kisebb-nagyobb sikerrel.

Nem bizonyított, de feltételezhető, hogy az ilyen jellegű „újraértékesítés” elérhette a raktárokban megtalálható páncélosokat. Valószínűleg nem komplett járművekről van szó, de nem példátlan világszinten, hogy élelmes katonák értékesebb alkatrészeket, például elektro-optikai rendszereket, hőkamerákat, automatizációhoz szükséges high-tech alkatrészeket kilopkodnak a raktárokon tárolt járművekből.

Az orosz fegyverutánpótlásban látszódó hiányosságok azonban hónapról hónapra válnak egyre látványosabbá. Az év elején kiderült, T-90Sz páncélosok is a fronton vannak, amelyek a legmodernebb, aktívan állományban lévő T-90-es páncélos exportváltozatai. Az ebből születő feltételezések szerint Oroszország kénytelen volt az exportra szánt páncélosokat is a frontra rendelni, az utánpótlás biztosítása érdekében. Fennáll annak a lehetősége, hogy a legnagyobb megrendelő, India mondta vissza a megrendelést és így szabadult fel az állomány.

Március elején a brit hírszerzés jelentése szerint az orosz hadsereg a súlyos harckocsi veszteségekre továbbra is a 60 éves T-62-es közepes harckocsik bevetésével reagál, amelyből közel 800 darab esetén rendelték el a raktárból való kivonást. A jelentés hozzáteszi, hogy reális esélye van annak, hogy még az 1-es számú gárda harckocsizó hadtest, Oroszország állítólag első számú harckocsizó erejének egységeit is T-62-esekkel szerelik fel, hogy pótolják a korábbi veszteségeket.

BTR-50 páncélozott szállító jármű egy izraeli katonai múzeumban. A harcjárművet 1954 és 1970 között állt sorozatgyártás alatt, ezt követően 2005-ben vonult nyugdíjba - egészen az ukrán háborúig. - Kép forrása: Wikimedia Commons

Ezen kívül február végén fényképek kerültek elő arról, hogy az 1950-es években gyártott és a 2000-es évek elején hadrendből kivont BTR-50-es páncélozott szállító harcjárművek néhány példánya is a front irányába tart.

Mind a T-62-esek, mind a BTR-50-esek, de az egyre nagyobb számban megjelenő T-72A-k is páncélvédettségben (harckocsik esetén a reaktív páncélzat hiánya), mind mozgékonyságban, mind fegyverzetben elmaradnak a modern harcjárművekhez képest.

Megkerülhetetlenné váltak az európai szankciók

Oroszország fegyveripara nagy mértékben támaszkodott a háború kezdetéig a nyugati import alkatrészekre, többek között mikrochipekre. Több szakértő is azt feltételezi, hogy az orosz hadvezetés a háborút megelőző időszakban igyekezett ezekből az alkatrészekből későbbi gyártásra felhalmozni, azonban az orosz-ukrán háború elhúzódásával ezek a készletek kimerülőben vannak.

Az Ukrajnában megtalált, az oroszok által kilőtt H-101-es cirkálórakéták maradványainak elemzéséből kiderült ugyanis, hogy a rakétatámadások során egyre több, egyre inkább későbbi gyártási számú rakétát vetnek be a háború folyamán. A csökkenő készletekre válaszul az Ukrajnára mért rakétacsapások során egyre gyakoribb elemekké válnak a köztudottan pontatlan H-22-es hajó elleni rakéták, illetve az Sz-300 és Sz-400-as ütegek által használt légvédelmi rakéták is. Ezekből ugyanis hatalmas raktárkészletekkel rendelkezik Oroszország.

A legfrissebb jelentések szerint egyre nagyobb szakadék jelentkezik a rakétacsapások között eltelt időtávlatokban, aminek okaként azt jelölik meg, hogy Moszkvának egyre inkább közvetlenül a gyártósorról kell beszereznie a fegyvereket, ráadásul mindezt olyan mennyiségben szükséges "összevárnia", amely hatékonyan túl tudja terhelni az ukrán légvédelmet.

Nemcsak a rakétaipar, hanem a mai modern harckocsik előállítása is rengeteg kifinomult technológiát, alkatrészt igényel, így a mostani háborúban nincs lehetőség arra, hogy a második világháborúban tapasztalt tömeggyártás megjelenjen az iparágban.

A modern tankok elektronikája - az éjjellátó, a célzófegyverek és számos más funkció - rendkívül kifinomult. Ez lassítja a termelést, és azt jelenti, hogy sok, más típusú gyártásra tervezett gyár nem tudja olyan könnyedén átállítani a gyártósorait, úgy mint 80 évvel ezelőtt. Oroszországnak mára már csak egyetlen harckocsigyára maradt, az UralVagonZavod, amely mintegy 20 darab páncélos képes előállítani havonta. A veszteségek azonban láthatóan jóval nagyobbak ezeknél.

A szovjet T34-es volt a második világháború legnagyobb példányszámban legyártott harckocsija, amelyből összesen 84 ezer darabot állítottak elő, köszönhetően egyszerű összeszerelésének. A páncélos megmaradt példányai a mai napig csak második világháborús fegyverbemutatókon vesznek részt, az ukrán háborúban NEM bukkantak fel. - Kép forrása: Wikimedia Commons

A gyártást ráadásul az egyre növekvő alkatrészhiány is hátráltathatja. A félvezetők és a modern tankokat vezérlő mikrochipek kifejezetten hiánycikkeknek számítanak Oroszországban, miután a háborúra válaszul az Európai Unió szankciókat vezetett be az agresszor állammal történő kereskedelemre – elsőként többek között az elektronikai iparágra.

A háború elhúzódása következtében felpörgetett reaktiválások és modernizációra való berendezkedés következtében a nyugati becslések szerint mintegy havi 90 darab régebbi típusú páncélos modernizálására lesz képes Oroszország. Azonban a két, korábban bemutatott táblázatban is tisztán látszik, hogy Oroszország veszteségei a „legjobb” fogatókönyv esetén is elérik a havi 100 darabot, vagyis a felújítás és a gyártás együttesen is kevés a növekvő kereslet kielégítésére.

Meddig húzza még Oroszország?

Minden hátráltató tényező ellenére, biztosan látszik, hogy Oroszoroszágnak még rengeteg eszköze van raktáron, amit ha úgy dönt, bármikor reaktiválhat (T-62,T-72A, illetve régebbi típusok) vagy más szerepkörökben alkalmaz újra (légvédelmi- és hajó elleni rakéták). Mindezek alapján erősen megkérdőjelezhetőek azok a várakozások, amelyek a háború gyors befejezését vetítik előre, ezen okokra hivatkozva. A litván katonai hírszerzés legutóbbi jelentése is az elhúzódó háború mellett teszi le a voksát.

Azonban hozzá kell tenni azt is, hogy mind a rakétacsapások, mind a páncélozott harcjárművek bevetése esetén komoly repedések tapasztalhatóak az orosz hadigépezeten. Bár ezek a problémák nem akadályozzák meg Oroszországot abban, hogy folytassa az Ukrajna területén folyó hadműveleteit, a kevésbé hatékony fegyverek egyre nagyobb számban és egyre ritkábban történő bevetése arányaiban csökkenti a támadások hatékonyságát, ezzel párhuzamosan pedig egyre növekvő tendenciát mutathatnak majd az elszenvedett veszteségek. Mindemellett pedig levegővételhez juthat Ukrajna, amely most kétségbeesetten várja az év elején bejelentett modern nyugati technológia megérkezését az orosz-ukrán frontvonalra. (Portfolio)