Populizmus - újabb csavar
Egy jogállamban a populista hatalomátvételi kísérlet sorsa két séma szerint szokott alakulni.
Forrás: mandiner.hu
Vagy sikertelen és akkor a rend a szükségesség és a lehetőségek függvényében elvágja a lehetőségét egy újabb hasonló kísérletnek. Vagy sikeres és akkor felzabálja a korábbi jogállamot és átalakítja azt a maga igényei szerint és képére. Aztán megy vele, amire megy. Most azonban az USA-ban mintha ettől eltérő folyamatok zajlanának.
Az establishmentet támadó milliárdos vállalkozó Trump úgy lett elnök, hogy a Republikánus Párt kénytelen-kelletlen előbb jelöltjévé választotta. Ő lényegében a korábbi jogállam dogmáin és előírásain - és a kormánypárt működési módján - próbált keresztül lépni, hogy egy testére szabott rendszert építsen ki. Ebben az akadályok tömegébe ütközött mind a különféle jogállami intézmények, mind saját pártja részéről. Minthogy végső eszközként a vád alá helyezés is lóg Trump feje felett, az lett volna ésszerű, ha valahogy kiegyezik pártjával, mert ez az állam rendezett működőképességének feltétele, ez szolgálja a párt jelöltjeit az időközi választásokon és ez ad esélyt Trumpnak az esetleges újraválasztására. Mégsem errefelé látszanak a dolgok menni. Trump egyénieskedő célrendszere idegen a fegyelmezett kompromisszumoktól és folyamatosan ilyen-olyan trükközéssel próbálkozik. E miatt a szövetségi állam ügyei kuszák mind otthon, mind a nemzetközi színtéren.
A hagyományos logika szerint híveinek csalódniuk kellett volna benne, az ellenfeleinek meg zárt falanxban kellene felsorakozni - várva a nagy revansra. Posztmodern körülmények között - ahol többek között a "nagy" médiának sincs olyan meghatározó szerepe, mint korábban volt - eddig egyik fejlemény se következett be. Szavazói annak igazolását látják a szemük előtt játszódó eseményekben, hogy az átkozott establishment nem átallja megválasztott elnöküket gáncsolni a rendcsinálásban, az ellenfelek pedig annyifelé próbálkoznak, ahány érdekcsoportból tevődnek össze. Hogy mindez végülis ki mindenkinek mibe fog kerülni, azzal semmilyen komoly erő se foglalkozik.
Következtetést levonni nem lehet. Egy mindenki számára nyilvánvalóan súlyos probléma pillanatok alatt átrendezheti a jelenlegi tájképet. Sőt maga a 2018-as választás közeledte is katalizálhat karakterisztikusabb mozgásokat. De hogy a régi politikai - társadalomlélektani evidenciák érvényüket vesztették, azt nem lehet nem látni.S hogy ez nem USA-sajátosság, azt a Brexit zavaros utótörténete is világosan mutatja.
