Szögezzük le az elején: Magyarországon be kell tiltani a politikai elit kifejezést! Mert nincs. Szanálódott. Helyette használjuk a politikai undormányok kifejezést. 

Ekkor szokták mondani, hogy tisztelet a kivételnek, meg akinek nem inge az ne vegye magára. Nem érdekelnek már ők se. Mert nem látom őket. Sunnyognak valahol. Mert aki ott ül köztük, és nem üvölti el magát, hogy fogjátok már be a pofátokat és dolgozzatok, annak sincs tisztelet, mint kivételnek. Hiszen nem kivétel, elviseli. Nem áll fel, nem hagyja ott az egész disznóólat. (Ha a miniszterelnök disznóólazhat, akkor én is megengedem magamnak.)

Van úgy, hogy az embernél valami kiveri a biztosítékot, és elkezd ilyeneket írni. Amikor az egy napra jutó lehülyézések száma a politikusok között már dél körül meghaladja a még elviselhető határt, akkor szorul ökölbe elsőször a kéz. Ekkor már tudni, hogy estére a lehülyézések száma minimum megduplázódik. Erről szól az életünk. Most éppen Kósa hülyézi Vonát, előtte meg keresztbe-kasul a többiek. Mint az óvodában: Nem is én vagyok a hülye, hanem a Pistike, stb., stb.

Közben kiderül, hogy a magyarok 23 százaléka éhezik. 

Közben kiderül, hogy törött lábbal órákig áll egy ember az útszélén, míg valaki elkezd vele foglalkozni. 

Közben kiderül, hogy napi szinten visznek kórházba több családot szén-monoxid mérgezés miatt.
Stb., stb., Stb.

Mert a politikus nagy ívben tesz az éhezőkre. Két hülyézés között lemegy a képviselői irodaház vagy a Parlament kajáldájába, tele eszi magát, egy jót büfizik, aztán megy vissza hülyézni.

Mert a politikus nagy ívben tesz arra, hogy az egészségügy romokban van. Bemegy a részükre fentartott intézménybe, és megkapja a legjobb ellátást.

Mert a politikust nem érdekli, hogy emberek kapnak mérgezést amiatt, hogy hülye törvényeket hoztak, mondjuk a kémény tisztítás kapcsán. 

Sorolhatnánk ezernyi példát, nem érdemes. Úgy gagyi ez az egész politika, ahogy van. Lepereg róluk minden, játsszanak az emberek türelmével, életével. 
Ideje lenne már kitakarítani a disznóólat!