Van ez a mozzanat, hogy a köztévének nyilatkozó Szarka ezredes úr szerint a hallgatók PSZICHOTIKUS…, a kapitány úr nagymamucikájanak a térgye kalácsa szerint, mondjuk még egyszer, P-SZ-I-CH-O-T-I-K-U-S állapotban vannak. Nem nagyon – hisz’ van megértés a Herr Feldwebelben –, csak „kicsit”. És „ki kell” ebből az állapotukból „mozogniuk” – ami ugyancsak bölcs javaslat, hisz a mozgás, a testedzés az egészség záloga!

Az lehet a megfejtés, hogy Szarka Gábor – aki nyilván azért lett egy művészetet, sőt, több művészetet oktató egyetem vezetője, mert saját bevallása szerint sem érdeklődött soha a művészet iránt: ennél mi sem természetesebb – szóval Szarka egy tábori doktor lehet amúgy, hogy ilyen jól diagnosztizál.

És nem az van, hogy ezek a fiatalemberek a jogaikat és másét, a mi jogainkat is védik – mindazt, ami a köztársaságból megmaradt, és eközben Tovaris Henyeral, ez a jellemóriás, az egyetem munkávállalóival lopatná el – bosszúból és teljesen jogszerűtlenül – a személyes motyójukat a kollégiumból; és nem is az van, hogy Szarka, mint egy Über-Portás 1972-ből, mint a kádárizmus névtelen oszlopa, fél szemét a Gazdi képére függesztve egyszerűen eldugja a kultúrterem kulcsát a renitens diákság elől – egyébként is rájuk férne egy kiadós hajvágás! –, tehát nem, nem Szarka nézte el a naptárt, kedélyeskedve nem ő igyekszik kompromittálni, hátba támadni, egymás és az egyetem dolgozói ellen kijátszani, fenyegetni, becsapni, az alapvető jogaiktól megfosztani ezeket a gyerekeket. Hanem a sztrájkolók és az egyetemfoglalók vannak „pszichotikus” állapotban, nekik ment el mintegy az eszük…

Pedig nem, ezredes úr, nem ők tudják rosszul. Abtreten!

magyarnarancs.hu