h i r d e t é s

Örökösödési jog az Iszlámban

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam

Örökösödési jog az Iszlámban

2020. november 25. - 16:53

 

Ez hosszú lesz, mert le kell vezetni és így is csak a logikát tudom átadni, minden esetet egyénre szabottan kell kiszámítani.

Kezdjük azzal, hogy az Iszlám előtti korban (Dzsahiliya), az örökösödés három körben történhetett.
Származás, adoptálás és szövetségkötés alapon. A származási körből a nők és fiatalkorúak ki voltak zárva, csak le és felmenő ág örökölt. Létezett az adoptált fiúk esete, akiket örökösödési szempontból vérvonalba tartozónak fogtak fel és létezett a szövetségkötés, ami egy barátot, harcostársat azzal tisztelt meg, hogy halál bekövetkezésekor ő veheti át a vagyont.
Az Iszlám kezdeti szakaszában ezek a viszonyok fennmaradtak, sőt még további kettővel bővültek. Ez a kettő pedig a Mekkából Medinába menekülés és a testvérré fogadás esete.
A Mekkából Medinába menekülőket nevezzük muhadzsiríneknek, a medinai befogadókat pedig anszaroknak. Mivel a menekülők vagyon nélkül távoztak és Medinában szükség volt a közösség összekovácsolására, ezért menekülők és befogadók közti örökösödést vezettek be, ami erősítette a belső kohéziót. Azok a muszlimok, akik nem menekültek el Mekkából, nem csatlakoztak a muhadzsirínekhez, elvesztették jogukat az örökséghez.

Akik hisznek, menekültek, Allah útján küzdöttek vagyonukkal, életükkel, s kik befogadtak, pártfogásba vettek, azok egymás oltalmazói. Akik hisznek, de nem menekültek el, nem jár nekik semmi oltalom részetekről mindaddig, míg el nem menekülnek. Ha pártfogásotokat kérik a vallásban, akkor kötelességetek, hogy segítsetek, kivéve olyan nép ellen, kikkel szövetségben álltok. Allah Látója annak, mit tesztek. (Korán 8:72)

Utalás a Muhadzsirinekre és Anszárokra, a Menekültekre és Pártfogókra. Ők azok, akik a Prófétához csatlakozva hátrahagyták házaikat és önkéntesen Medinába menekültek, ahol testvéreik, a Pártfogók befogadták őket, megosztották velük anyagi és erkölcsi javaikat. Ez a két csoport összeolvadt és a Próféta csodálatos személyiségét követve, vér szerinti testvérekké lettek. Testvérként kezelték egymást személyes, örökösödési, stb. ügyekben, abban az időben, amikor el voltak vágva vér szerinti, Mekkában maradt hozzátartozóiktól.
Vallási ügyekben minden hívő jogosult volt segítséget kapni. De ha nem volt elég erejük elhatározásra jutni, hogy hátrahagyják házaikat, testvéreikhez hasonlóan áldozatot hozzanak és elmeneküljenek az Ügyért, akkor nem kaphattak politikai, vagy katonai védelmet. Vallási segítséget akkor is kaphattak, ha nem menekültek el.

Ugyanezt szolgálta a testvérré fogadás is. Az új állam, Medina védelmi harcai közös érdekszövetségbe vonták a városállam polgárait. A próféta (béke reá) ezt testvérré fogadási esküvel erősítette meg. Ez azt jelentette, hogy a nem vérségi kapcsolatban levő személyek, akik az Iszlám ügyéért közösen lépnek fel Medina védelmében, ezen túl testvérek, akiket az örökösödési jog is összeköt.

Mindenkinek kijelöltük kedvezményezettjét abban, amit hátrahagytak a szülők és a hozzátartozók. Kiknek jobbotokkal köttetett (egyezség), hát adjátok meg részesedésüket. Mert bizony, Allah Mindenek Felett Tanú. (Korán 4:33)

A helyzet konszolidálásával azonban a család megerősítése került középpontba és mind a mai napig ez a vezérelv. Ezzel párhuzamosan az összes többi örökösödési kört az Iszlám törvényei lezárták és csak a család maradt nyitva. Tehát nem örököl adoptált fiú, szövetséges és megszűnt a testvérré fogadott, illetve együtt menekült-befogadó státusz. Több idézet szűkíti le a kört, itt csak az adoptált fiúk esetét említem:

… s nem tette meg adoptált fiaitokat fiaitokká. Ez (csupán), mit szájatok mond, de Allah mondja az Igazat és Ő vezet az úton. (Korán 33:44)

Ha valaki más fiát saját fiának, vagy „fiamnak’ szólítja, az félreértésekhez vezethet. Ezért kerülni kell, hogy ilyen kifejezéseket szó szerint alkalmazzanak, vagy értsenek. Az igazság mindig igazság marad, azt a helyzetet kell feltüntetni, ami valós. Az adoptálás az Iszlám törvényeiben tilos. Az „ágyékotokból származó fiaitok feleségei” a 4:23 alatti tiltó korlátozások alá esik, de nem vér szerinti, adoptált fiak esetén más a helyzet.

Egy családot nem csak érzelmi kohéziók tartanak össze, hanem azt anyagi, pénzügyi rendelkezésekkel is támogatni kell. Erről szól a házassági és örökösödési eljárás, melyeket együtt kell tárgyalni. A házassági szerződésről korábban írtam. Ismertettem, hogy a férfi hozományt adni köteles és ennek mértéke megegyezés kérdése. Az elv az, hogy ez az összeg biztosítsa a nő számára egy új élet kezdésének lehetőségét, ha a kapcsolat nem működne. Tehát nem vételár, hanem a nő kizárólagos tulajdona! Ja, hogy nem ezt látjátok a gyakorlatban? Erről nem tehetek. Én a törvényről írok, nem a gyakorlatról.
Tehát látjuk, hogy a férfinek kötelezettsége van és a nő kezdeményezett. Ez az örökösödésnél kompenzálódik, ahol a férfi kétszer annyit örököl, mint a nő. Igen ám, de ne feledjük, hogy egy olyan társadalomról beszélünk, amely tradicionális, a nők otthon végzik a háztartási munkát, a férfiak pedig dolgoznak, pénzt keresnek, háborúban harcolnak. Tehát a család pénzügyi terhei a férfit sújtották. Ezeket a terheket kompenzálja az örökösödési rutin.
Ma a helyzet más. Ezért a jognak is fejlődnie kell. Nő és férfi egyenlő részben vesz részt a család fenntartásában és pénzügyi terheiben (nem mindenhol, de ez a tendencia). A Sharia erre is biztosítja a továbblépés lehetőségét. Ugyanis az iszlám örökösödési előírásai a hagyaték kétharmadára vonatkoznak. Egyharmadrésszel az örökül hagyó szabadon rendelkezik és ez alap arra, hogy igazodva korhoz, helyhez és konkrét esethez, további kompenzációk történhessenek. Az alábbiakban két jellemző idézetet közlök, de ennél több van és Hadiszok is tovább finomítják a jogi értelmezést. A logika értéséhez, úgy gondolom elegendő:

Előírja nektek Allah (a gondoskodást) gyermekeitekről. A fiú szerencséje (részesedése), mint két lányé. Ha csak lányok és többen vannak kettőnél, övék az örökség kétharmada. Ha csak egy lány, akkor övé a fél rész. Minden egyes szülőjének (az elhunytnak) hatodrész jár abból, mi megmaradt, ha hátrahagyott gyermeket. Ha nincs gyermeke és szülei az örökösök, akkor az anyának egyharmad jár. Ha (az elhunytnak) vannak testvérei, az anyának hatodrész jár. (Ez a felosztás) miután (lerendeződött) a végrendeletileg örökül hagyott javak, vagy adósságok (dolga). Szüleitek és gyermekeitek; nem tudjátok melyikük áll közelebb hozzátok, hogy előnyhöz juttassátok (valamelyiküket). Ez Allah rendelkezése. Mert bizony. Allah a Mindentudó, a Bölcs. (Korán 4:11)

A Korán az örökösödési jog elveit nagyvonalakban ismerteti. A részleteket a Próféta és követőinek joggyakorlata és analóg esetek alapján fektették le. A Muszlim jogászok bőségesen készítettek tanulmányokat erről a tárgykörről. Itt csak a fontosabb elvekkel foglalkozunk, amit a Szöveg és a Jogászok kommentárjai alapján szűrtünk le. 1. A végrendeleti vagyonmegosztás hatálya csak a Tulajdon egyharmadára terjed ki. A fennmaradó kétharmad felosztására az örökösök között, az itt olvasható rendelet vonatkozik. 2. A vagyonmegosztás, csak a kötelezettségek és tartozások (beleértve a temetési költségeket) kifizetése után történhet meg. 3. Nem hagyható az örökség (végrendeletileg) olyan örökösre, aki a Korán elrendelésében szereplő felosztási körben szerepel. Ha ez bekövetkezne, akkor ez nyugtalanító lenne, és jogtalan előnyt biztosítana egyik örökösnek a másikkal szemben. 4. Általában, de nem mindig, a férfi kétszer annyit kap az örökrészből, mint a nő.
Ne felejtsük el, hogy a nőnek házasságkötéskor hozomány jár. Az örökösödésnél pedig a férfinek jár dupla rész. A kettő kiegyenlíti egymást. Ez az általános kiegészítés a magyarázathoz, amit a Szúra végén szereplő 4:176 Áyával együtt kell értelmezni.
Ez a vers a gyermekekről és a szülőkről intézkedik. A következő vers rendelkezik az elhunyt férjéről, feleségéről és az oldalági hozzátartozóiról. A gyermekek részaránya meghatározott, de ennek nagysága attól függ, mennyit kapnak a szülők. Ha mindkét szülő él és vannak gyerekeik, akkor az apa és anya, mindegyik hatodrészt kap. Ha egy szülő él, függetlenül attól, hogy apa, vagy anya, hatodrészt kap, a többi meg a gyerekeké. Ha csak a szülők élnek, nincs gyerekük és további örökös sincs, akkor az anya harmadrész kap, és az apa megkapja a fennmaradó kétharmadot. Ha nem marad hátra gyerek, de vannak fiú és lánytestvérek (szigorúan többes számban), akkor az anyáé hatodrész, a fennmaradó pedig mind az apáé marad, mert ő a családfenntartó.


Nektek fele jár annak, amit hátrahagy feleségetek, ha nincs nekik gyermekük. Ha van gyermekük, akkor negyedrész jár nektek abból, mi marad abból, mit örökül hagytak a javakból és adósságból. A feleségeknek egynegyed jár abból, mit ti hátrahagytok, ha nincs gyermeketek. Ha van gyermeketek, akkor feleségeteknek nyolcadrész jár. (Ez a felosztás) miután (lerendeződött) a végrendeletileg örökül hagyott javak, vagy adósságok (dolga). Ha a férfi, vagy nő után kérdéses (ki) az örökös (mert nincs felmenő, vagy egyenes ági leszármazott), de van fivére, vagy nővére, akkor mindegyiknek közülük hatodrész jár. Ha ők kettőnél többen vannak, akkor osztozzanak az egyharmadban. (Ez a felosztás) miután (lerendeződött) a végrendeletileg örökül hagyott javak, vagy adósságok (dolga), hogy ne érje őket kár. Az elrendelés Allahtól való. Allah a Mindentudó, az Irgalmas. (Korán 4:12)

A férj az elhunyt feleség után az örökség felét kapja, ha nem marad az asszony után gyerek. A többi megy a hozzátartozóknak. Ha az asszony gyereket hagy hátra, akkor a férj negyedrészt kap. Követve az általános szabályt, aminek alapján a nőnek fele annyi jár, mint férfinak, az özvegyasszony az elhunyt férj tulajdonának negyedét kapja, ha a férfi után nem marad gyerek. Ha marad, akkor csak nyolcadrészt kap. Ha több asszony is özvegyen marad a férfi után, akkor a kollektív örökségük negyed, vagy nyolcad, a fenti logika alapján. A kollektív örökséget egyenlő részben kell, hogy felosszák maguk közt.
Az arab „Kalala” szó jelentése a Próféta életében nem kapott értelmezést. Ez volt a három fogalom közül az egyik, amit Omar (béke reá) még a Próféta életében kért, hogy definiálja. A másik kettő a nagyapa öröksége és a Riba, azaz uzsora. Az elfogadott definíció szerint, Kalala az a személy, aki után nem marad se felmenő ág, sem utód, csak oldalág, legyen akár özvegy. Az oldalági örökösök vérszerinti közelség sorrendjében örökölnek.

Hosszú voltam és így is csak rövid bepillantásra volt lehetőségünk. Terjedelem szűkében nincs módom bemutatni a kiskorúak, árvák örökösödési jogait. A gyámok felelősségét stb. Remélem, az elvet sikerült ismertetnem és annak harmonizálási lehetőségét is a mai viszonyokhoz. Ha a próféta (béke reá) életében kétszer módosult, fejlődött a jog, akkor miként ne tudna fejlődni ma? Csak jogról és nem doktrínáról beszélek!
Amint azt a házassági szerződés esetében is jeleztem, ma van lehetőség a végakaratot is közjogi okiratba foglalni és ezzel egy szekuláris társadalomban az Iszlám örökösödési előírásait érvényesíteni, hiszen harmonizált formában nincs ütközés Iszlám és Európában követett szekuláris jog között ezen a területen.


 

Kommentek

h i r d e t é s