A kutatók most publikált tanulmányukban azonban azt is megállapították, hogy a feketeszárnyú viharmadarak és a százlábúak teljesen természetes, ragadozó-zsákmány kapcsolatot tartanak fenn. A százlábúak a gerincesek zsákmányolásával úgymond csapdába ejtik a tengeri madarak által, az óceánból hozott tápanyagokat, és elosztják azokat a szigeten. - írja az Origo

Változatos a százlábúak étrendje

Az óriás madárevő százlábúak első ránézésre úgy tűnhetnek, mintha egy sci-fi filmből léptek volna elő, de nem csak a fantáziánkban léteznek. A Csendes-óceán déli részén található Norfolk-szigetcsoporthoz tartozó aprócska Phillip-szigeten élő százlábúak (Cormocephalus coynei) populációja évente akár 3700 tengeri madárfiókát is megölhet és elfogyaszthat. És ez teljesen természetes:

AZ EGYEDÜLÁLLÓ, MÁSHOL FEL NEM LELHETŐ ÉLŐLÉNY FONTOS JELLEMZŐJE, HOGY SZOKATLANUL NAGY ARÁNYBAN FOGYASZT GERINCES ÁLLATOKAT, KÖZTÜK NAGY KEDVENCKÉNT TENGERI MADÁRCSIBÉKET.

Bár tengeri ragadozóként a tengeri madarak általában a tápláléklánc tetején foglalnak helyet, ám az amerikai Naturalist tudományos szaklapban publikált új tanulmány azt mutatja, hogy ez nem mindig van így.

"Megmutatjuk, hogy a nagy, ragadozó ízeltlábúak milyen fontos szerepet játszhatnak a szigetek ökoszisztémáinak táplálékhálózatában" – mondta Luke Halpin, a Monash Egyetem ökológusa a The Guardian online portáljának. – A Phillip-szigeti százlábú pedig ezt a nagyon változatos étrendje révén éri el.

Egy jól felfegyverzett ragadozó felkavarta az éjszakát

Ez a százlábú körülbelül 30,5 centiméter hosszúra is megnőhet. Erőteljes méreggel van felfegyverkezve, amelyet a két, csipesz-szerű függelékben rejt el, amit a tudomány „forcipules"-nek nevez, és amelyet a zsákmányának megbénítására használ. Testét pajzsszerű, páncélozott lemezek védik, amelyek a hosszát alkotó számos szelvény mindegyikét szegélyezik.

"Meleg és párás éjszakákon ezek a szigorúan éjszakai életmódot folytató ízeltlábúak a vastag levelekből álló avarban vadásznak, és képesek elnavigálni az erdei talajon a tengeri madarak által hagyott nyomok labirintusában" – magyarázta Rowan Mott, a Monash Egyetem biológusa. – A százlábú vadászatát a kettő, rendkívül érzékeny antennája segítségével teszi sikeressé, amikor a zsákmányát keresi.

Ez a százlábú váratlanul sokféle zsákmányra vadászik, a tücsköktől kezdve a tengeri madárcsibékig, a gekkókig és a szkinkekig. Néha még halakat is zsákmányol, például a fekete noddi (Anous minuta) tengeri madár által kifogott pikkelyeseket, amiket akkor rabol el, amikor a szárnyasok épp fészket raknak.