Érdekes figura ez a Sára Botond. Vagyis, mit beszélek? Nem érdekes. Tipikus. Egy, a képzetlen, faragatlan, használhatatlan, semmire se jó, szokványos Fidesz-káderek közt, aki a képességek hiányát agresszivitással próbálja pótolni. Nem ez a baj. Hanem, hogy hatalmat adtak a kezébe. Melyet kizárólag kártékony rombolásra használ.

A főváros népe már rájött erre.

Hollikhoz, Hoppálhoz, Rezsi Szilárdhoz, Páva Zsolthoz, más hasonló Fidesz-márkajelű széltolókhoz hasonlóan elzavarták. Pesten és vidéken is. Úgyhogy lett Sára Botondból a Fővárosi Kormányhivatal nevezetű vízfej főnöke. Most onnan akadályoz, tesz keresztbe minden értelmes fővárosi kezdeményezésnek.

Önszorgalmúan is, de jellemzően pártutasításra.

Nem veti meg a kisebb zsákmányt se. Ezúttal, rendkívül undorító, egyben ostoba módon a Mese mindenkié című könyv ügyét melegítette föl. Hogy miért undorító, az, gondolom nem szorul magyarázatra. Hogy ostoba? Igen. A Szájer-affér, mely roppant mód visszaütött Orbán és Novák keresztes hadjáratára (holott az egyetlen dolog, amiben Szájer nem vétkes, a nemi identitása), éppen kezd elcsendesedni, a múló idővel kikopni az újságok oldalairól. De, ha a témát felmelegítik, mindenkinek rögtön az, és a Fidesz nyilvánvaló, kézzel fogható szemforgatása jut eszébe. Legjobb lenne, ha mélyen hallgatnának! De erre persze képtelenek.
Hiába szállt be Orbán kezdeményezését követően Gulyás Gergely és több fideszes polgármester a letiltósdiba, a BAZ Megyei Kormányhivatal elvi éllel kimondta, hogy a könyv nem tiltható ki az óvodákból. Ez már mégsem lehet az utolsó szó! Azt mindig mi mondjuk ki! Megbízható, hiteles járványadatok helyett. Ezért Sára "közérdekű bejelentésre" tekintettel (vajon volt-e, és ha igen, ki volt a jeles feljelentő?) megdorgálta a kiadót, mondván, hogy nem hívták fel az olvasók figyelmét arra, hogy a szokásostól eltérő a tartalom.

Hát kérem! Sára Botond ezzel a blőd indoklással leleplezte magát! Még életében nem volt könyv a kezében! (Amin nem nagyon csodálkozom.) Nem tudja tehát, hogy (a borító minéműségétől függően) a fülszöveg vagy/és a borító hátoldala eligazít a tartalmat illetően. Az előszó is. Ezeket az olvasó, könyvet vásárló ember megnézi, ha nem biztos a dolgában. Sőt a kiadót is. Vannak nívós és szemetet forgalmazó kiadók. Utóbbiakat kerüli az ember. Itt viszont a kiadó nevéből egyébként következhet egy, s más. Másfelől, aki olvasott, vagy akinek olvastak gyerekkorában meséket, az jól tudja, hogy többek közt a Grimm-testvérek, Andersen, Hauff, Benedek Elek, sőt más meseírók-közreadók könyvborítóin sem figyelmeztették soha (ma sem) az olvasót, hogy horrorisztikus jelenetek találhatók a mesekönyvekben: úgy, mint sárkányok és más szörnyek, gyermekekkel táplálkozó boszorkányok, a legkisebb fiút meggyilkoló testvérek, gonosz mostohák, békáknak csókot adó királykisasszonyok, egyéb lánykák, usw.

Egyszóval, mellé nyúltál nagyokos! És most megint mindenki Szájerről fog beszélni!

Csoda, hogy ez az ország még működik valahogy! Valószínű, hogy a szervezetek szokásos tehetetlenségi nyomatéka viszi, hajtja. Kérdés, hogy meddig? Mert van hozzá egy semmiféle közügy intézéséhez nem értő, azok iránt érdeklődést sem mutató miniszterelnökünk, egy jogban járatlan, a jogrendszer alapjait sem ismerő igazságügyi miniszterünk, egy, a külügyi protokollt lábbal tipró, magát már mindenütt lejáratott külügyminiszterünk, egy bolond alattvaló-ügyi miniszterünk, egy nem szabványos bankelnökünk, egy birkafőzésben otthonos honvédelmi államtitkárunk, és így tovább. Meg rengeteg bukott aparatcsikunk, akiket dafke pozícióba helyeznek. Mint ezt a Sára Botondot.

Egyszer csak eltűnnek!