A Fidelitas propagandistái – minimális történelmi- és életismeretek híján, pusztán a karriervágytól vezérelve, hogy helyet kapjanak a kormányzó elitben, vagy vakhit által homályosan – buzgó igyekezetükben ostobaságot ostobaságra halmoznak. Ezeket nem kell komolyan venni! Önmagukat hiteltelenítik.

Most például, csikorgató szükségben, hogy megint mocskoljanak valakit, Kis Jánosnak esnek neki egy blogban.

Hogy aszongya: Gyurcsány embere ő is, és célja, hogy a baloldal megnyerje a választásokat. Bűneit tetézi, hogy a CEU oktatója (vesd össze: hazaáruló).

Na, mármost! Nem tisztem Kis Jánost megvédeni. Ilyen baromságoktól nem is kell!
Magam is bírálom eleget azért a történelmi baklövésért, amit elvbarátaival karöltve elkövetett azzal, hogy életidegen könyvízű elméleteit próbálta ráhúzni a magyar valóságra, mint a negyvenkettes cipőt a negyvennégyes lábra.
Meg azért, hogy azóta se látszik fölébredni, rendre téves helyzetértékelésekkel szolgál, és nem hajlandó kimondani az Orbán-rendszerről azt, ami. Hogy diktatúra. Ezzel speciel inkább Orbánt támogatja.

Nem kívánom tehát megvédeni, csak halkan jegyzem meg, hogy Kis a Demokratikus Ellenzék egyik vezetőjeként már a kádárkori Magyarországon küzdött a rendszer ellen, akkor, amikor a Fidesz vezetői zömmel a hatalom szolgálatában ténykedtek.
Ellenezve a szocialistákkal kötött koalíciót lemondott pártlenöki tisztségéről, majd az SZDSZ-ből is kilépett és végleg hátat fordított a napi politikának. Gyurcsányt pedig keményen támadta az öszödi beszéd miatt (maga is félreértve annak lényegét).

Nála kevésbé Kádár- és Gyurcsány-hívőt lámpással se találni a magyar közéletben.

Azon kívül erős a gyanúm, hogy beszennyezése, példaként állítása a legkevésbé alkalmas is a vak Fidesz-hívők kedélyének borzolására.
Az értelmiség egy részén kívül ugyanis Kis Jánosnak még a nevét se hallotta senki, széles e Magyarországon.
Nem fognak elalélni a megrendüléstől a Fidelitas célolvasói a neve hallatán. Legföljebb köpnek egyet.

Ez ennyi!

Van azonban Orbánnak egy (sok) segédcsapata, akik kretenizmusban nem állnak az ifjúorbánisták mögött, de életveszélyes a garázdálkodásuk.
Ezek az alakok már (törvényszerűen) odáig jutottak, hogy nyíltan náci/nyilas eszméket, vágyakat vetnek paípírra, tesznek közzé.

Felföldi Zoltán nevezetű, a Magyar Nemzet állandó szerzője, akiról annyit tudni, hogy a CEU-n végzett (ámbár minek?), magát vidéki konzervatív jobboldali szavazóként, közgazdász-politológusként jellemzi, azt bírta leírni (egyelőre) az Erdély.hu című orgánumban, hogy "Hitler győzelme sokkal inkább megfelelt volna a magyar érdekeknek, az sokkal szabadabb és élhetőbb világot jelentett volna"

A szerző meg is magyarázza: ha Hitler győz, akkor ma gond nélkül sélálhatnánk Kassa, Beregszász, Arad, Kolozsvár, Újvidék utcáin, pancsolhatnánk a magyar tengerben Triesztnél. És a többi.

Na, mármost!

Mellőzzük a szokásos ellenérveket, 44-et, a Horthy-, illetve a Szálasi-Magyaroszág iszonyatos bűneit, melyeket Hitler oldalán, részben önszorgalmúan elkövetett, és melyek az áldozatok rokonai, de a túlélők, a hozzátartozóik, sőt a tisztességes kortársak emlékezetében is örök gyalázatként maradtak meg.

Mellőzük a szokásos érveket, melyek a horogkeresztnek a történelemben addig ismeretlen rémtetteit általában is szóvá tennék.
(Mellesleg van olyan háború, létezik olyan politikai cél, mely megér nyolcvanmillió halottat?)

Koncentráljunk a leírtakra!

Miért, ma nem sétálhatunk nyugodt szívvel Kassa, Arad utcáin? A sokat gyalázott Unió jóvoltából nincsenek határok, azt sem veszed észre, mikor mentél át a szomszád országba!
Ukrajnába, Szerbiába is minden kötöttség nélkül utazhatsz!
Házat vehetsz, letelepedhetsz!
A horvát, a szlovén tengerparton tocsog több tízezer magyar minden nyáron. Mintha otthon lenne!

(Megjegyzem, a cikben nosztalgiázott Triesztet nem kaptuk volna meg, arra az olaszok is igényt tartottak! Továbbá halk, állandó megjegyzések irredentáék számára: például Kismarton vajon miért nem soroltatik soha a fájó pontok közé?)

De, nem is ez a lényeg! A szerző – többek közt – a Mein Kampfot se ismeri!

A magyar nép Hitler ábrándjában ugyanolyan, az Urálon túlra kitelepítendő segédnépként szerepelt, mint a szlávok.

Nesze neked az élhetőbb világ, Felföldi testvér!

Az idiotizmus, a tudatlanság, melyet ezek a trógerek magukról elárulnak, azonban nem vígasztal! Mert sok hasonló szellemi képességű, lelki beállítottságú embert szédítenek.

Nem véletlenül írja elő a Párizsi Békeszerződést beiktató 1947. évi XVIII. törvény a náci szervezetek, a náci eszmék terjesztésének tilalmát!

Ha már Pető Ivánék könnyű szívvel feláldozták az emberi méltóság sérthetetlenségéhez való általános emberi jogot a véleménynyilvánítás szabadsága oltárán, végre ideje lenne érvényt szerezni neki!