Az eseményen Orbán Viktor beszédében kiemelte: nem volt ez olyan könnyű történet, de egy idő után világos volt, hogy az igazság Lengyelország oldalán van, őket illeti meg ez a becses tárgy, bár "nekünk is a szívünkhöz nőtt".

Közölte: a helyzetet bonyolította, hogy Magyarországon – ahogy valószínűleg Lengyelországban is –, a muzeológus szakemberek a nemzeti kincs legjobb őrei, védik, ami a nemzet kultúrájához tartozik, és nem szívesen mondanak le egy darabról sem.

"Nem volt egyszerű magyar belső vita, amíg eldőlt, hogy így lesz ez jó, oda kell kerülnie a páncélnak, ahova való" – mondta, és emlékeztetett, hogy egy szerencsés véletlen, egy félreértés folytán került Magyarországhoz a páncél, mert azt gondolták, hogy II. Lajos magyar királyé.

"Azt hittük, hogy a mienk. De aztán kiderült, hogy másképpen van, és II. Zsigmond Ágost lengyel királyé"

– közölte. Hozzáfűzte: ennél jobban páncélnak az eredetét még nem vizsgálták. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy meghajoltak a történelmi tények és az igazság előtt, belátták, hogy a páncél Lengyelországé. Amikor a lengyel miniszterelnök hivatalos kéréssel kereste meg Magyarországot, az egyetlen lehetséges döntést hozták meg, amit megengedett a magyar-lengyel barátság: visszaadták azt, ami a lengyeleké – fogalmazott.

A kormányfő azt mondta: a jog szerint már kétségkívül a lengyeleké a páncél, de azt kérte tőlük, engedjétek meg, hogy a "szívünkben egy kicsit továbbra is mienknek érezzük" és vigyázzanak rá úgy, ahogy Magyarország tette. Abban a reményben adják vissza a páncélt, hogy előbb-utóbb a történelemben minden a helyére kerül – tette hozzá.

A miniszterelnök azt is megköszönte, hogy Magyarország eddig őrizhette a páncélt.

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő beszédében megköszönte "a magyar nemzet kivételes ajándékát", és kijelentette: EZENTÚL A PÁNCÉL A LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG ÚJABB SZIMBÓLUMÁVÁ VÁLIK.

Örömének adott hangot, hogy a műtárgy a krakkói várba tér vissza, ahol II. Zsigmond Ágost hamvai is nyugszanak. Felidézte, hogy a király a Jagelló uralkodóház utolsó sarja volt, aki a 16. századi vallási háborúk idején kijelentette: „nem vagyok a lelkiismeretek királya”, megteremtve ezáltal a teret a szabadságnak és az egészségesen felfogott toleranciának.

"Az uralkodó úgy építette Közép-Európa erejét, mint ahogyan ezt a visegrádi országok is most egyre bátrabban próbálják"

– zárta le beszédét Morawiecki.

A páncél valószínűleg tévedés miatt került Magyarországra száz éve, ugyanis a trianoni diktátum, illetve a saint-germaini békeszerződés rendelkezett arról, hogy Ausztriának az egykori udvari gyűjteményekből ki kell szolgáltatnia "a magyar szellemi tulajdon fogalma alá tartozó" tárgyakat. Ennek eredményeként került ide, ugyanis akkor még azt gondolták, hogy II. Lajos gyermekkori páncélja.

CSAK NÉHÁNY ÉV MÚLVA DERÜLT KI, HOGY A PÁNCÉL TULAJDONOSA VALÓJÁBAN II. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY VOLT, ÉS VALAMIKOR MÁRIA TERÉZIA IDEJÉBEN CSERÉLHETTÉK ÖSSZE A KÉT TÁRGYAT.

A páncél iparművészeti és hadtörténeti különlegesség, emellett valószínűleg rendkívül értékes is. Egy korabeli, az 1600-as évek elején, Észak-Itáliában készült páncél – ami eredeti állapotban maradt meg, viszont nem köthető híres történelmi alakhoz – például több mint 1 millió angol fontért kelt el a Sotheby's aukcióján, 2017-ben. (Index)