Például kijelenti, hogy Magyarország minden baja megszűnik abban a pillanatban, ha a két fél békét köt. Az is egy elég furcsa irányváltás a kommunikációjában, hogy határvadász egységek felállítását kezdeményezte, ugyanakkor azt mondta, hogy a háborús zóna közeledtével fokozottan kell gyakorlatozniuk a magyar katonáknak. Ez utóbbi megjegyzés csak azért érdekes, mert az EU-n belül Orbán az egyetlen támogatója Oroszországnak, de valószínűleg még így sem érzi biztonságban az országot Putyin agressziójától. - írja a Szegedi Kattintós

Mintha ezúttal is kétkapuzna a fociőrült miniszterelnök. A háború kirobbanásától kezdve igyekszik ugyanis gesztusokat tenni mindkét hadban álló fél felé. Az oroszokhoz dörgölőzés persze sokkal karakteresebben rajzolódik ki a diplomácia horizontján, hiszen mind a NATO, mind az Európai Unió tagországai meglehetősen egyöntetűen ítélték az agressziót. Orbán azonban látványos gesztusokkal jelezte Putyinnak, hogy a nehéz időkben is számíthat a támogatására. Az orosz diplomácia persze gyakori vállveregetéssel jelezte, hogy cserébe különleges kedvezményekre számíthat Magyarország.

Bár Ukrajnával már a háború előtt nem volt felhőtlen a magyar kormány viszonya, mégis, néhány otromba kijelentéstől eltekintve a fő kérdésekben támogatja hazánk a megtámadott országot. Orbán ügyel arra, hogy amennyiben Ukrajna javára dől el a háború, legyen mire hivatkoznia, ha előnyökre, kiváltságokra szeretné váltani korábbi politikáját. Ugyanez persze igaz Oroszországra is, hiszen amennyiben Putyin győztesen kerül ki a konfliktusból, abban lesz némi szerepe Orbánnak is.

Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket, akkor már erősen megkérdőjelezhető Orbán Viktor semleges álláspontja a konfliktusban.

Biztosan sokan mondják erre, hogy a magyar miniszterelnök igazi reálpolitikus, és csak így maradhatott hatalmon az utóbbi 12 évben. Mindez igaz is lenne, ám Orbán „semlegessége” egy ilyen kiélezett helyzetben az agresszornak kedvez. Az, hogy folyamatosan azt hangoztatja, szankciók helyett tűzszünetre és béketárgyalásokra lenne szükség, finoman szólva sem reális felvetés, amikor az oroszok bekebelezték Ukrajna 20 százalékát, és hangzatos kijelentéseikkel egyértelművé teszik, itt nem akarnak megállni.

Orbán tehát jó szokásához híven zsonglőrködik a szavakkal, és a magyar választók félelmeire játszik. Ha ugyanis a béke pápájának állítja be magát, akkor a magyar polgárok is jobban elfogadják az orosz inváziót, sőt egyesek az ukránokat a fegyverszünet kerékkötőinek fogják tartani. Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket, akkor már erősen megkérdőjelezhető Orbán Viktor semleges álláspontja a konfliktusban.

Van ennek a stratégiának egy pusztán belpolitikai vonatkozása is. A kormányfő ugyanis több nyilatkozatában azt állította, hogy a háború az oka a magas hazai inflációnak, az energiaárak elszabadulásának és a forint látványos gyengülésének. Így, ha ő azt állítja, hogy a béke kitörésével megszűnik a magyar gazdaság minden problémája, akkor lényegében áthárítja a felelősséget a hadviselő felekre, illetve, az Ukrajnát támogató NATO-ra és EU-ra. Ügyes húzás, de vajon elhiszik-e ezt fél év múlva is a miniszterelnöknek a magyar választók? Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Attól, hogy mindenki tudja, a háború halált, nyomort és szenvedést hoz, még mindig nagyon szeretnek egymás torkának esni az emberek.” (Szegedi Kattintós)