Elmúlt már a botrányok kora. Szépen napirendre térünk bármi fölött, percek alatt.

Múlt héten kiderült, hogy az MTI, Orbán Viktor fotósai és a nyíregyházi polgármester stábja ugyanolyan manipulált beállításból csinált fotókat az Orbán Viktort üdvözlő tömegről, hatalmas spontán csődületként ábrázolva az egy helyre tömörült néhány tucat rajongót. Tegnap megcsinálták ugyanezt Szombathelyen – alig érdekelt valakit. Holnapra ez lesz a természetes.

Amikor az MTI nem volt hajlandó közölni az MSZP reakcióját Tiborcz Istvánnak a Narancs által felplankolt parádés festményvásárlásaira, a független sajtó felzúdult – hiszen egészen abszurd gondolat, hogy a miniszterelnök veje ne lenne közszereplő. Ma az MTI megint ezzel az indokkal utasította el az MSZP közleményének közzétételét, pedig az OLAF és az Európai Bizottság vizsgálódik a közpénzek milliárdjait elnyerő cég után – nyilván pont azért, mert ez a cég részben a miniszterelnök rokonáé volt. Ebből most még hír lett, ha nem is valami nagy durranás. Legközelebb már csak mindenki bólint.

Amikor több lapot, köztük a Narancsot helyhiányra hivatkozva nem engedtek oda a Fidesz választási gyűlésére, szolidaritási akció indult meg a magyar sajtóban, sokan bojkottálták a rendezvényt, és szinte mindenki írt az esetről. Nem jött ki jól belőle a Fidesz. Most nagyon úgy tűnik, hogy gyakorlatilag az egész magyar sajtót elfelejtették meghívni a NATO főtitkára és Orbán Viktor közös sajtótájékoztatójára – legalább is eddig nem találkoztunk saját tudósítással sehol, mindenki az MTI szövegét és fotóját veszi át. Pedig azért mégsem valami kolbászfesztiválról vagy alapkőletételről van szó, hanem a világ egyik fontos vezetőjének és a magyar kormányfőnek a tárgyalásáról és közös sajtótájékoztatójáról. Hát, most kiderült, ki számít tájékoztatásra érdemes sajtónak. Aki mégis odamerészkedett, azt egyszerűen nem engedték be. Eljutottunk oda, hogy a magyar politika legfontosabb eseményeiről csak a nevetségességig lojális közmédia tudósíthat. Bojkottról és ellenakcióról már szó sincs, mínuszos hírt ér ez ma. A következő még annyit se fog.

Ebben az ügymenetben persze nem a sajtó vagy az olvasó a bűnös, hanem elsősorban a gyáva és nyíltan aljas pártpropaganda – legyen az Orbán személyes stábja, a kormány sajtóosztálya vagy a közmédia. Nem mellesleg mindegyik a mi pénzünkből működik. De nekik hiába beszélnénk, hiszen látható: nem hibáról, figyelmetlenségről, egyszeri felindulásról van szó, hanem szándékos és rendszerszintű manipulációról, amely egyre pofátlanabb lesz.

A sajtó és az olvasó annyit tehet, hogy mindebbe nem törődik bele, és ahol lehet, tesz ellene.

magyarnarancs.hu (Címlap: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)