A mai napig is az elnökséget valamiféle valóságshow-ként felfogó Trump ugyanis bárki kezét boldogan szorongatja, aki szidja a demokratákat, jóban van az izraeli keményvonalasokkal, ugyanakkor a liberalizmusra egyfajta devianciaként tekint. Nem mellesleg Orbánnak és Trumpnak is van némi súrlódása Soros György amerikai milliárdossal. Egyértelmű, hogy Orbán Trump embere még akkor is, ha van némi ellenérdek a két vezető között a kínaiak világgazdasági szerepének megítélésében, illetve az oroszok nagyhatalmi törekvéseit illetően.    

Egy amerikai kormányzati forrás azt közölte: biztosíthatja, hogy minden problémás ügyet megtárgyaltak a felek, azonban a találkozó célja egyszerűen az volt, hogy erősítse a köteléket két NATO-szövetséges között, nem pedig az, hogy minden bilateriális kérdést megvitassanak, ahogy azt az elmúlt két évben folyamatosan teszik. Ez a diplomácia nyelvén azt jelenti, hogy Trump legfőbb külpolitikai céljaihoz igyekezett Orbán támogatását megnyerni. Ez nagy valószínűséggel elsősorban Ukrajna magyarországi megítélését jelenti, vagyis Trump szeretné, ha Orbán nem blokkolná tovább az ország közeledését a NATO-hoz.

Orbán és pártja ugyanis a gyakorlatban bizonyította be az utóbbi 30 évben, hogy csakis érdekek mentén képesek politizálni, az elvek pedig távoli és értelmezhetetlen fogalmak a Fidesz vezetői számára.   

A lényegi tárgyalásokról azonban kevés információ szivárgott ki. Talán a magyar ellenzék Washingtonban Orbánnal párhuzamosan tárgyaló két tagjának, Márki-Zay Péternek és Kész Zoltánnak a nyilatkozatai árulják el a legtöbbet a tárgyalások valódi tartalmáról. Az amerikai külügy képviselői és szakértői ugyanis elsősorban Orbán megbízhatóságáról faggatták a Mindenki Magyarországa Mozgalom két vezető politikusát. A válasz nyilván nemleges volt, és nem csak azért, mert az ellenzék nem mondhat jót a kormány vezetőjéről. Orbán és pártja ugyanis a gyakorlatban bizonyította be az utóbbi 30 évben, hogy csakis érdekek mentén képesek politizálni, az elvek pedig távoli és értelmezhetetlen fogalmak a Fidesz vezetői számára.   

Tulajdonképpen ez a bizalmi válság tette labilissá a magyar kormánypárt helyzetét az Európai Parlamentben is. Folyamatosan átverték saját pártcsaládjukat, az őket kritizáló politikusok ellen pedig rágalomhadjáratot indítottak. A diplomácia szintjén sokszor sok mindent megígértek, ugyanakkor a színfalak mögött rendszeresen olyan alkukat akartak megkötni, melyek annullálták volna ezeket a kötelezettségvállalásokat. A magyar kormány ígéreteinek komolyságát a történelmi tények ássák alá, ugyanis Orbán csinált a liberális gyökerű Fideszből előbb jobbközép pártot, majd folyamatosan tolódott a populizmus, és a szélsőjobb ideológiát nyíltan felvállaló euroszkeptikus politikai formációk felé.  

Csak az amerikaiakon múlik, hogy a két ellenzéki politikusnak hisznek-e, vagy Orbán Viktornak. Ha stratégiai jellegű kérdésekben számítanak a magyar kormányfő támogatására, vagyis elhiszik, hogy Orbán hajlandó bizonyos ügyekben keresztbe tenni az orosz vagy kínai érdekeknek, akkor valószínűleg csalódniuk kell. Biztató jel, hogy a két ellenzéki politikus meghívásával jelezték Orbánnak, hogy kontroll alatt tartják, és nem dőlnek be ócska trükköknek. Trump ugyanakkor saját hazai ellenfeleinek jelezte: vannak támogatói az Európai Unióban, és Orbán is megkapta, amire vágyott az unós kampány hajrájában: Egy közös fotót az amerikai elnökkel a Fehér Házban. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha egy nagy törzzsel kötsz szövetséget, azzal erősebbnek tűnhetsz, de azzal számolj, hogy a nagy törzseknek erősek az ellenfelei is.”

Forrás: Szegedi kattintós