A koronavírus-járvány kezelése kapcsán mindenesetre egyre több katonai kifejezés hagyja el a miniszterelnök száját, ami azt jelzi, hogy tisztában van a válság komolyságával, ám a nehéz helyzetből is igyekszik győztesen kikerülni. Az orvosok radikális béremelése ugyanakkor főleg arra jó, hogy amennyiben összeomlik az egészségügy, ő mossa kezeit, mondván, hogy a szakma minden kívánságát teljesítette, és most rajtuk a sor.

Elhúzta a mézesmadzagot az orvosok orra előtt Orbán Viktor, és úgy tűnik, hogy óvatosan, de azért ráharaptak a szakma vezetői erre a csalira. A kormányfő ugyanis tudja, hogy a fokozódó járványügyi helyzetben az egészségügyi dolgozókon múlik, a rendszer bírja-e majd a terhelést, így a felelősséget a lehető legnagyobb mértékben rájuk hárította. Orbánnak ugyanis elege lett a folyton panaszkodó orvosokból és szakápolókból, úgyhogy úgy döntött, megadja nekik amit kérnek, cserében pedig elvárja tőlük, hogy a nehéz körülmények ellenére is tartsák féken a járványt.

Kérdés, hogy a pénz önmagában garancia-e arra, hogy nem omlik össze a magyar egészségügyi rendszer, amikor csúcson járnak a fertőzöttségi adatok. Nagyon nem látjuk a végét a koronavírus által meghatározott időszaknak, az pedig további rizikófaktor, hogy a kormány a gazdaság érdekeire hivatkozva nem hajlandó érdemi korlátozó intézkedéseket hozni. Orbán tehát úgy készül egy halálugrásra, hogy közben a mentőháló kifeszítését másokra bízza.

Nem volt véletlen a korábbi politikai vezetések (többek a korábbi Orbán-kormányok) óvatossága, ugyanis ez egy igen érzékeny, sokrétű konstrukció, amelyet javarészt a hálapénz tartott mozgásban.

A hálapénz rendszerének rapid megszüntetése ugyanakkor azt sugallja, hogy Orbán az a cselekvőképes és határozott politikus, aki egyik napról a másikra képes megoldani olyan akut problémát, amit évtizedeken át senki se tudott hatékonyan kezelni. Látszatra valóban jól kezeli a szikét a kormányfő, de kérdés, hogy nem vág-e bele olyan inakba, melyek fontosak lennének az egész bonyolult egészségügyi rendszer működőképességének fenntartásához. Nem volt véletlen a korábbi politikai vezetések (többek a korábbi Orbán-kormányok) óvatossága, ugyanis ez egy igen érzékeny, sokrétű konstrukció, amelyet javarészt a hálapénz tartott mozgásban.

Az is egy fontos megválaszolásra váró kérdés, hogy egy igen jelentős gazdasági visszaesés közepén hogyan finanszírozható egy ilyen radikális béremelés? Ha hozzátesszük ehhez azt, hogy éppen most kezdi visszaépíteni Orbán a 13. havi nyugdíj rendszerét, akkor elég egyértelmű, hogy az államadósság ellen amúgy is bukásra ítélt harc most fulladt kudarcba végleg. A kormányfő úgy döntött, hogy a pénz továbbra se korlátozhatja abban, hogy populista, a jövőt felélő politikát folytasson. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: "Ha valaki kölcsön kéri a tomahawkodat, bízz benne, hogy nem keveredik csatába, mert akkor bottal ütheted a fegyvered nyomát, meg az ellenséget is."

Szegedi Kattintós