Sokféle indokot találtak rá, miért nem támogatják az olimpiai népszavazást: túl késő már ehhez, a referendum a konkurens pályázók érdekét szolgálja, nincs is rá szükség, ha mégis, akkor nem csak a fővárosiakat kellene megkérdezni. Az ellenzékieknek azt kellene eldönteniük végre, szeretnék-e, ha Budapest adna otthont a felfoghatatlanul sok pénzbe kerülő sporteseménynek.

Valamennyi budapesti kerület polgármesterét megkereste a Népszava, mindegyiküktől ugyanazt kérdeztük: támogatja-e, hogy Budapest olimpiát rendezzen? Egyetért-e azzal, hogy népszavazással döntsenek a budapestiek, aláírja-e az erről szóló kezdeményezést? A huszonhárom polgármester közül tizenhat válaszolt.

A fideszes városvezetők részéről nem meglepő, hogy egytől egyig kiálltak az olimpia megrendezése mellett. Jellemzően a beígért fejlesztésekre alapozták elkötelezettségüket, de akadtak olyanok is, akik a vélt gazdasági érdekeken kívül érzelmi húrokat is megpendítettek. A tavaly nyári futball Eb – konstatálta Hoffmann Tamás (XI. kerület, Újbuda) – hosszú idő után először összehozta az egész országot. Számára ez is bizonyította, hogy Magyarországon a sport az, ami „nemzeti szinten is közösségi élményt tud nyújtani”.

A kormánypártiak esetében nem is annyira az olimpia megrendezéséhez, inkább a népszavazáshoz való viszony az érdekes. A Fidesz előszeretettel hivatkozik arra, hogy lényeges ügyekben „megkérdezi az emberek véleményét”. Csak éppen ezt a referendumot nem a kormány, hanem a Momentum Mozgalom kezdeményezte, és nem a kormány mellett, hanem történetesen: ellene.

Szabadulni a csapdából

Érezhetően fejtörést okozott a fideszes polgármestereknek, hogy milyen magyarázattal szabaduljanak ki a csapdából. Eltérő indokokkal utasították el a népszavazást. Többen az időzítést kifogásolták, miközben utalást sem tettek rá, hogy a korábbi – budapesti és országos – népszavazási kezdeményezéseket vitatható módon elkaszálta a választási bizottság vagy a bíróság. Kocsis Máté (VIII. kerület, Józsefváros) hangsúlyozta például, hogy a népszavazás önmagában a demokrácia egyik fontos alappillére, azonban felvet kérdéseket, ha másfél évvel az olimpiai pályázatról szóló döntés után népszavazást kezdeményeznek: ez leginkább csak politikai hangulatkeltésre alkalmas. Hasonló következtetésre jutott Vattamány Zsolt (VII. kerület, Erzsébetváros) és Kovács Róbert (X. kerület, Kőbánya). A megfelelő időben (tehát jóval korábban, a pályázat beadásáról szóló döntés idején) lehet értelme és létjogosultsága egy jól előkészített népszavazásnak. Ma már kevesen tudják megmondani, milyen relevanciával bír a jelenleg folyó kampány – erősített rá Bácskai János (IX. kerület, Ferencváros).

Elvileg Bús Balázs (III. kerület, Óbuda–Békásmegyer) is egyetért azzal, hogy a rendezésről népszavazásnak kellett volna döntenie, de – Kemény Dénest idézve – úgy vélte, a szabályokat verseny közben megváltoztatni nem sportszerű. Bús ugyanakkor egy másik érvet is behozott a képbe. Szerinte erős a gyanú (legalábbis nehezen zárható ki), hogy a mostani népszavazási kezdeményezés valójában a másik két pályázó város érdekét szolgálja. Hassay Zsófia (VI. kerület, Terézváros) azt nehezményezte, hogy az olimpiáról csak a budapestieket kérdezik meg. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy – bár a rendezésre Budapest pályázik – az olimpia nem csak a főváros ügye, „ismerve a terveket, azzal az egész ország is gazdagodik”. Ez a legfőbb indoka annak, amiért nem írta alá a kezdeményezést. Az újbudai Hoffmann Tamás ugyanígy gondolja. A kezdeményezés szerinte is megkésettnek tűnik, ha már mindenképpen népszavazást akarnak „néhányan”, akkor az egész ország véleményét kellene kikérniük. Álságos, hogy miközben a szombathelyiek adóforintjait éppúgy érintené az olimpia megrendezése, mint a budapestiekét, csak fővárosi kérdésnek tekintik ezt az ügyet.

Szűkszavú kormánypártiak

Karsay Ferenc (XXII. kerület, Budafok-Tétény) azért tartja fölöslegesnek a népszavazást, mert – „igen széles körben lezajlott” konzultációk után – 2016 novemberében a kerületben közmeghallgatást is tartottak a témáról. „Mindezek alapján, mint választott tisztségviselő, megalapozott döntést tudok hozni, amit településünk lakóinak nagy többsége támogat” – állapította meg Karsay. Kovács Péter (XVI. kerület, Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Sashalom, Rákosszentmihály) nemes egyszerűséggel közölte: „nincs szükség az olimpia kérdésében népszavazásra, mert a magyar emberek többsége támogatja, hogy Budapesten szervezzünk olimpiát”.

Némelyik fideszes polgármester feltűnő szűkszavúsággal válaszolt. Szentgyörvölgyi Péter (V. kerület, Belváros­–Lipótváros) a népszavazásról nem ejtett szót, megelégedett annyival, hogy „polgármesterként a kerület érdekeinek szem előtt tartásával támogatja a Budapesten megtartandó olimpia megrendezését”. Nem eresztette bő lére Nagy Gábor Tamás sem (I. kerület, Budavári Önkormányzat). Bár támogatja az olimpiát, ha az emberek dönteni akarnak a pályázat visszavonásáról, akkor azt tiszteletben kell tartani. De a maga részéről nem írja alá a kezdeményezést.

Ughy Attila (XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre) kérte, hogy véleményének megismeréséhez „a fővárosi közgyűlés jegyzőkönyveit visszakeresni szíveskedjen”. Borbély Lénárd (XXI. kerület, Csepel) úgy érezte, egy-egy szóval bőségesen elegendő felelnie. Olimpia? Igen. Népszavazás? Nem. Bónuszként a francia miniszterelnököt idézte: Párizs hidakat, nem pedig falakat épít.

Néhányan nem mulasztották el bírálni az ellenzéket. Hoffmann Tamás egyenesen arra gyanakszik, hogy a szocialisták valójában „kormányellenes megmozdulásra, adatbázis építésére próbálják felhasználni” az adatgyűjtést. A kőbányai Kovács Róbertet felháborította az MSZP-sek „köpönyegforgatása”. Kocsis Máté hiteltelennek minősítette az olimpiát támadó ellenzéki pártokat, mert képviselőik megszavazták, hogy Budapest pályázzon, ráadásul 2010-et megelőzően maguk is egy esetleges olimpia mellett érveltek.

Következetességgel nem vádolhatók

Tagadhatatlan: nehéz lenne következetes magatartással vádolni az ellenzéket, és azt sem könnyű eldönteni, hogy a baloldali politikusok, akik előzőleg felsorakoztak az olimpia ügye mögé, pillanatnyilag miről mit gondolnak.

Tóth József (XIII. kerület, Angyalföld–Újlipótváros), az MSZP sikerembere jobbnak látta, ha figyelmen kívül hagyja azt a kérdésünket, hogy támogatja-e az olimpia megrendezését. A népszavazással viszont egyetértett: ő maga is aláírta a kezdeményezést. Az ugyancsak MSZP-s Gajda Péter (XIX. kerület, Kispest) polgármesterként és fővárosi képviselőként továbbra is az olimpia megrendezése mellett van. Bizonyos infrastrukturális fejlesztések ugyanis olimpia nélkül nem, vagy csak jóval később valósulhatnának meg

Gajda hozzátette: kétségtelen az is, hogy az ország teherbíró képessége, gazdasági helyzete szempontjából aggasztó lehet az olimpiai kandidálás. Támogatja a népszavazást, de az aláírásgyűjtő ívet nem írta alá, mivel az abban szereplő kérdésfeltevés ellentétes azzal, amit a közgyűlésben képviselt.

A „párbeszédes” Karácsony Gergely (XIV. kerület, Zugló) városfejlesztési szempontokból jónak tartotta az olimpiát, 2015-ben támogatta a pályázat benyújtását. Az olimpiának azonban hatalmas korrupciós kockázata is lehet. Az elmúlt hónapok és a vizes vb szervezésének körülményei számára egyértelműen igazolták, hogy nálunk egy világverseny megrendezése a „túlárazásról, a pénzek eltüntetéséről, a fideszes érdekkörök előnyhöz juttatásáról” szól. Karácsony ezért nem szavazta meg a végleges pályázatot.

A zuglói polgármester emlékeztetett rá, hogy elsőként kérte a fővárosi közgyűlést, írjon ki népszavazást. Miután javaslatát elutasították, „megalakítottuk a Hajrá Budapest Mozgalmat, amely a Városligetről és az olimpiáról is népszavazást kezdeményezett, ám a Kúria a kérdéseket nem engedte át”. Karácsony Gergely most is úgy gondolja, hogy az olimpia megrendezéséről le kell folytatni a társadalmi vitát, népszavazást kell kiírni.

Forrás: nepszava.hu

Szerö: Czene Gábor

CIVILHETES szerkesztő: K. Toók László