Korábban már írtam a Hidzsábról, azaz a lepelről a Koránban és valóságban címmel egy cikket:

Most nézzük a nők jogait az Iszlámban...Még egyszer: az Iszlámban! Tehát nem az arab, iráni, afgán, pakisztáni stb. családok ezer féle hagyományában, hanem az Iszlám írott kinyilatkoztatásában, a Koránban. A számos áya közül álljon itt csak pár az egyenlő elbírálásról. Nincs előjog egyik, vagy másik számára, Allahnál egyenlő elbírálás alá esik férfi és nő:

Elfogadta tőlük Uruk, (és így szólt): „Nem veszejtem el tettét annak, ki tett közületek, akár férfi, vagy nő. Ti egymás (számára) vagytok. Akik menekültek, kiűzettek házaikból, az Én utamon gyötrődtek, harcoltak és megölettek, hát Én leveszem róluk rossztéteményiket és bizonyos, hogy bevezetem őket, az Égi Kertekbe, mik alatt folyók futnak, viszonzésként Allahtól.” Allah! Nála a legszebb viszonzás. (Korán 3:195)

Az Iszlámban a nemek egyenlősége nem csupán elismert, hanem előírt. Ha a nemek közti különbség, ami a természettől fogva adott, nem számít spirituális ügyekben, akkor nem tehető különbség az élet más területén sem, akár rang, vagyon, etnikum, szín, születési hovatartozás, stb. tekintetében.

Aki teszi a jót, férfi, vagy nő és ő hívő, ezek ők, akik az Égi Kertekbe betérnek, és nem viszik őket kárhozatba, szemernyit sem. (Korán 4:124)

Ki jókat tesz férfi, vagy nő és ő hívő, azt Mi üdvös élettel keltjük életre és legjobb tettük után járó bérrel jutalmazzuk őket. (Korán 16:97)

A hit, ha komoly, helyes viselkedéssel jár együtt. Ha a kettő erősíti egymást, Allah kegyelméből életünk átalakul. Bizonytalanságunkat, belső nyugtalanságunkat felváltja a belső béke és nyugalom. Ahelyett, hogy a gonosz keltette hamis, apró jelekre megriadnánk, élvezzük a tisztaság adta biztonságot. Életünk megváltozik az Evilágon, a Túlvilág viszonzása pedig ennél is több.

„Ki rosszat tesz, csak annak megfelelő elégtételben részesül, mit tett. De ki jót tesz, akár férfi, akár nő és hívő, ezek betérnek a Kertbe, hol számvetés nélkül gondoskodnak róluk.” (Korán 40:40)

Mi adódik ebből? Ha Allah előtt egyenlő elbírálás alá esünk, akkor a földi életünkben is ennek kell érvényesülnie.

A férfiak ki kell, hogy álljanak az asszonyokért, miáltal Allah kiváltságában részesültek fölöttük, s miáltal áldoznak vagyonukból (rájuk). A jóravaló asszonyok engedelmesek, megőrzik (a férfiak) távollétében azt, amit Allah akar, hogy megőrizzenek. Azok (viszont), akiknek féltek megátalkodottságától, intsétek őket, (ha az nem elég), tartóztassátok magatokat tőlük az ágyban, (ha az nem elég), legyintsétek meg őket. És ha engedelmeskednek, ne keressetek ellenük utat (megbántásukra). Mert bizony, Allah a Magasságos, a Nagy. (Korán 4:34)

„Qouwamun” kiállást, védelmet jelent. Lehet, hogy Allah az erő és hatalom privilégiumát adta a férfiaknak a nők felett, de Ő elrendelte a férfiaknak, mit tegyenek ezzel a kiváltsággal. A férfiaknak védelmezniük kell a nőket és nem használhatják ki pozícióikat velük szemben. A nők ezzel szemben pedig engedelmességgel tartoznak, a férfi távollétében vigyáznak a házra és a tulajdonra. Nem megengedett számukra, hogy kibeszéljék a ház titkait. Ha az asszony nem engedelmes, vagy a hűtlenség jeleit mutatja (nem jelent itt szexuális hűtlenséget), a férfi először békésen figyelmeztetheti az asszonyt. A következő fokozat az, ha a férfi nem hál együtt az asszonnyal. Ha ez sem vezet eredményre, akkor a harmadik lehetőség, a meglegyintés. Tilos a férfinak erővel megütni a nőt, kárt, sérülést okozni neki.

Következtetés: Az Iszlám alaptörvényében Allah egyenlően bírálja el a férfit és nőt. Nem egyforma alakra, biológiai képességre teremtette őket, de ez az eltérés nem vezethet jogi alá és felé rendeléshez az emberek világában, hiszen Allah világában egyenlők. Az egyenlő esélyek és a nő jogának megvédése a férfi dolga. Ezt jelenti ebben a versben Ar-ridzsál qoámún ala al-niszá, azaz a férfiak ki kell, hogy álljanak az asszonyokért…

Aki azon vitázik, hogy a nő fele annyit örököl, mint a férfi, annak tudnia kell, hogy a hozomány a férfi terhe, ahol a nő a kedvezményezett. Tehát egy rendezett kapcsolatban hosszútávon a terhek és kedvezmények kiegyenlítődnek. A hozomány a nő kizárólagos tulajdona, azzal a férfi házasságkötés után nem rendelkezhet.

Felvetődik még a szavazatok kérdése. Itt is el kell oszlatni egy félreértést. Minden férfi szavazat ugyanannyit ér, mint női szavazat, tehát 1:1. Egyedül egy kivétel van, ahol két női tanúskodása ér fel egy férfiéval (Korán 2:282). Ez pedig az adóslevelet hitelesítő tanúskodás esetében van egyedül!

Miért ez a sok érvelés a női jogokról? Azért, mert a valóság más. Sok helyen a helyi hagyományok felülírják az Iszlámot, sőt, ami még rosszabb, arra mondják, hogy Iszlámban előírt kötelezettség, ami helyi hagyomány.

A társadalmak túlnyomó többségben patriarchális alapon nyugszanak. Nem csak az Iszlám világban, hanem Európában, USA-ban, gyakorlatilag mindenhol. Férfiak határozzák meg a társadalmon belüli viszonyulásokat, így a nők helyzetét. Ebben a Korán és más Szentírás nem sokat tehet. Max annyit, hogy kiforgatják a szavait. De ha már odáig eljutott a sharia, hogy a nőnek egyenlő jogot biztosít és őrzi erényét, akkor legalább a fejlett Európában hadd nyíljon lehetőség arra, hogy a férfiak védjék meg e női jogokat és álljanak ki a nőkért. Nem jogi alapon, hanem egyszerűen, mert nők! Ha egy muszlim nő saját belátásából, szabad akaratából Hidzsábot ölt (nem egész arcot elfedő Niqábot), ami azonosítását nem gátolja, de ebben érzi jól magát, akkor legyen szíve joga ezt hordani, ez a véleményem. Mindenki azt hord tőlem, amit akar. Piercinget, testékszereket, mindenféle tetkókat, engem ez nem érdekel és szíve joga, hogy ezt tegye. Ha már asszonyaink nem minden Iszlám országban tudják gyakorolni a számukra kijáró jogot, akkor szabad akaratukat legalább Hidzsab viselésben adjuk meg nekik. Ha pedig mi férfiak, büszkék vagyunk európai neveltetésünkre és a ladies first etikettre, akkor ne cikizzük, sértegessük őket, hanem büszkén keljünk hölgyeink védelmére. Ne feledjük, ma más világ van. Lehet, hogy a mi 1400 éves törvényünk él, de a férfi izomerejét kiváltotta a villás targonca. Agyban pedig az esélyek kiegyenlítődnek. Már természetesen oszlik meg férfi és nő között a teherviselés. Nem csak Európában, nálunk is. A Korán által biztosított jog él ma is. De egy új szunna keretében éljük meg hitünket, ahol nem sivatagi életmódra kell szokást kialakítani, hanem hitünk és viszonyulásaink megtartására Európában:

A Próféta (béke reá) így szólt: Ne hagyjátok magára a férfit a nővel, mert harmadikuk a Sátán lesz. (At-Tairmidhi nyomán, amit Al-Albani hitelesített).

Ez ma nem tartható. Egy egyszerű munkahelyi interjúval bukik az előírás. Akkor legalább legyen megengedhető olyan viselet, amelyben hölgyeink komfortosan érzik magukat.