h i r d e t é s

Nem tudott mit kezdeni a rendőrség a taxisblokáddal

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Nem tudott mit kezdeni a rendőrség a taxisblokáddal

2020. október 26. - 09:25

Az első szabad választások utáni parlamentáris demokráciában rendkívül hamar megnyilvánultak a békés átmenet kompromisszumaiból fakadó válságtünetek. 

1990. október 26-án az eltorlaszolt Erzsébet híd budai hídfője a budapesti taxisok demonstrációja alatt - Fotó: MTI/Záray Péter

A kormányprogram által megcélzott szociális piacgazdaság kialakítását szinte lehetetlen helyzetbe hozta az ország nemzetközi kitettsége, illetve ennek a belpolitikában való lecsapódása. 1990. szeptember 30-án és október 14-én két fordulóban került sor helyhatósági választásokra, ahol a kormánykoalíció pártjai lényegében vereséget szenvedtek parlamenti ellenzéküktől. A köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulója ugyanakkor egybeesett a rendszerváltás első október 23-ájával. Erre a társadalomlélektani szempontból jelentős helyzetre szokatlanul és váratlanul rakódott rá az a négy nap, amely „taxisblokádként” vált közismertté. Az eseménysor valójában a rendszerváltás Magyarországának egyik első és legélesebb politikai krízisét idézte elő.

Péntek nulla óra: 65%

A helyhatósági választásokat követően, október 15–21. között Antall József kormányfő kis létszámú delegáció élén tett többnapos látogatást az USA-ban, s ennek keretében találkozott az amerikai elnökkel, George Bushsal. Október 19-én a Népszava című napilap „Árulás: jön az 56–62 forintos benzin” címmel közölt cikket.

Ez kizárólag bennfentes értesülések alapján volt lehetséges, hiszen az üzemanyagárakkal kapcsolatos kérdésben csak az október 21-ei, vasárnapi kormányülésen, Antall József hazaérkezését követően született döntés számos egyéb komoly ügy mellett. Az üzemanyagárak akkor még a hatósági árképzés körébe tartoztak. Igaz, hogy a nyár folyamán már sor került egy emelésre, vita volt azonban az érintett tárcák vezetői között annak mértékében és kivitelezésében. Az érdemi döntést politikai megfontolásból a helyhatósági választásokig elnapolták.

A kormány lehetőségeit alapvetően beszűkítették a Kádár-korszak gazdaságpolitikájának évtizedekre visszanyúló súlyos hibái, a csekély devizamennyiség, az akadozó és problémás szovjet olajszállítások, az öbölválság miatti árrobbanás és az áringadozás.

Ehhez járultak még hozzá a Nemzetközi Valutaalap szigorú költségvetési politikát megkövetelő elvárásai. A koalíción belüli nézetkülönbségek, viták, az önkormányzati választásokon elszenvedett vereség szintén nehezítették a helyzetet, mindeközben figyelemmel kellett lenni a szocializmus kötöttségeitől frissen szabadult társadalom jóléti elvárásaira.

Már az üzemanyagár-emelésről szóló napirend előkészítése során is viták alakultak ki a kormányon belül. Főként Rabár Ferenc pénzügyminiszter és Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter elképzelései voltak nehezen összeegyeztethetők. Előbbi egy lépéssel, utóbbi lépcsőzetesen szándékozta emelni az árakat. Végül Rabár Ferenc változatát szavazták meg: rendkívül magas áremelésről született döntés azzal, hogy annak tényét az árváltozás időpontjáig titokban kell tartani.

Október 23-án Antall József kórházba vonult, 24-én műtéten esett át. Aznap a Tv-Híradó interjút közölt Kardos Antalnéval, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivőjével, aki egy, az üzemanyag áremelésre irányuló kérdésre válaszolva – betartva a kormányzati kommunikáció szabályait − nem ismertette a már megszületett döntést. Viszont másnap, 25-én bejelentette, hogy október 26-án pénteken nulla órától lép életbe a kormányhatározat, amely az üzemanyagárak mintegy 65%-os fogyasztói árnövekedését eredményezi.

Blokádon innen és túl

Az áremelés hivatalos bejelentését követően szinte azonnal spontán gyülekezésbe kezdtek a taxisok a budapesti Dózsa György úton. Létszámuk a kora esti órákra meghaladta a 400-at. A jelenség szokatlan volt, ugyan a BRFK felvette a gyülekezőkkel a kapcsolatot, a friss jogállamiság törékeny politikai viszonyai között az új szabályrendszerek különösen megnehezítették a rendőrség értékelési és mérlegelési kompetenciáját.

A gyülekezési jog nem sokkal korábban még a rendszerváltó ellenzéki erőknek teremtett lehetőséget a kommunista vezetéssel szemben. Ebben az esetben azonban − az elmúlt rendszer ellenzékéből a demokratikus viszonyok között, szabad választások eredményeként hatalmat gyakorló – kormány elleni demonstrációhoz szolgáltatott alapot. Igaz, jogszerűtlenül, hiszen a taxisok nem jelentették be gyülekezési szándékukat.

A helyzet rendőrségi megítélésének bizonytalanságát jól mutatta, hogy a taxisok gépkocsioszlopa az Andrássy út−Bajcsy-Zsilinszky út−Alkotmány utca útvonalon a Kossuth térre hajthatott. Követelésük az üzemanyagár-emelésről született döntés kormány részéről történő visszavonása volt. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Kossuth térre érkezve felszólította a résztvevőket a megmozdulás felfüggesztésére. A tiltakozók álláspontját Horváth Pál, a Budapesti Taxis Ipartestület alelnöke fogalmazta meg, érvelésében hangsúlyozta, hogy az emelés létükben fenyegeti a magánfuvarozókat.

Mindezek alapján kilátásba helyezték a demonstráció országos kiterjesztését. A taxisok érdemi rendőri intézkedés hiányában ezt követően rendkívül gyorsan, jól szervezetten eltorlaszolták a fővárosi hidak hídfőit. A kialakult helyzet értékelése és megoldása a politika különböző szintjein meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult.

Ebben a feszült helyzetben a törvényes rendőri intézkedés elmaradásának hiányában világos és egyértelmű álláspontot fogalmazhatott volna meg a kormányfő, Antall József azonban műtéti beavatkozása után kórházban lábadozott. A miniszterelnöki teendők ilyen esetben megbízotti minőségben a belügyminiszter Horváth Balázsra maradtak. Az ORFK vezetője, Szabó Győző a kormány „civilesítő” személyi politikája miatt kevés gyakorlattal rendelkezhetett a kialakult helyzet kezelésében.

Helyettese, egyben elődje, Túrós András volt az a rendőri vezető, aki megfelelő tapasztalattal és főként kompetenciával bírt. A budapesti főkapitány, Barna Sándor szerepe nehezen tisztázható, hiszen az események kellő időben történő feltartóztatása, egyáltalán a demonstráció kibontakozásának megállítása az ő feladata lett volna. A Duna-hidak, a főváros közlekedési csomópontjainak elfoglalását követően vidékre is eszkalálódott a blokád. Ennek következményeként az országos rendőri vezetésre hárult a válsághelyzet megszüntetése. A helyzet rendkívül súlyos volt, a Ferihegyi repülőteret nem lehetett megközelíteni, a taxisok csak a mentőket és a megkülönböztető jelzést használó járműveket engedték közlekedni.

A politikai vezetés nehéz, szorító helyzetbe került. A döntés visszavonásának elutasítása nem a kormány politikai rátartiságából fakadt, hanem a gazdasági válsághelyzet reális veszélye nem tette azt lehetővé. A rendőrség bevetése pedig rendkívül ellentmondásos lehetőségnek „kínálkozott”. Egyrészt nemzetközi viszonylatban is negatív hatásokat válthatott volna ki amellett, hogy kellő erő és megfelelő eszközök hiányában az erőszakszervezet nem volt alkalmas a feladatra.

Az állomány számára a napokig elhúzódó útlezárások rendészeti kezelése nemcsak szakmai, de súlyos mentális kihívást is jelentett, közülük sokan szimpatizáltak a demonstrálókkal, akik akkorra már nemcsak a taxisokból és fuvarozókból, hanem az áremeléssel egyet nem értő állampolgárokból és ellenzéki politikai pártok támogatóiból tevődtek össze.

A SZDSZ országgyűlési vereségét a helyhatósági választásokkal kompenzálhatta, most pedig politikai kommunikációval és szervezéssel épült rá a megmozdulásra. Alkalmatlanságra hivatkozva direkt politikai nyomás alá helyezték a kormányt, annak lemondását szorgalmazták. Göncz Árpád köztársasági elnök szereplése – közjogi funkcióinak fényében – is meglehetősen ellentmondásosan alakult: egyrészt közvetlenül egyeztetett Barna Sándorral, Horváth Pállal, másrészt megjelent személyesen a demonstrálók között is.

Huzavona és pizsama

Október 26-án reggel tárgyalások kezdődtek a kormány képviselői, a szakszervezeti küldöttség, valamint a taxisok érdekképviseleti megbízottjai között, amelyek azonban nem vezettek eredményre. Délelőtt a kormány 3000-es határozatot hozott, amelynek értelmében a honvédség személyzet nélkül a rendőrség rendelkezésére bocsájtott volna az úttorlaszokat képező járművek elmozdítására és elszállítására alkalmas gépeket.

Ez az intézkedés jelentette a legenda hátterét, mely szerint a kormány a hadsereget kívánta volna bevetni a lakosság ellen. Mivel nem került sor rendkívüli állapot bevezetésére, nagymértékben vitatható volt a köztársasági elnök azon lépése, amellyel a kormányhatározatot ellehetetlenítette, felülírta.

A közjogi funkció nem megfelelő értelmezése lényegében lehetetlenné tette a rendőrség érdemi beavatkozását a rend helyreállításában. A „törvényes eszközökkel fellépő rendőrség” megfogalmazás további muníciót jelentett a kormányellenes politikai propaganda számára, egyértelműen erőszakos fellépést tulajdonítva egy esetleges akció mögé.

A kormány számára lényegében csak a tárgyalásos rendezés lehetősége maradt. Az Országos Érdekegyeztető Tanács szolgált ennek helyszínéül, ahol a jelentősen különböző álláspontok miatt az egész hétvégén elhúzódó tárgyalássorozatra került sor. A megállapodás lehetősége sokszor lehetetlennek tűnt, ezt a körülményt tovább súlyosbította az utcán lévők elcsigázottsága, az ország bénult helyzete.

A tárgyalások meghatározó szereplője kormányoldalról Bod Péter Ákos, az ellenoldal részéről pedig Palotás János volt a Vállalkozók Országos Szövetsége képviseletében. Az álláspontok nehezen közeledtek egymáshoz. A döntés visszavonásától a kormány egyértelműen elzárkózott. Több megoldási javaslat bontakozott ki, ám egészen vasárnap estig feloldhatatlannak tűntek az ellentétek. Az MDF által szervezett több mint tízezres létszámú kormány melletti szimpátiatüntetés azonban lélektani szempontból minden kétséget kizáróan jelentős hatást gyakorolt a tárgyalásokra.

Végül kompromisszumos megállapodás született, amely szerint a felek elfogadták, hogy rövid és átmeneti időszakra a kormány 12 forinttal csökkenti az üzemanyagárakat, s ez idő alatt az országgyűlés elé terjesztik az üzemanyagárak liberalizálására vonatkozó törvénytervezetet. Egyúttal bejelentették, amennyiben az intézkedés nem valósul meg, úgy a helyzetet kiváltó árak maradnak életben.

Az események egész ideje alatt háttérben lévő miniszterelnök ezt követően vasárnap késő éjszaka adott helyzetértékelést. A kórházban felvett „pizsamás interjúban” elismerte kormánya felelősségét a benzináremelés bejelentésével összefüggésben, és elkötelezte magát a megállapodásban foglaltak mellett. Felhívta a demonstráció résztvevőit, hogy térjenek haza, egyúttal ígéretet tett arra, hogy nem kezdeményeznek semmifajta eljárást a polgári engedetlenségi mozgalom résztvevőivel szemben. Október 29-e, hétfő hajnalra minden úttorlaszt elbontottak, és országszerte helyreállt a közlekedés.

mult-kor.hu