Miért? Mert az amit ezek művelnek, messze nem kezelhető egy soron a klasszikus, kádári, kedélyes, összekacsintós, végső soron "bánja a fene, belefér, túléljük" apró disznóságokkal.

Mint ahogy Vladislav Tápicka forgalmista csínytevése: a Mása fenekére stemplizés a vasútállomás pecsétjével, szó szerint véresen komolyra vált, amikor a német katona tüzet nyit és megöli a vonatot felrobbantó Milošt.

Ez két külön világ! (Szigorúan ellenőrzött vonatok.)

Nem azonos a háziasszony által a vonaton a határra érve remegő szívvel a finánc kezébe csúsztatott ötvenes, hogy ne vegye észre a Lengyelországból behozott lepedőt, a dohánykiskereskedelem, az üzemanyag-forgalmazás, a kaszinók üzemeltetésének, az építkezési koncesszióknak, épületeknek (MAHART-ház és társai), szállodaláncoknak egy országrabló színtársulat kezébe kaparintásával.

Nem azonos az őrmester elvtársnak ingyenes snapsz vagy fröccs a kocsmában, a közbeszerzési pályázat nélkül, vagy álpályázatokkal megnyert sokmilliárdos, négyszeresen túlárazott autópálya- és egyéb építés, melynek során némi pénzek nyilván vissza is peregnek a gondosan őrhelyükre helyezett tisztviselőknek, borravaló gyanánt.

Nem azonos a vállalati ünnepségen a párttitkár elvtársnak juttatott legjobb falat a Velencei-tó, a Fertő-tó kisajátításával (a telektulajdonosok elűzésével, tetézve akiket épületeik saját költségen lerombolására köteleznek), kastélyok, műkincsek magánkézbe vételével, melyet aztán állami költségen újítanak fel a büszke tulajdonosok – maguknak.

Mindkettő korrupció? Igen. A tő azonos! Csakhogy itt a mérték, a károkozás a különbözőség. A mennyiség már átcsap minőségbe! A pénzé és a gazemberségé!

Mint ahogy nem azonos Aczél György szelektív kultúrpolitikája azzal a pusztító elmebajjal, amit a kalapácsos Demeter, Szánthó, Takaró, Vidnyánszky, Kálomista, L. Simon, Schmidt visz végbe a kulturális örökségünk és kortárs művészeteink, irodalmunk leselejtezésével és kirablásával.

(De ez már egy másik történet. Habár a kettő összefügg.)

Nem mutiba készül! Gyerekkorom bevett mondókája volt, ha avatatlan szemek környékezték az ilyen-olyan apró titkokat.

Orbánék országrablása- és züllesztése teljesen nyilvánosan zajlik.

Igaz, titkolni próbálva mindazt, amihez semmi közünk!

A közpénzek pazarlását és lenyúlását, elrablásokat és megszerzéseket, gazdasági- és járványadatokat, mélyszegénységet és kiszolgáltatottságot.

De valójában senkitől és semmitől sem zavartatva.

Mert a nyilvánosságot is elragadta az emberektől.

Az Isten szerelmére! Ne bagatellizáljunk!

Ne hívjátok mindezt mutyinak!