A késő perm időszak állatvilágának eltűnése után nem sokkal élt gerincesek fosszíliáinak újbóli kormeghatározása azt mutatta, hogy azok az ökoszisztémát érintő változások, amelyek végül a szárazföldi gerinces fajok 70 százalékának kipusztulását eredményezték, a szárazföldön több százezer évvel korábban kezdődtek meg, mint az óceánban - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A nyílt vizekben később bekövetkező tömeges kihalás, amely a tengeri fajok csaknem 95 százalékát érintette, több tízezer év alatt mehetett végbe.

Noha a tudósok többsége úgy véli, hogy a perm időszak alkonyán bekövetkezett kihalási esemény elsődleges oka vulkánkitörések egy sorozata volt egy több mint egymillió éven át tartó időszakban a mai Szibéria területén, a déli féltekén bekövetkezett szárazföldi, illetve az északi féltekén végbement tengeri kihalás közötti időbeli eltolódás eltérő kiváltó okokat sejtet.

Forrás: Cosmos Magazine

"Az emberek többsége azt gondolta, hogy a szárazföldi összeomlás ugyanakkor kezdődött, mint a tengeri kihalás és, hogy ez egyszerre ment végbe a déli és az északi féltekén" - mondta Cindy Looy, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének paleobotanikusa.

"Az a tény, hogy a nagy változások nem párhuzamosan zajlottak az északi és a déli félgömbön, jelentős hatással van a kihalási esemény okait fejtegető hipotézisekre. Egy óceánban lezajló kihalási eseménynek nem feltétlenül ugyanazok az okai vagy a menete, mint egy szárazföldön bekövetkezőnek" - magyarázta a szakember.
Looy és kollégái a Nature Communications című folyóiratban publikálták eredményeiket. (MTI)