A legújabb pszichiátriai nyilatkozatok szerint a koronavírus-betegségen átesettek körében jelentős a "poszttraumás stressz szindróma" (PTSD) felbukkanásának aránya, amely szerintük – természetesen – pszichiátriai beavatkozást igényel.

De miről is van szó voltaképpen? A vírushelyzet miatt felborult társadalmi rend, az ebből adódó korlátozások és kiszámíthatatlanság értelemszerűen megviseli az ember idegeit, különösképpen, ha kórházi kezelés keretében a betegségen is átesett, amelynek kényszerű velejárója, hogy a beteg látogatókat sem fogadhat. Nincs abban semmi különös, ha mindez felborítja az emberek lelki egyensúlyát, és nyugtalansággal, álmatlansággal vagy lehangoltsággal küzdenek. De ez vajon pszichiátriai betegség? Miből állapítják ezt meg?

A 168 Óra Online beszámolója szerint a milánói San Raffaele kórházban a betegekkel folytatott beszélgetések és az állapotukról általuk kitöltött kérdőívek alapján állapították meg az orvosok, hogy "28 százalékuk PTSD-ben, 31 százalék depresszióban, 32 százalék nyugtalanságban, 40 százalék álmatlanságban és 20 százalék rögeszmés kényszercselekvésben szenvedett". Beszélgetések és kérdőívek. És tényleges orvosi vizsgálatok? Laborvizsgálatok, vagy bármi, amivel egy betegséget orvosilag mérni lehet? Az nincs. Ahogy a többi pszichiátriai betegség-kategória esetében sem léteznek ilyenek.

Ám a diagnózis mégis elkészül: "poszttraumás stressz szindróma". "Depresszió". "Szorongás". Címkék, amelyek a lelki bajok gyökeréről vajmi keveset árulnak el. Ehelyett a diagnózist "kezelés" követi, mi más, mint pszichiátriai tudatmódosító szerek formájában. És hogy mit írnak fel? Elsősorban antidepresszánsokat és szorongásoldókat.

Antidepresszánsokat, amelyek veszélyes hatásait pszichiáterek rendszeresen alulértékelik, nem csak pácienseik, de a nyilvánosság előtt is. E szerek súlyos függőséget okozó hatásával kapcsolatban az OPAI főigazgatója, Németh Attila korábban ekként nyilatkozott: "Ez butaság. A függőség azt jelenti, hogy ha hirtelen elvonják a szert, akkor megvonásos tünetek lépnek fel, illetve a folyamatos szedés miatt ugyanahhoz a hatáshoz egyre nagyobb mennyiségre van szükség. Az antidepresszánsoknál bizonyított, hogy nem okoznak függőséget."

Bár egy főigazgató véleményével nem sokan mernek vitába szállni, kevés állítást könnyebb cáfolni ennél. Az antidepresszánsok súlyos függőséget okozó hatásáról elég régóta folyik komoly tudományos vita, nemrégiben a "Pszichoterápia és Pszichoszomatika" című szakmai folyóirat cikke tekintette át a jelenlegi szakirodalmat az elvonási tünetekről több pszichiátriai szer abbahagyása vagy csökkentett adagolása során. A felülvizsgálat mind antidepresszáns, antipszichotikus és szorongásgátló szerekre vonatkozott. A kutatók megállapították, hogy még a fokozatos abbahagyás, az úgynevezett lassú elhagyás esetén is elvonási tünetek jelentkeztek a vizsgált szerek minden típusában.

2019-ben az angliai Royal College of Psychiatrists (Pszichiáterek Királyi Testülete) hivatalosan elismerte, hogy az antidepresszánsok hónapokig tartó mellékhatásokat képesek okozni, és az elvonási tünetek által okozott lehetséges károk miatt minden beteget figyelmeztetni kell a kockázatokról, a szerek első felírásának alkalmával. Az állásfoglalás szerint "az antidepresszánsok abbahagyása az adagok lassú, fokozatos csökkentésével kell, hogy történjen a kínokat okozó tünetek elkerülése érdekében, akár több hónapon keresztül, a beteg számára elviselhető arányban csökkentve a dózisokat."

De az is elég, hogy a Magyarországon hivatalos gyógyszerleiratokat átnézzük ahhoz, hogy lássuk: ezek a szerek bizony komoly hozzászokást és függőséget válthatnak ki, amelyekről kínszenvedés a leszokás.

Éppen elég a koronavírus okozta felfordulás és zűrzavar, semmi szükség rá, hogy az ebből adódó lelki nehézségeket még fölösleges címkékkel és tudatmódosító pszichiátriai szerekkel is tetézzék. Nem kérdés, hogy ez a rendhagyó helyzet megtépázza az emberek idegeit és érzelmeit – de ilyenkor többet ér a jó szó, a törődés, és az, hogy odafigyelünk egymásra. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)