– Egyre többen csatlakoznak a miskolci Herman-gimnázium tantestületének múlt heti nyílt leveléhez, amely az oktatás mind súlyosabb gondjairól szól. Az szerepel benne például, hogy a pedagógusok béremelése közel sem úgy valósult meg, ahogyan kellett volna. Ön hogyan látja?

– Úgy volt, hogy a pedagógusok fizetését 2013. szeptember 1-jétől felemelik egy összegben, majd a parlament mégis azt szavazta meg, hogy a pénzt nem egyben, hanem öt év alatt részletekben adják oda. Ez volt az egyik lába az életpályamodellnek. Emellett az illetményalapot a minimálbérhez kötötték, hogy az utóbbival együtt emelkedjen minden évben. Ez csak egyszer, 2014 januárjában történt így, aztán 2014 végén a szabályt megváltoztatták. Csak ez utóbbi közel tízszázalékos mínuszt jelent az eredeti elképzelésekhez képest.

– Vannak, akik kevesebbet keresnek, mint a béremelés előtt?

– Igen. Ráadásul épp azok, akik sokat és jól dolgoztak, több szakot tanítottak, minőségi vagy címpótlékot kaptak, amelyeket a bérrendezéssel eltöröltek.

– A társadalom nem kis része azt mondja, hogy az iskolákban legalább emelték a fizetéseket.

– Kétségtelen, hogy az egészségügyi dolgozók, a köztisztviselők, a munkások is keveset keresnek. Nem azt állítom, hogy elnyomottak vagyunk a többi ágazathoz képest, csak azt, hogy a bérrendezés nem oldotta meg a problémákat, és nem úgy valósult meg, ahogy ígérték.

Nő az elkeseredettség

– A nyílt levélben az szerepel, hogy elkeseredettség, apátia uralkodik a tanári szobákban.

– Igen, ez egyre inkább így van.

– Mitől?

– A Medgyessy-kormány 2002-ben jelentősen felemelte a béreket, amelyek előtte és utána hosszú évekig még csak az infláció mértékével sem nőttek. A mostani emelés a korábbi elmaradásokat pótolja úgy-ahogy. És közben jelentősen nőtt  a munkateher.

– A pedagógusok kötelező óraszáma huszonkettő-huszonhat. Ez miért olyan sok?

– Ez csak a tanított órákat jelenti. Nemrégiben számba vettük, hogy a pedagógusok mennyi órát dolgoznak egy héten, ha a törvényekben, rendeletekben előírt valamennyi feladatukat elvégzik. Átlagosan ötvenet, és ebben még nincs benne sem önként vállalt tevékenység – például külön foglalkozás a tanítványokkal, beszélgetés a szülőkkel –, sem a tanításhoz kapcsolódó, gyakran feleslegesnek tűnő, jelentősen megnőtt adminisztrációs terhek.

Egészségtelen a diákok terhelése

– A nyílt levél ennél is súlyosabb gondnak nevezi a gyerekek rendkívüli terheit, amelyek szintén emelkedtek az elmúlt években. Egyetért ezzel?

– Igen. A Nemzeti alaptantervben olyan óraszámok szerepelnek, ami már egészségtelenül sok a gyerekeknek. Tavaly végeztek egy felmérést, hogy az általános iskolás tanítók szerint mi lenne az elsősök és a másodikosok optimális terhelése. Napi négy óra jött ki, ehhez képest már az elsősök is inkább öt-hat órát töltenek a padban. Középiskolában a tizedik évfolyamon harminchat a kötelező óraszám, ami négy napon hét, egy napon nyolc órát jelent egy héten. És akkor a diákoknak még otthon készülniük kellene, sokan közülük szakkörre, előkészítőre járnak, sportolnak, zenélnek, táncolnak.

– Ugyancsak ebben a levélben szerepel, hogy a tananyagmennyiség a legeslegjobb tanulók határait feszegeti.

– És akkor el lehet képzelni, mi van a többiekkel. A történelem- és kémiatanárok azt mondják, hogy annyi a tananyag, amennyit fizikailag képtelenség megtanítani.

Egy kréta egy napra

– Amióta az állam 2012-ben átvette az iskolák működtetését, a tankerületek és az önkormányzatok sokszor egymásra mutogatnak, hogy kinek kellene kifizetni mondjuk egy bútorvásárlást – olvasom a miskolci tantestület véleményét.

– Ezzel sem nagyon lehet vitába szállni. Ha jó az együttműködés a két fél között, mint például Győrben, akkor nincs gond, de vannak helyek, ahol ez nem így van. A nagyobb baj, hogy az állami Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) tavaly szeptembertől nem volt likvid, vagyis nem volt elég pénze: szinte bármit kértünk, elutasította. Van olyan város, ahol a tanárok egy krétát kapnak egy napra, most pedig papírt kellett kölcsönkérniük, hogy meg tudják tartani a középiskolai felvételit.

– A megbízási szerződéssel dolgozó tanárok már megkapták a pénzüket?

– Hozzám olyan jelzések érkeztek, hogy vannak, akiknek még mindig tartoznak.

– Mi ennek az oka? Az állam nem ad annyi pénzt a saját maga által létrehozott  Kliknek, amennyibe az oktatás kerül?

– Két oka lehet. Vagy eleve rosszul tervezték a költségvetést, vagy a kiadási oldalon többlettételek merültek fel, a bevételek pedig valamiért nem úgy folytak be. Nem tudom, melyikről van szó.

– A tanárok tényleg maguk veszik a saját tankönyveket?

– Félig-meddig ez is igaz. Az iskolák nem kapnak annyi ingyenes tanári példányt, amennyire szükségük lenne. Ez nem kis kiadást jelent egyes kollégáknak.

Romlott a helyzet

– Rosszabb a helyzet, mint néhány éve, az államosítást megelőzően?

– Rosszabb. Az állam három éve vette át az iskolákat, és a Klik még most is problémákkal működik. Tegyük azonban hozzá, hogy vannak olyan iskolák, amelyek így is jobb helyzetbe kerültek, mert önkormányzatuk lehetőségei még rosszabbak voltak.

– Szükség van ilyen, a miskolcihoz hasonló segélykiáltásokra?

– Olyan nagy az elégedetlenség, hogy nem véletlenül születnek ilyenek. Nagy hiba lenne, ha bárki politikai okokat keresne a miskolci nyílt levél mögött: sok tantestületben hangoztak el hasonló mondatok, csak halkabban. Ezeket a gondokat a Nemzeti Pedagógus Kar egytől egyig többször felvetette már a kormányzatnak, s van, amiről most is tárgyalásokat folytatunk.

– A nyílt levél szerint az egész oktatási rendszer van már veszélyben. Egyetért ezzel?

– Minden kutatás azt állapítja meg, hogy az oktatás kulcstényezője a pedagógus. Ha az ő hangulatuk egyre rosszabb, akkor munkájuk, így az oktatási rendszer minősége is romlik. Ezt a logikát követve nem jó irányba tartunk.

kisalfold.hu