A legrosszabb, ami a magyar közigazgatásban az utóbbi években történt, hogy megszűnt a munkatársak szakmai alapú kiválasztása, már csak a politikai lojalitás számít – erősítette meg a Népszavának Kajdi József közigazgatási szakértő, a MoMa alelnöke mindazt, amit az utóbbi napokban a Somogy Megyei Kormányhivatal egyik korábbi vezető munkatársa mondott el több interjúban is. A ma már saját elhatározásából szociális munkásként dolgozó, korábbi Fidesz-szimpatizáns Varga Zsolt kijelentései azért kavartak vihart, mert hivatali körön belülről eddig senki nem merte ennyire nyíltan kritizálni a politikai befolyásolásra építő közigazgatási rendszert. Ilyen állítások eddig csak ellenzéki politikusok, vagy régi, nagy tapasztalattal rendelkező közigazgatási szakemberek szájából hangzottak el. Tavaly nyáron, az eljárásokat újraszabályozó általános közigazgatási rendtartás tervezetének megjelenésekor például Tóth Zoltán választási és közigazgatási szakértő fogalmazott úgy lapunknak, hogy a Fidesz központosítja és politikai irányítás alá vonja a teljes állami közigazgatást, a szakmaiság egyre hátrébb szorul.

Varga Zsolt most azt állította a Magyar Narancsban megjelent első cikkben, hogy a megyék parlamenti képviselői között mindennaposak a személyi egyeztetések arról, kinek kell helyet találni egy „kamupályázattal” csak azért, mert valamilyen szolgálatot tett a kormánypártoknak. Az így munkához jutott emberekre aztán később is számíthat a Fidesz – mondta a korábbi vezető, aki megtörtént példaként említette, hogy egy megyei kormányhivatalban valaki egyszerűen kinyomtatta a nyugdíjasok telefonszámait tartalmazó listákat és átadta a párt aktivistáinak. A kérdés most különösen aktuális, hiszen több panasz érkezett szerkesztőségünkbe is, mert olyan nyugdíjasokat is hívogat a Fidesz a Vona Gábor Jobbik elnököt támadó „információkkal”, akik erre soha senkinek nem adtak engedélyt.

A feketén megszerzett nyugdíjaslisták nem először kerülnek szóba az utóbbi hónapokban. A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság munkatársai július elején panaszkodtak arra, hogy gyakran használja őket a kormány direkt politikai feladatok ellátására, például a nemzeti konzultáció leveleinek postázására. A hivatal Kincstárba történő novemberi beolvasztására pedig csak azért van szükség, hogy egy kézben legyen több millió ellátott adatbázisa – fogalmazott akkor informátorunk.

Hamis a bürokráciacsökkentés sokat hangoztatott jelszava, hiszen a központi kormányzat soha nem látott mértékben felduzzadt, nemcsak a kormányhivatalokba vették fel tömegesen a pártkádereket, hanem az országos hivatalokba is – folytatta a helyzetértékelést Kajdi József. Az Antall- és Boros-kormányok Miniszterelnöki Hivatalának vezetője, közigazgatási szakértő és ügyvéd szerint érthető a kiválasztottak lojalitása, hiszen sehol máshol nem kapnának középvezetői, vezetői posztokat és ilyen magas fizetéseket megfelelő képesítések nélkül, ha egy normális államban, netán piaci munkahelyeken akarnának elhelyezkedni.

Azt azonban saját tapasztalatai alapján hozzátette, hogy kormányablakokban dolgozó hivatalnokok többsége érti a szakmát, tehát az ügyfelek a vezetői kör felkészületlenségéből nem sokat érzékelnek. Kajdi a gondok között említette a leszakadó rétegek cserbenhagyását, amit a „mindenki annyit ér, amennyije van” típusú elszólások után a közigazgatás is alapelvnek tekint. Az egyetlen, ami valóban fontos a Fidesznek, hogy nyugdíjas korukig bebiztosítsa vezetői anyagi biztonságát – idézte fel lapunknak a párt egyik vezetőjével még 1997-ben folytatott beszélgetését. Mégis úgy látja, jogállami eszközökkel mindent vissza lehet állítani, helyre lehet hozni a szétzilált közigazgatást is, az egyetlen, amihez emberöltők kellenek, az a társadalom mostani, gyűlöletre épülő morális és közállapotának megváltoztatása. Az ebbe az irányba tett első lépésnek tartja a MoMa alelnökeként most először pártpolitikusnak állt Kajdi József a konkrét kérdések mentén szerveződő ellenzéki kerekasztalokat, amilyen az egészségügyről tartott egyeztetés is volt, s a választási rendszerről tervezett vitasorozat lesz szeptember elején.

Szerző: Gulyás Erika / nepszava.hu