Gondolom, ezek is "alapítványi" fenntartásba kerülnek, az egyszerűbb fosztogatási technikák kedvéért.
Ámbár Orbán már enélkül is lenyúlt jó néhány nagy értékű (szerencsére zömmel gyengébb: ízlése, az nincs, mitől lenne?) festményt, szobrot, pótolhatatlan török-kori szőnyeget, miegymást (példáját szorgosan Hoppál követte).

Sőt! Kedvelt szokása szerint, hogy lopott jószággal ajándékoz meg szövetségest, cselédséget egyaránt (tavaly nőnapon a Parlamentben elhelyezett virágcsokrokból kiszedett szálakkal kedveskedett a konyhai személyzetnek), Orbán, hirtelen felindulásában Zsigmond Ágost lengyel király gyerekpáncélját adományozta a cimborájának, Kaczińskinak.

A nagy értékű darab a Nemzeti Múzeum tulajdona volt, amihez Orbánnak annyi a köze, mint a vránai perjelnek, de ő ilyen apróságokon nem szokott fennakadni.

Az irodalom és a zene, meg a színház után (Takaró, a kalapácsos Demeter, Vidnyánszky) a múzeumok fölötti rendelkezés is hozzá nem értő, kíméletlen parancsvégrehajtó kezébe kerül.
Hol vannak ezek az európai műveltségű Aczél Györgytől, de még Révai Józseftől is? Ha zongorázni tudnám a különbséget - mondta Karinthy, én lennék a Rubinstein!

Ezekkel az új kultúrhóhérokkal kapcsolatban az embernek inkább a horthystából nyilassá vedlett Kolosváry-Borcsa Mihály jut az eszébe, annál is inkább, mert Szálasi e miniszterét (Rajnissal együtt) a minap használta történelmi forrásként a magát "közszolgálatinak" nevező kormánymédia.

L. Simonnak mindenesetre papírja van róla, hogy bűntelen ember.
Igaz, elmanipulálgatott kicsit a Kisfaludy-program keretében elnyert 45, majd újabb 4 milliós támogatással, de a NAV megszüntette a nyomozást, az ügy csekély jelentőségére tekintettel.
Hogy aszongya: "a támogatás nem érte el a 70 milliót, márpedig ez alatt az uniós versenyjog szerint a támogatás csekély összegűnek minősül".

Na mármost:
1./ Hirtelen akceptáljuk az uniós jogot? Mert a magyar adójogban és a Btk-ban az ÁFA-csalás (illetve általában a csalás) körében nincs hetvenmilliós büntetlenségi kibúvó.
2./ Kopogtatott már Önöknél a NAV a feledékenységből elmaradt ötezer forintos kamarai tagdíjért lihegve? Ha még nem, majd fog! Szokott!

Az már csak a hab a tortán, hogy L.Simon és a neje Őnagysága el sem indulhatott volna ezeken a pályázatokon, mert a panziójuk nagyobb volt (13 szoba + egy apartmanház), mint a pályázható maximum (8 szoba, 16 férőhely). Mégis nyertek.

És a győztes mindent visz! A pályázati pénzt, a büntetlenséget, a Nemzeti Múzeumot! Orbánnál.