fbpx Murad szultán és a részeges parázna, aki erényes volt | CIVILHETES

h i r d e t é s

Murad szultán és a részeges parázna, aki erényes volt

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Murad szultán és a részeges parázna, aki erényes volt

2020. június 10. - 15:28

 

IV. Murad szultán, az Oszmán Birodalom szultánja (1623-1640), gyakran járt-kelt az emberek között álruhában, hogy szemügyre vegye az állapotokat.

Egy este nyugtalanságot érzett magában és a vágyat arra, hogy kimenjen. Szólította biztonsági főnökét és elhagyták a palotát. Forgalmas környékre érkeztek, ahol egy földön fekvő embert találtak. A szultán meglökdöste őt, de már halott volt, az emberek pedig csak a dolgaik után futkostak. Úgy tűnt, senki sem törődik a földön fekvő halott emberrel.

A szultán megszólította az embereket. Azok nem ismerték fel, majd azt kérdezték tőle, mit akar. Azt mondta: "Miért fekszik ez az ember a földön és miért nem törődik vele senki sem? Hol a családja?
Azt válaszolták: „Ő ez és az, egy részeges parázna!”
Erre a szultán: „Nem Mohammed (béke reá) Ummájába való? Segítsetek, hadd vigyem őt a házába.”
Az emberek a szultánnal együtt elvitték a halott embert a házába, majd amikor odaérkeztek, mind távoztak. Csak a szultán és segédje maradtak. Amikor a férfi felesége meglátta férje halott testét, sírni kezdett. Így szólt a halott testhez: "Könyörüljön neked Allah! Ó, Allah barátja! Bizonyságot teszek arról, hogy te az erényesek közé való vagy."
A szultán összezavarodott. Azt mondta: „Hogy lehetne erényes, ha az emberek ezt meg azt mondják róla? Annyira, hogy senki sem törődött vele, amikor meghalt!"
Azt válaszolta: „Erre számítottam. A férjem minden este elment a kocsmába és annyi bort vett, amennyit csak tudott. Ezután hazahozta és az egészet beöntötte a csatornába. Aztán azt mondta: "Ma legalább egy kis részt megmentettem a muzulmánokból." Ezután egy prostituálthoz ment, pénzt ad neki és azt mondta, reggelig zárja be az ajtót. Ezután másodszor is hazatért és így szólt: "Ma megmentettem egy fiatal nőt és az ifjú hívőket a bűnöktől."
Az emberek csak azt látták, hogy bort vásárol és a prostituáltakhoz jár, ebből vontak le következtetéseket. Egy nap azt mondtam neki: "Ha meghalsz, nem lesz senki, aki megmosdasson, aki imádkozzon érted és senki sem temet el!"
Erre elnevette magát és így válaszolt: „Ne félj, a hívők szultánja és az erényesek fognak imádkozni a testem felett."

A szultán könnyekre fakadt. Így szólt: Allahra! Ő az igazat mondta, hiszen én vagyok Murad szultán.
Holnap megmosdatjuk, imádkozunk felette és eltemetjük.”
Így történt meg az, hogy a szultán, a tudósok, az erényes emberek és tömegek imádkoztak fölötte. Az embereket az alapján ítéljük meg, amit látunk és amit másoktól hallunk róluk. Csak akkor láthatnánk őket valójában, ha tudnánk mi rejlik szívükben és mi a titok köztük és Uruk között. De ha Allah tudja, akkor mit számít az, hogy ki tudja és ki nem tudja?!

Ó, kik hisznek! Kerüljetek el mindenféle gyanúsítgatást. Mert bizony, néhány gyanú vétek. Ne kémkedjetek, és ne terjesszétek egymás rosszhírét. Vagy tán egyikőtök holt testvére húsát szeretné enni? Ez gyűlöletes lenne nektek. Őrizkedjetek Allahtól, mert bizony Allah a Megenyhülő, a Kegyelmes. (Korán 49:12)

A legtöbb gyanúsítgatás alaptalan és kerülendő. Néhányuk egyenesen bűn, mert komoly igazságtalanságot hordoz ártatlan embereknek, férfiakról és nőkről.
Mások ügyeiben való matatás, kémkedés, ha csak merő kíváncsiságból történik, akkor teljesen hiábavaló, ha pedig ennél több, akkor komoly bűn is lehet.
Rosszhír keltés és terjesztés ugyancsak lehet hiábavaló, de ha tudatos, vagy alapvető hazugságokat is tartalmaz egy lejárató kampány érdekében, akkor ez túlnő a pletyka szintjén és komoly bűn.
Senki sem gondolhat olyanra, hogy fivére húsát eszi. De ha fivére halott, akkor annak fogyasztása kétszeres bűn. A bűn hozzáadódik egy másik bűnhöz. Ilyen az, ha valaki pletykát terjeszt, majd gyanúsítgat és hogy talpon maradjon, még hazugsággal is tetézi beszédét és lejáratásba kezd.

Címkék: 

 

h i r d e t é s