h i r d e t é s

Működik az ellenzéki együttműködés, csak mindenki hozzon még egy embert

Olvasási idő
17perc
Eddig olvastam

Működik az ellenzéki együttműködés, csak mindenki hozzon még egy embert

2020. október 20. - 17:59

 

Török Gábor elemezte a helyzetet

Török Gábor - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Az ellenzéki pártok gyengesége sodorja őket a közös lista felé a 2022-es országgyűlési választás előtt, és a DK meg a Momentum kivételével a létük lesz a tét – mondta Török Gábor az InfoRádió Aréna című műsorában. A politológus beszélt arról is, hogy mi volt a szerencsi időközi választás üzenete, hogy ki lehet az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, és hogy miért kulcsfontoságú Magyarországon is az amerikai elnökválasztás.

Megérte ön szerint Budapest főpolgármesterének kampányolni a szerencsi választáson egy korábban antiszemita trágárságokat posztoló politikus mellett?
Az alternatívákat érdemes mérlegelni. Vajon lett-e volna a főpolgármesternek lehetősége arra, hogy ebből a kampányból kimaradjon? Én azt gondolom, hogy nem lett volna. A főpolgármesternek, aki láthatóan az ellenzéki együttműködés kovásza, katalizátora kíván lenni, ebben a kampányban mindenképpen részt kellett vennie. Ha taktikailag lehet is vitatni azt, hogy helyesen, jókor, jó mondatokkal lépett-e bele a kampányba, stratégiai értelemben a 2022-es ellenzéki célokat tekintve értelmetlen cselekedet lett volna a főpolgármester úr részéről, ha valamifajta elhatárolódással vagy hallgatással fejezi ki a véleményét. Nem volt alternatívája.

Ha nincs alternatívája, akkor nem is értelmes az a kérdés, hogy megérte-e neki?
Van egy nagy célja az ellenzéknek, a 2022-es választási siker, ahhoz választottak maguknak egy stratégiát. Ez pedig úgy szól, hogy az ellenzéki pártok megpróbálják a maguk között lévő konfliktusokat minimalizálni, és kitartanak az együttműködés mellett. Ennyiben nem volt alternatívája. A jelen ellenzéki stratégiában, aminek a főpolgármester volt az egyik élharcosa korábban is, le kellett nyelnie ezt a békát.

Ezek után sokkal nehezebb lesz a Fideszt leantiszemitázni, meg az európai értékek mellett a hazai politikában érvelni. Ezzel együtt is közelebb mentek a 2022-es céljukhoz?
Igen, ez a helyes megfogalmazás, ezzel együtt is. A személyi választásuknak vannak komoly, súlyos következményei az ellenzéki politizálásra nézve. Ezzel együtt is az ellenzéket segítette ez a választás, mert azt bizonyította be, hogy még egy ilyen vitatott jelölt esetében is a szavazók hajlandók félretenni a sérelmeiket, fenntartásaikat, ízlésbeli problémáikat. Ha megnézzük az adatokat, akkor nagyjából hasonló támogatottságot szerzett most az ellenzéki jelölt, mint amilyen támogatottsággal az elmúlt évek választásain ebben a körzetben az ellenzék összességében bírt. Nem kell hozzá matematikai bűvészmutatvány: összeadódtak a szavazatok. Igenis a baloldali szavazók hajlandók voltak erre a vitatott személyre leszavazni, mert fontosabbnak tartották a Fidesszel szembeni ellenérzésüket.

Nyilván a kormányoldal napirenden fogja tartani ezt a kérdést, ameddig csak lehet. Levonható az a következtetés belőle, hogy akár más antiszemita jelöltek is be fognak férni, ha az érdek úgy diktálja?
Nem, ez a kérdés nem erről szól. A tanulsága nem az, hogy bárkit választhat az ellenzék, nyilván vannak jobb és vannak rosszabb jelöltek. Azt feltételezem, ha az ellenzéknek sikerült volna előválasztást helyben megtartani és egy alkalmasabb jelöltet választani, aki kevesebb támadási felületet ad, akkor az jobban szerepelhetett volna. Az ellenzék számára tanulság az is, hogy nem érdemes elsietett pártalkukban kiválasztani a jelölteket, hanem érdemes szélesebb előválasztási folyamatban vizsgáztatni őket, és belső küzdelemben feltárni a támadási felületeiket. Ugyanakkor itt erre nem volt elegendő idő. Ennek a választásnak a fő tanulsága az, hogy matematikai értelemben az ellenzéki együttműködés működik. Ugyanakkor azt is megmutatta ez a választás, hogy nincs elegendő ellenzéki szavazó, és a Fidesz egy együttműködésre képes ellenzék esetén is meg tud nyerni ilyen billegőnek tartott körzeteket is.

Ezzel a választási eredménnyel a Jobbik esélye arra, hogy érdemben beleszóljon a jelöltállításba vagy a listába, csökkent, változatlan maradt vagy nőtt?
Helyben nyilvánvalóan csökkent, így most ezt a körzet kinyílt. Országosan nem hiszem, hogy le lehet vonni ilyen következtetéseket, hiszen volt már olyan időközi választás, ahol a Jobbik jelöltje nyerni tudott, gondoljunk Dunaújvárosra. Inkább azt látom, hogy két ellenzéki politikai erőnek folyamatosan erősödik a befolyása, ez egyrészt a DK, másrészt pedig a Momentum, és a többiek pedig egyre inkább küzdenek azért, hogy valahogy a tárgyalóasztalhoz oda tudjanak férni. Erről szól az a küzdelem is, hogy a 106 jelöltet milyen formában válasszák ki. Szerintem a Jobbik számára, ahogy egyébként az MSZP, az LMP, a Párbeszéd számára is az alapvető kérdés most az, hogy mi lesz a forma, előválasztás vagy pártalku.

Mi adja a DK és a Momentum erősödését? Az európai parlamenti választási eredmény?
Részben az, részben pedig az azóta nyilvánosságra került közvélemény-kutatások, amelyek mindegyike ugyanazt a mintázatot mutatja: a DK és a Momentum a két legerősebb ellenzéki párt. Ugyanakkor egyikük sem tudott olyan jelentős szavazaterősödésre szert tenni, hogy bármelyikük is az ellenzék vezető ereje lenne. Nagyon furcsa helyzetben van az ellenzék már vagy tíz éve, mert az egyes szereplők között több is akad, amelyik megcélozza, hogy ő az ellenzék vezető ereje, de igazán hitelesen ebben a pozícióban most senki sem látszik. Ez, bármennyire furcsa, de inkább közelebb viszi az ellenzéket a megállapodáshoz. Nyilván vannak más kényszerek is, de az egyes pártok gyengesége viszi az ellenzéki együttműködést abba az irányba, hogy végül közösen induljanak. Egyfajta fedezéket, bizonyos értelemben védelmet is tud nyújtani az esetleges kudarctól az, ha végül az ellenzék közös formációban indul. Én nagyjából háromnegyed évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy a végén nehéz elképzelni, hogy egyetlen közös lista is legyen. Nyilván az látszott, hogy 106 helyen közösen indulnak majd az ellenzéki pártok, de azóta figyelve az ellenzéki pártok politikai teljesítményét, ma már azt gondolom, hogy a közös lista is karnyújtásnyi közelségben van. Ellenzéki politikai vezetőkkel beszélgetve is egyre inkább azt látom, hogy megérett a gondolat, de nem az erősségtől.

Hol lesz előválasztás a közös egyéni jelöltek kiválasztásában?
Egyértelműen van sok olyan választókörzet, ahol, ha a mostani országos erőviszonyok maradnak meg, az ellenzéknek nincs esélye labdába rúgni. Ahol 2018-ban a fideszes jelölt 50 százalék fölött teljesített, az az ellenzék számára nem értékes választókörzet. Ahol a Fidesz jelentősen 50 százalék alatt, 46-47 százalék alatt maradt 2018-ban, ezek nagyon kívánatos választókörzetek az ellenzéki politikai erők számára, mert itt nagy valószínűséggel nyerni tudnak. És van a kettő között jó pár választókörzet, amelyeket általában billegőknek szokás nevezni. Amikor az ellenzék majd leül a tárgyalóasztalhoz, akkor ezt a három halmazt érdemes egymástól elválasztani, mert nyilván mindenki arra fog törekedni, hogy minél több biztos választókörzetet kapjon. Ezért igazán előválasztást az ellenzék szempontjából ott érdemes tartani, ahol van esély a győzelemre. Ez persze kétfajta logikát hozhat magával: vagy azt, hogy ezt fogják elosztani a pártok maguk között, vagy azt, hogy itt alkalmazzák az előválasztást. Az időnek nagyon komoly szerepe van, ez egy olyan többszereplős játszma, ahol egy idő után már nem nagyon lesznek alternatívák. Ha túl sokáig húzza az ellenzék, akkor az bele fogja őket kényszeríteni abba, hogy a végén vagy nagyon gyorsan összehozzanak egy közös listát, vagy mégis külön induljanak.

Korábbi választáson győztes ellenzéki jelölt ellen lehet előválasztást csinálni?
Nincs olyan sok körzet, ahol az ellenzék nyert 2018-ban, de nyilván ezeken a helyeken nagyon erősen meg kell kérdőjelezni azt, hogy érdemes-e előválasztást tartani. Ugyanakkor 2018-ban nem a mostani két legerősebb párt vitte el a legtöbb ellenzéki mandátumot, hanem a Magyar Szocialista Párt. Ha a hivatalban lévő képviselők eleve felkerülhetnek a közös jelöltlistára, akkor azzal az MSZP-t előnybe hozzák, amit majd máshol kell kompenzálni. Itt a veszélye annak, ha mindent a választókra bíz az ellenzék, mert mi van, ha mind a 106 helyen előválasztás van, és az LMP, Párbeszéd, Jobbik sehol sem tud jelöltet sikerre vinni, akkor nekik nem lesz parlamenti mandátumuk, csak a listáról? Látszik, hogy a folyamatban nagyon sokszor lesz még olyan pont, ahol valaki felrúghatja az asztalt. Iszonyatos erőforrások kellenek az ellenzéktől erre a folyamatra, és mindezt úgy kellene menedzselni, hogy közben országos politikát is folytatnak, és nem kizárólag a köldöknézéssel, saját magukkal vannak elfoglalva. Nem várnak könnyű hónapok az ellenzékre.

Milyen kampánytechnikával lehet ezt a folyamatot végigkísérni? Ki van ez már találva?
Az előválasztásos versenyeknek megvan a nemzetközi példázatuk, és nem is csak az Egyesült Államokban. Nem is a technológia nehéz, hanem a megvalósítás, hiszen nem egy érdekközpontú szereplőről beszélünk, hanem ellenzékekről, mindenki a saját érdekrendszerével. Nyilván mindenki azt is átgondolja, hogy neki 2022 után mi lenne a jobb. Nagyon sokfélék az ellenzéki érdekviszonyok, és nem is a versengést lesz nehéz megteremteni, hanem utána az együttműködést. Van pozitív példa, Karácsony Gergely mögött ott tudtak maradni az előválasztáson induló politikai erők, de nyilván most nem egyetlen helyről van szó, és nyilván a Fidesz sem hátradőlve, kávét szürcsölgetve fogja követni az eseményeket, hanem tesz is majd azért, hogy teret adjon azoknak a folyamatoknak, eseményeknek, amelyek a konfliktus irányába viszik az ellenzéket. Ma bizonyos értelemben minden szereplő az ellenzéki oldalon tisztában van azzal, hogy neki azt kell bebizonyítania, hogy ő akarja a leginkább ezt az együttműködést és a közös sikert. Akiről be tudják bizonyítani, hogy nem, az nagyon kellemetlen hónapokat fog átélni.

A Momentumra is igaz ez az elemzés?
Szerintem igen. Nyilván a Momentum az a párt, amelyik a legkevésbé akarja őszintén ezt az együttműködést, de a vezetése is felismerte, hogy nem tud a közös listával szemben politizálni. A Momentum nagyon megszenvedné és a DK-t hozná jelentős versenyhelyzetbe, ha be tudnák róla bizonyítani az ellenzéki ellenfele, hogy ő nem akarja az együttműködést. Nekik is azt a látszatot kell kialakítaniuk, hogy akarják, de azért annyira nyilván nem akarják.

Egy közös országos lista lesz, amelynek az élén ott lesz egy miniszterelnök-jelölt?
Én most ezt látom a legvalószínűbbnek. A tehetetlenségi erő is, a gyengeség is, meg a felismert politikai érdek is efelé viszi az ellenzéket. Ma szerintem tulajdonképpen az összes mérvadó ellenzéki szereplő közös listában gondolkozik.

Ki lehet az élén? Ki lesz a miniszterelnök-jelölt? Többen is mondják magukról, hogy alkalmasak volnának erre, Karácsony Gergely pedig szinte kéthavonta elismétli, hogy őt ez nem izgatja.
Alapvetően két forgatókönyv van. Az egyik az, ha indul Karácsony Gergely. Hogy miért mondja, hogy nem indul, annak is két magyarázata lehet. Az egyik, mert így gondolja, a másik pedig, mert ezt valamilyen taktikai okból most hasznosabb így mondania. Ha mégis elindul az előválasztáson, akkor egyértelmű, hogy meg is fogja nyerni. Minden felmérés azt mutatja, hogy a választók, különösen a budapestiek nagyon elégedettek a munkájával, és ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ki lenne az, aki leginkább esélyes jelöltként tudna Orbán Viktorral szemben megjelenni, minden ilyen kutatásban azt lehetett látni, hogy messze Karácsony Gergely vezeti. Ha Karácsony Gergely nem indul, akkor nyitott kimenetű folyamat lehet, és ma nem vagyok abban biztos, hogy igazán a szereplőknek ez lenne az érdekük. A DK-n kellene talán egyedül gondolkodnom, de a többiek abban érdekeltek, hogy ne a saját jelöltjük, hanem egy egyikhez sem kötődő, de mindegyikkel közelségben lévő jelölt legyen. Tehát nagyon nagy az ellenzéki nyomás szerintem a főpolgármesteren. Nemcsak az MSZP, a Párbeszéd, hanem a Jobbik és a Momentum is elfogadná őt miniszterelnök-jelöltnek. Ezzel a DK-t tudnák nehéz helyzetbe hozni ezek a politikai szereplők. Ha nem indul Karácsony Gergely, akkor viszont könnyen lehet, hogy a DK tudná dominálni ezt a folyamatot, és az esélyei megnőnének arra, hogy a saját miniszterelnök-jelöltje fusson be a végén.

Felmérésekre hivatkozott, de a korábbi választások után nagyon csalódottnak látszott a felmérések beválását illetően. Most miből gondolja, hogy megbízhatóbbak?
Jogos ez a kérdés. Korábban a felmérések összevisszasága volt az, ami csalódást keltő volt. Most egy általános benyomás, hogy én a kormánypárti és az ellenzéki kutatásokból is, mondjuk, a főpolgármester megítélésre tekintetében hasonlót olvastam ki, persze, fenntartással érdemes fogadni ezeket a közvélemény-kutatásokat, de szerintem az általános kép nagyon egyértelmű.

Ha Karácsony Gergely nem indul, és kinyílik a verseny, akkor ez elvezethet máshoz, mint Dobrev Klárához?
Elvezethet máshoz is, de sokkal nagyobb esélye lenne akkor a DK-nak, hogy maga határozza meg ezt a folyamatot, és ha a DK Dobrev Klárát indítja miniszterelnök-jelöltként, akkor könnyen lehet, hogy megnyerné ezt a versenyt. Minél inkább többszereplős és fajsúlytalan szereplőkből álló az ellenzéki verseny, annál nagyobb az esélye a DK jelöltjének, és minél inkább a többi ellenzéki párt talál egy közös fajsúlyos jelöltet, annál kisebb az esélye, és könnyen lehet, hogy Dobrev Klára be sem száll a versenybe. Ha visszatérünk arra a kérdésére, hogy vajon miért mondja ezt Karácsony Gergely, ezek alapján azért, mert verseny van az ellenzéki szereplők között, és ha valaki túl korán mond egyértelmű igent, akkor a többiek helyzetét könnyíti meg.

Van-e valamilyen elképzelésük ön szerint a szereplőknek arról, hogy hogyan fogják elosztani az egy országos listán a befutó helyeket?
Ez egy nagyon nehéz folyamat lesz. Nyilván össze kell hangolni az egyéni körzetekkel, mert aki elvállalja azt, hogy elindul egy olyan körzetben, ahol kevésbé van esély, az azt is kockáztatja, hogy kikerül a parlamentből. Lehetetlen lesz úgy megoldani, hogy mindenki elégedett legyen, ezért van egy erős érzésem, hogy a pártelitek a saját érdekkel rendelkező pártvezetőkkel nem nagyon szeretnék, ha teljes mértékben az ellenőrzésük alól kikerülne ez a folyamat. Minél inkább halogatódik az előválasztás, annál inkább megyünk abba az irányba, hogy a végén a pártelitek állapodjanak meg, és azzal garantálni lehet legalább a pártelitek politikai túlélését. A listák pedig nem választással fognak eldőlni, az a pártelitek alkujából fog megszületni, és nyilván úgy, hogy a pártvezetők és a hozzájuk közelálló politikusok politikai túlélését biztosítsa.

Tisztújítások voltak az ellenzéki pártokban, a Magyar Szocialista Pártban is, turbulens körülmények között. Milyen pályát lát a számukra?
Egy zuhanó pályát látok, de legalábbis egy nagyon erőteljes lejtőt. Az MSZP fokozatosan veszíti el jelentőségét. Ez az elnökválasztás most megtörhette volna ezt a pályát, de amilyen körülmények között ez az elnökválasztás végbement, az szerintem továbblökte a szocialista pártot az eljelentéktelenedés felé. Ugyanakkor egy nagy pártnak hosszú az árnyéka, a szocialista párt számtalan fajsúlyos politikusa önkormányzatokban pozícióban van, ezért személyi állományát tekintve még mindig az egyik fontos szereplője az ellenzéki együttműködésnek. A kérdés csak az, hogy ezek a személyek még odatartoznak-e igazán a szocialista párthoz. Az MSZP-t leginkább egy közös ellenzéki választási siker tudná megmenteni, mert most tudna még olyan megállapodást kötni, hogy 2022 után is befolyásos szereplője legyen az együttműködésnek. Ha nem sikerül az ellenzéknek nyernie, akkor az MSZP-nek már csak a végnapjai fognak következni a 2022–2026-os ciklusban.

LMP-ben is tisztújítás volt, milyen pályát lát előttük?
Nem vagyok annyira biztos abban, hogy sokan észrevették az LMP tisztújítását. Ha kimennénk az utcára és megkérdeznénk tíz embert, hogy ki vezeti ma az LMP-t, én kételkedem, hogy egy-két embernél többen helyes nevet adnának meg. Az LMP esetében sokkal erőteljesebben érvényesül az eljelentéktelenedés. Szinte az összes ellenzéki pártra igaz, hogy alig látszódnak a nyilvánosságban. Az LMP esetében ez a választás szinte nyomtalanul múlt el. Szerintem a magyar választópolgároknak az LMP-vel kapcsolatos benyomása, vélekedése még mindig 2010–14-es időszakból van meg. Azt gondolják róluk, hogy ez egy zöld párt, de hogy mostanában mi az LMP, mit akar az LMP, azt nem. Nagyon rossz előjelekkel rendelkezik, és az LMP egyetlen esélye ma az, hogy az ellenzéki együttműködésbe be tud kerülni, és néhány képviselője az ellenzéki együttműködésben túlél. Ha az LMP-nek egyedül kellene indulnia a parlamenti választáson, az 5 százalék megugrása lehetetlen küldetés lenne jelen állapotában. Nyilván ez arrafelé viszi őket is, hogy minden erővel a közös együttműködés irányába hangolják a politikájukat.

Hogy lehet egyszerre másoktól megkülönböztető, markáns arcélt felmutatni, amire odafigyelnek az emberek, meg közös programot kidolgozni a következő országgyűlési választásokra?
A kockás papíron kifejezetten jól mutatna, ha az ellenzék pártjai erőteljes, önálló hangot tudnának megütni, amelyeket a végén aztán össze tudnák rakni egy politikai programba. Ha tudnánk olyanokat mondani, hogy az LMP ezt, meg ezt akarja, ezt képviseli, a Jobbik ezt, meg ezt, az MSZP ezt, meg ezt, de nem tudunk ilyet mondani. Az ellenzéki pártokból ezek az erők csak azzal látszanak ki, amikor az együttműködés kapcsán kerülnek szóba. A DK és a Momentum nem ilyen, belőlük azért több látszik, ők a politikai teljesítményükben is kiemelkednek az ellenzékből.

Mit gondol, miért szavazta meg az ellenzék is egyhangúlag az orvosi életpályáról szóló törvényt? Olyan pompásnak találta az előterjesztést vagy nem kockáztatta meg, hogy még egyszer a koronavírus-törvényhez hasonlóan nemet nyomjon?
A második biztos. Az ellenzék sokat tanult a tavaszi időszakból, amikor mindig a fejükre lehetett olvasni az akkori nem szavazatot. És nyilván a Fidesz vadássza is ezeket a lehetőségeket. Szemben a tavaszi akciósorozattal, amiben én azért nagyon erősen éreztem a csapdajelleget, amibe az ellenzék szépen bele is sétált, most nyilván ez nem erről szólt. A Fidesz nem azért döntött az orvosi bérek megemeléséről, hogy az ellenzéket behúzza abba a csapdába, hogy az ellenzék azt ne szavazza meg valamilyen technikai vagy tartalmi okból, és aztán később a fejükre olvassák.

Hogy fogja átalakítani az európai létet az, hogy nem megyünk már jó ideje sehova, egyébként szövetséges kormányok meg egymás maszkszállítmányait rekvirálgatják különböző repülőtereken?
Ami az elmúlt időszakban történt, ez egyéni szinten nagyon sok változást hozott, és az egyének gondolkodásának átalakulása vonatkozik a politikai realitásokra is. Amit leginkább lehet látni, hogy a biztonságérzet elvesztése, a szkepszis, a bizalmatlanság megerősödött. Az ilyen válsághelyzetek felértékelik azt a típusú gondolkodást, hogy csak magadban bízhatsz, csak az a fontos, hogy te biztonságban legyél. A kollektív félelemérzet előhozza ezeket a gondolatokat. Sokkal nehezebb pozitív ügyek mentén közösséget építeni, és szerintem hosszú távú hatása lesz ennek az egész világjárvány-időszaknak.

Milyen hatással lehet ránk, hogy az Egyesült Államokban ki lesz az elnök?
Óriási hatással lesz, és maguk a politikai szereplők is így gondolják. Könnyen lehet, hogy a 2022-es választás szempontjából is jelentősége lesz Magyarországon annak, hogy ki nyeri el az Egyesült Államok elnöki pozícióját novemberben. A Fidesz, ahogy tette ezt korábban is, ismét mindent vagy semmit alapon közelíti meg ezt a kérdést. Orbán Viktor és a külügyminiszter, Szijjártó Péter mondatai is egyértelműen arra utalnak, ha Trump nyer, abból szeretné a legtöbb hasznot kihozni a mostani kormányzat, és azt feltételezi, ha nem ez a helyzet következik be, akkor így is, úgy is nagyon rossz helyzetbe kerül. Nyilván ha azt remélhetné, hogy egy Biden-győzelem esetén is lehet kielégítő kapcsolatrendszer az USA-val, akkor nem hangoztak volna el azok a mondatok, amelyeket Szijjártó Péter mondott szinte páratlanul az európai politikai szereplők sorából.

Helyreutasította az elnökjelöltet, hogy inkább a fia ukrajnai gazdasági ügyeivel foglalkozzon először, és majd csak utána Magyarországgal. Ez világos beszéd.
Igen, világos beszéd. Ilyen egy belpolitikai kampányban szokott elhangzani, külpolitikában, ahol a mostani magyar kormány alapálláspontja az, hogy ne szóljunk bele más országok ügyeibe és mások se szóljanak bele a mienkbe, ott nagyon ritka ez a típusú viszontbeszéd. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez már válasz volt egy korábbi Biden-mondatra, amelyik Magyarországot Lengyelországgal és Fehéroroszországgal vette egy kalap alá. De akkor is ez példátlan. Nyilván nem meggondolatlanságból hangzanak el ezek a mondatok, ez egy tudatos politikai stratégia, aminek én csak úgy tudom lefordítani az értelmét, hogy semmi jót nem remél a kormány attól, ha Amerikában a demokrata párt kerül kormányra, és nem is gondolja azt, hogy lehetősége lenne a helyzetet bármilyen módon előzetesen valamelyest elsimítani. Tehát a kormány számára is kulcskérdés az, hogy Trump vagy Biden nyer. Ebben az értelemben mondom azt, hogy nagyon meg tudja nehezíteni vagy nagyon meg tudja könnyíteni a kormány életét az, hogy mi történik az Egyesült Államokban most novemberben.

Az, hogy a teniszszövetségben is feladatot vállal, a sportvezetői karrier felé való elmozdulás?
Nem. Társadalmi munkában vállaltam, a sport szeretete vitt oda, és ugyanúgy, ahogy a Magyar Labdarúgó Szövetségben, itt is inkább hobbiból, társadalmi munkában végzem a munkámat. Továbbra is politikai elemző szeretnék maradni.

Egyharmad ideje a női labdarúgás, egyharmad a tenisz, egyharmad a politikai elemzés?
Nem, a munkám 100 százaléka a politika elemzése, és a szabadidőm jelentős részében pedig ezekkel a kérdésekkel foglalkozom.

infostart.hu


 

Kommentek

h i r d e t é s