h i r d e t é s

Minek nevezzelek?

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam
a- a+

Minek nevezzelek?

2021. október 06. - 17:13

Karácsonyt két hét alatt kétszer húzták csőbe!

Miss Marple roppant egyszerű bár nagy élettapasztalaton alapuló és igen hatékony módszerrel leplezte le a gyilkosokat: mindenkiről eszébe jutott valaki, egy korábbi élethelyzetéből, aki ilyen, vagy olyan volt. A külső, a szempillantások (nyílt vagy sunyi), a testbeszéd, a beszédmodor, általában a karakter.

Ne menjünk most bele abba, hogy Agatha Christie-nek a poszt-viktoriánus korról remek társadalmi panorámát nyújtó krimijeiben (egy-két kivétellel, mint a Tíz kicsi néger, Az Ackroyd-gyilkosság, melyek viszont a műfaj legjobbjai) az utolsó oldalon mindig kiderült valami, hogy Albert a nagynéni titkos unokaöccse, vagy ilyesmi, aminek ismerete nélkül nem lehet megoldani a bűnügyet.
Az ő könyveit nem a bűnügy miatt érdemes olvasni. Az csak a ráadás.
Mindenesetre tökéletesen egyetértek Miss Marple módszerével.
Legalábbis a kaukázusi rasszba tartozó nők és férfiak (de, gondolom, a többiek közül valók is) külsőre, tartásra, mozgásra, és ezzel együtt habitusra négy-ötféle kategóriába sorolhatók a mackótól a csikóhalig.
És ezek a külső jegyek, meg belső jellemzők általában konzekvensen összetartoznak.
Mackós járású férfit én még nem láttam hisztériázni, de villamos után futni se. Az ártatlan őzikeszemű szőkék, akikről azt feltételezed, hogy ötig se tudnak elszámolni, általában csavaros eszű nagy intrikusok.

Ezek nem puszta sztereotípiák! Vagy, ha mégis, az sem baj! A közhelyeket is az tette közhellyé, hogy nagy gyakorisággal beigazolódnak.

Nem állítom, hogy a benyomásokra hallgatni, azokból előzetes véleményt formálni kizárólagos üdvözítő eszközei egy ember megítélésének, de figyelmen kívül sem hagyhatók.
Ösztönösen sem. Hiszen az ember tudását, élettapasztalatát a megelőző benyomások, történések alakítják ki. Aki azokra nem figyelmez!

Karácsonyról, ahányszor meglátom, egy fiatalkori barátom jut eszembe. Jóképű, jószándékú srác volt, döglöttek utána a nők. Gyenge akaratú, befolyásolható és végtelenül ostoba is. Viszont időnként megmakacsolta magát, erőszakossá vált, és olyan önfejű volt, amilyenek csak a korlátolt emberek tudnak lenni. Pláne, ha néha elszabadulnak a rövid pórázról, melyen erősebb akaratú partnereik tartják őket.

Karácsonyról sosem voltam valami nagy véleménnyel, bár életkorra, külsőre, kulturált viselkedésre jócskán elüt a tipisch kelet-európai pártpolitikusok zömétől.

Zuglói polgármesteri működését nem ismerem, főpolgármesteri ténykedése sok kívánni valót hagy maga után, bár tegyük hozzá, hogy a teljesítménye összességében, a különleges körülmények folytán (Orbán kiéheztető taktikája, a hatáskör-elvonások, meg az MSZP és a DK bébiszitter-szerepe miatt) egyelőre megfelelő.

Értem, miért gondolta, hogy Orbán kihívója lehet. Azt is értem, hogy a patrónusai miért gondolták.
Ő azért, mert Tarlóst legyőzte, és a fővárosban kétségtelenül népszerű.
A patrónusai azért, mert kézben tartható.

Viszont súlytalannak, tapasztalatlannak, amatőrnek hatott számomra.

Hogy a többi jelölt, talán Dobrev kivételével, más és más okokból szintén alkalmatlan, az más kérdés, és egyébként – nem itt – felveti azt az általánosabb kérdést is, hogy miért nem tudtak tíz év alatt összefabrikálni egy megfelelő jelöltet, csakúgy, mint az amerikai demokraták sem, jóllehet nálunk mások az okok: a szokvány hazai széthúzás, rövidlátó, rövidtávú egyéni- és pártérdekek, melyek nyolc évig lehetetlenné tették az összefogást, és melyet 18-ban és most is főként a kormányt váltani akaró társadalom nyomására, szinte kényszerből vállaltak.

Mindenesetre a pártok ab ovo kizárták az egyetlen helyes megoldást: egy pártokon kívülálló, köztiszteletben álló szakember vezetésével szakértő kormány ígéretét, nem úgy, mint Olaszországban, ahol Mario Draghi a járvány puszításai és a fenyegető (elhárított) gazdasági krach ellenére megálllította a fasiszták előretörését, és kihúzta a baloldalt a szarból.
Ezt a legutóbbi helyhatósági vállasztások fényesen igazolták.

(Most egy fél percre egy halk mondat, a szakértő kormányról elhangzott Márki-Zay és Karácsony második összeborulásán, aztán ott sem, soha többet.)

Így tehát maradt a pártok önkiválasztó, önjelölő kínálata, köztük Karácsony.
Akit, mint modtam, két röpke hét alatt kétszer húztak csőbe.

Először a Tóth Csaba-ügyben.
Mely ügy felforgatta a kedélyeket, jóllehet senkinek fogalma sincs róla, hogy Tóth Csaba valóban sáros-e, vagy Hadházy tévedett, ha – fel kell tételeznem – jóhiszeműen is.

Ne menjünk bele most abba, hogy kinek a számára melyik variáns a valószínűbb, ezt a kérdést csak bíróság döntheti/dönthetné el, masszív bizonyítékok alapján, melyeket lehet, hogy megsemmisítettek, de az is, hogy nem is léteztek.
Maradjunk a puszta tényeknél! Melyek ennyi és nem több feltételezést, állásfoglalást engednek elfogulatlan szemlélő számára.

Egy biztos: Karácsony makacsul hallgatott egész végig.
Valamit azért kelett volna mondania. Tóth mellett, vagy ellen. Vagy annyit, hogy nincs elég információja. Meg sem szólalt.

Más kérdés, hogy végül ő nyitotta meg a tüzet, és mondta fel elsőként a tarthatatlan helyzetűvé vált Tóth támogatását. És elég biztos vagyok benne, hogy pusztán a kiszivárgott felmérések eredménye miatt, miszerint Hadházy támogatottsága 80, Tóthé 20%-os.
Ez játszott döntő szerepet játszott abban, hogy végül kihúzták a sámlit Tóth Csaba alól. Masszív vereséget előztek meg vele, az amúgy is felfokozott indulatok közepette.

A faltörő kos szerepét pedig Az MSZP a Párbeszédes Karácsonyra osztotta ki, miközben ők végig, és utóbb is hallgattak. Holott vállalta volna az, aki jelölte!
Ez nem tett túl jót Karácsony megítélésének,

Másodjára Márki-Zay vitte táncba, és húzta be a csőbe.

Nem kívánok most újra visszatérni e paktum erkölcstelen és szabálytalan voltára (melyről, legalábbis a másodikról Márki-Zay nyilván tudott, csak nem érdekelte, úgyis csali volt) és arra, hogy a "visszalépések helyett mellélépések", (ahogy Magyar György megfogalmazta) végrehajthatatlanok.
Csak egyetlen célt szolgáltak, Karácsony háttérbe szorítását, miután ezzel a védhetetlen paktummal lehetetlenné tette magát a választók egy jó része szemében.
Hódmezővásárhelyre annak a tudatában ment tárgyalni, hogy közösen fogják bejelenteni Márki-Zay visszalépését az ő javára.
Ehelyett váratlanul az orra alá nyomták ezt a "közösen indulunk" márkajelű szédelgést, amire nem volt felkészülve.
Profi tárgyaló, legyen bár politikus, vagy üzletember, ha meglepő fordulattal szembesítik, úgy, hogy pillanatnyilag köpni, nyelni sem tud, annyit mond: megfontolom. Alapfokú tárgyalási stratégiai ismeretek!
Karácsony, ha zavartan is, bólintott. Fel sem mérve, hogy mire.
Adott valamit úgy, hogy nem kapott semmit.
Vidéken rá alig szavaztak. Neki Márki-Zay valójában nem sokat hozhat a konyhára. Viszont Pesten szavazókat veszít.
Jó üzlet volt! Olyannyira, hogy Márki-Zay akit erősít, hogy Jakab kiesésével ő az egyetlen jobboldali és vidéki jelölt, meg az, hogy a nagy hírű pesti srácnak is szüksége lenne rá, végül: harmadikként esélytelen volt, már feljött a második helyre, Karácsony meg csúszik lefele. És azóta is csak árnyéka önmagának.

Úgy tűnik, ha csak valami jelentős fordulat nem áll be, kiütötte magát.
Mert, hogy Márki-Zay nem fog visszalépni, az már csaknem bizonyos.
Mint ahogy az is, hogy esze ágában se volt.

Na, mármost! Ne misztifikáljuk túl a miniszterelnök-jelölt szerepét!
Annál, hogy pro forma ki lesz Orbán kihívója, fontosabb, hogy hány parlamenti madátumot szerez az ellenzék.
Ezen múlik ugyanis, hogy győz, vagy veszít. Nem a miniszterelnök-jelölt személyén.

Egy azonban biztos! Karácsonyt Orbán reggelire megenné!

Címkék: