Bár a számokkal lehet vitatkozni, az arányokkal nem. Jól kivehető az Iszlám térnyerése. És ez nem csoda.

Persze itt mindenki elsősorban a Muszlimok túlnépesedésére gondol. Ez is benne van a pakliban, de nézzünk más okokat is.

• Az Iszlámban nincs egyházi szervezet, ugyanis ez szigorúan tilos! Nem lehet Vatikánunk, pápánk, püspökünk. Csak Koránunk lehet. A Korán lép az egyház helyébe, ezért minden emberi gyengeség, tévedés, esendőség kizárt. Ahol mégis létrejönnek Iszlám szervezetek, ezeket az idő felőröli, megsemmisülnek és megmarad a tiszta Korán, ami 1400 év óta öröklődik át nemzedékről nemzedékre.
• Az Iszlám bármely területéről legyen szó, az emberi tényező a Korán után lép be. Tehát annak magyarázatával, jogi értelmezésével, döntéshozatalával kerülnek bele szubjektív elemek. A kereszténység esetében már a Bibliával, annak állandóan korszerűsített változatával emberi tényezők határozzák meg az igehirdetést.
• Ahol a papság túlértékeli szerepét, túlságosan beáll ember és Isten közé, óhatatlanul magára helyezi a hangsúlyt Isten helyett, ami káros. Eleinte misztériumnak árulja a hitet, majd a misztériumot maga állítja elő. A modern, gondolkodó ember számára anakronisztikussá és infantilissé válik az, aminek a legkomolyabbnak és spirituálisan a legmélyebbnek kellene lennie. Ennek eredményei a kiüresedett templomok, meggyérült egyházmegyék.
• Ahol egy vallás beáll egy állam mögé, ott a hitélet okafogyottá válik.
• Ahol egy állam érvényesítheti szekuláris törvényeit vallási szervezeteken, materializálja azok mindennapi életét, bevételeit, pénzügyi helyzetét, ott saját múlandóságát erőlteti arra, ami törvények feletti és örök.
• Ahol megszűnik az egyén szerepe a felelősségvállalásban, hiszen „Jézus úgyis megváltott, vagy a pap úgyis feloldoz”, ott megszűnik annak értelme, hogy egy spirituális tér létrejöjjön és fennmaradjon. Csak idő kérdése és ezt az űrt egy másik tanítás tölti be.
• Ahol a gyűlölet, mások szegregálása, a saját csapat felsőrendűsége egy szervezet meghatározó megnyilvánulása, elemi erővel pusztul a spirituális tér és válik sekélyessé minden szó.
• Ahol kiüresedik a spirituális tér, az emberek ösztönösen keresik azt, mert hiányérzetük támad. Ha nem találják saját hitükben, akkor megtalálják másban. Mert Isten szava hosszú távon mindig felülkerekedik, hiába a sok emberi próbálkozás, hogy azt saját térbe húzzák le.

Ha nem fogjátok pártját (a Prófétának), hát Allah pártját fogta, mikor elűzték őt azok, kik hitetlenek és ketten maradtak magukban. Midőn ketten a barlangban (rejtőztek) ő így szólt társához: Ne bánkódj! Allah velünk van.” Allah belső nyugalommal töltötte el őt és megtámogatta katonákkal, kiket nem láttál. Megtette azok szavát alulra, kik tagadtak és Allah szavát felülre. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. (Korán 9:40)

Itt egy példabeszéddel találkozunk abból az időből, amikor a Próféta híres menekülése (Hidzsra) történt és az üldözők le akarták vadászni őt. Követőit már előreküldte Medinába. Ali önként hátramaradt, hogy a Próféta házában azt a látszatot keltse, hogy ő még ott van. Egyetlen útitársa Abu Bakr volt. Mekkától 5 km-re, Thaur barlangjában rejtőztek el három éjszakára, ezalatt ellenségeik nagy erőkkel eredtek nyomukba, hogy felkutassák őket, de ez nem vezetett sikerre. „Mi csak ketten vagyunk”, mondta Abu Bakr. „Mi több! Allah velünk van!” Szólt Mohammed. A hit ereje békességgel töltötte el értelmüket, Allah biztonságot nyújtott számukra. Medinába értek, ahol megkezdődött az Iszlám dicsőséges fejezete. Azok az erők, akik segítették őket útjukon, láthatatlanok maradtak, de erejük ellenállhatatlan volt.
Az Arab szövegben szó szerint „második a kettőből” Abu Bakr-ra vonatkozik, akit később ezzel a titulussal is illettek.

Tisztában vagyunk gyengeségeinkkel, elmaradottságunkkal, kaotikus Ummánkkal. De azzal is tisztában vagyunk, hogy az Iszlám sorsa nem a mi kezünkben van. Ha ember kezében lenne, már rég semmibe veszett volna. Az Iszlám ereje abban van, hogy egyedül csak Allah tartja tisztán igéit, tanításait. Távolról valóban visszataszító, tudatlan csürhének látszunk, de aki kívülről belekóstól az Iszlám ízébe, az látja, hogy ezt a „csürhét” egy olyan kohézió tartja össze, amire állam, földi hatalom képtelen lenne. És ez így lesz az idők végezetéig. Amen,