h i r d e t é s

Miért kellett leborulni az angyaloknak Ádám előtt?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Miért kellett leborulni az angyaloknak Ádám előtt?

2020. november 08. - 17:22

Két dolog miatt. A lélek és a tudás miatt. De milyen lélek és milyen tudás? Ez itt a kérdés!

A test meghal, a föld anyagává lesz, amiből előhozatott. A lélek más. Az Istentől való, Ő leheli belénk és Hozzá tér meg. Mi ezt az Istentől származó lelket fenntarthatjuk, az eredendően ebben kódolt Isteni tulajdonságokat (irgalom, megbocsájtás, bőkezűség stb.) az Ő céljainak megfelelően használhatjuk, vagy éppenséggel ügyet sem vethetünk rá és szabad akaratunk lévén saját Egónk veszi át az irányítást.
A mai ember a testével jobban foglalkozik, mint lelkével. Hatalmas összegeket költ arra, hogy kopaszodó fejébe szőrszálakat ültessenek, plasztikáztassa magát, szilikonnal növeljék mellét stb. Arra fordít energiát, ami múlandó és földdé válik. A lelket, ami örök és Istentől való, elhanyagolja.
A régi korok emberei mások voltak. Napokat, heteket utaztak egy jó szóért, tanácsért, lelkük építéséért. Bukhari egész életét a próféta (béke reá) mondásainak, élete mozzanatainak összegyűjtésével töltötte és ezért szamárháton járt be távoli vidékeket. Ma, csupán mondjuk egy halálesetkor, hogy „lelked nyerjen örök nyugodalmat”, de ez már szlogen, nem éljük át ennek jelentését. A lélek minősége az egyik ok, ami miatt az angyalok és minden teremtmény leborulásra van ítélve az ember előtt. Tehát nem minden lélekről van szó!

Kérdeznek a Lélek ihletéséről. Mondd: „A Lélek ihletése Uram parancsolásából való. Nem adatott meg nektek a tudásból, csak kevés.” (Korán 17:85)

Mi az inspiráció természete? Ki okozza és kire száll? Lehet-e kérdést feltenni annak, aki ihlet? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések jutnak eszünkbe az ihletéssel kapcsolatban. Az ihletésre nem adható válasz a mindennapok materiális gyakorlata alapján. Ez spirituális tér. Az ihletet hozó, vagy ihlet maga (Gábriel), nem önszántából, hanem Allah elrendeléséből jön. Azt szállja meg, akit Allah akar és azt ihlet, amit Allah akar. Mennyire keveset tud a halandó felfogni ebből?

A másik a tudás és annak folytonos keresése. Mert Allah (SWT) az embernek megtanította a dolgok neveit, legalábbis a tanulás képességét, ezzel belénk plántálta a tudat fejlesztésének lehetőségét:

Megtanította (az Úr) Ádámnak minden (dolog) nevét, majd bemutatta ezeket az Angyaloknak, s így szólt: „Közöljétek Velem e neveket, ha igazak vagytok!” (Korán 2:31)

A családi életben az anyák elrendelt ösztöne az, ahogy gyermekeiket beszélni tanítják. Minden anya ugyanazt teszi az egész világon! Olyan szavakat mondogatnak, mint papa, mama, kutya, cica, játék, baba, stb. Sosem tanítanak igét. Csak egy jó idő elteltével, miután már a kicsi felfogja a neveket és a dolgok természetét a nevek mögött, az anyukák igékkel töltenek életet a nevek közé. Ez a folyamat egy gyönyörű példabeszéd képében elevenedik meg, amint Allah megtanította Ádámnak a neveket és dolgok természetét, ami a nevek mögött rejlik. Allah megtanította, miként azonosíthatja Ádám a tárgyakat ezen a világon és neveket rendelt melléjük! Pontosan úgy, ahogy édesanyánk tette valaha ugyanezt velünk.
Ekkor az Angyalok még feljebbvalónak tartották magukat Ádámnál, aki „csupán” egy Földi teremtmény volt. Ekkor Allah az Angyalokhoz fordult, kérve őket, illessék ők nevekkel, azonosítsák a föld tárgyait, de elbuktak.
Ez a Szúra sugallja számunkra azt is, hogy tudásunk fejlesztésével és az Útmutatás követésével lehetővé válik saját határainkon túllépni.

Mondánk az Angyaloknak: „Boruljatok le Ádámnak.” Ők leborultak, kivéve Ibliszt, aki daccal szembeszegült és hitetlenné lett. (Korán 2:34)

Ez a szétválás pillanata az engedelmesek és engedetlenek között. Megjelenik Iblisz, aki az Allah akaratával szembeni lázadást képviseli.

Számos más áyát is felhozhattam volna, így akár a legelsőként kinyilatkoztatott „Olvass!” felszólítást is, mellyel Gábriel Allah parancsolására ezt a szót deklarálta először.
Ahogy a lélekkel kapcsolatban, itt is meg kell jegyeznünk, hogy nem mindegy milyen tudás az, ami miatt az Úr alánk rendeli teremtményeit. Pusztító, vagy építő, teremtésbe illeszkedő tudást? Hamar rájövünk melyik lehet az, hiszen, ha nem az Úr szándékának megfelelő tudás telepszik meg az agyakban, a teremtmények nemhogy nem borulnak le, hanem összefognak ellenünk! Ha az ember a világ ellenségévé válik, a világ visszavág és elpusztítja az embert. Vagy nem ezt látod?

Címkék: