Azt már az általános iskolai kémiaórán megtanulhattuk, hogy az elektrolízis segítségével a vizet hidrogénné és oxigénné bonthatjuk. Mindez komoly lehetőséget rejt magában, hiszen a kinyert hidrogént üzemanyagként felhasználva leválthatók lennének a belső égésű motorok. Csakhogy a folyamathoz "tiszta vízre" van szükség, ami felvet némi problémát, hiszen nem volna túl szerencsés, ha az ivóvizünket erre használnánk el.

Ott van még egy másik lehetőség, hogy a tengerek és óceánok vizét használjuk erre, csakhogy ez nem túl hatékony megoldás. A víz sótartalma miatt ugyanis nagyon gyorsan tönkreteszi a rendszert. A Stanford Egyetem kutatói most egy olyan megoldással rukkoltak elő, ami segíthet a probléma megoldásában.

Az egyetem kémiaprofesszora, Hongjie Dai által vezetett csapat nikkel-vas-hidroxidot és nikkel-szulfidot rétegezett a nikkelhab magra, ami lényegében lelassítja a mögötte meghúzódó fém bomlását. A nikkel hab elektromos áramot szállít a rendszernek, a nikkel-vas-hidroxid pedig elvégzi az elektrolízist.

A szakemberek szerint bevonat nélkül az egész rendszer nagyjából 12 órán át képes működni, a bevonattal viszont több mint 1000 órán át képes ellenállni a korróziónak.

A megoldás ipari alkalmazása egyelőre még várat magára, a rendszert tökéletesíteni kell. A kutatók viszont remélik, mindez segíthet a hidrogén üzemanyag elterjedésében. (Stanford university)