Orbán azt játssza, amit Szent István, aki a nyugati (német-római) és a keleti (Bizánc) kereszténység között lavírozott, csakhogy az utat végül kijelölte, és arról ezeregyszáz év után letérni már nem szabad!

A példa látszólag jó, csakhogy sántít! Mert Orbánnak már egy kialakult, számunkra abszolút előnyös, bejáratott, jogi keretek közt működő (nyugati) viszonyrendszert sikerült felrúgnia, a keleti kapcsolatok erőltetésével részben csatlósszerepet vállalt magára (Oroszország, Kína), részben a lakosságot elhülyítő misztériumjátékba fogott (Türk Tanács and Co.)

Mindezt kizárólag a saját személyes pozíciói megőrzése kedvéért.

Továbbá (folytatja Kéri): Orbánt le fogják váltani! Emlékezzünk rá, hogy Kádár 33 éves rendszere, abszolút egyeduralkodó oktatási, média, ideológiai uralmával percek alatt összeomlott (igaz - teszi hozzá, a nemzetközi helyzet változása miatt, amire most nem számíthatunk). Tehát ez az uralom is percek alatt szétmállhat.

Csakhogy, kedves Laci! Óriási tévedésben vagy! Kádár rendszere ugyan eltűnt, de mindaz, amit Kádár, sőt Horthy, Ferenc Jóska, az egész elmúlt ezer év beégetett a magyar nép túlnyomó többségének agyába-lelkébe, tovább él!

És Orbán pont ezt lovagolta meg!
A nem a tudáson, a teljesítményen, hanem az erőn, vagy a (születési, egyéb) kiváltságon alapuló tekintélytiszteletet, a rang, a cím előtti megalázkodást, a felsőbbség iránti gondolkodás, ellenállás nélküli magamegadást, az önálló döntéshozatal helyett a a paternalista várakozást, hogy a földesúr, a tiszttartó, a király, az állam oldja meg a (személyes) életproblémáinkat (is), helyettünk, egyszóval a jobbágyi mentalitást.

Nem véletlen, hogy Kádár ma is nosztalgikus emlék sokak számára, Orbánban (totálisan tévesen) egy új Kádárt lát, tisztel, imád a nép egy jelentős része.

Sajnos, kedves Laci, mindez önmagában is elég (lehet) ahhoz, hogy minden demokratikus kezdeményezés megbukjon ebben az országban, melynek lakossága többségének húsz év alatt elege lett az öngondoskodásból, a felnőtt létből, a demokráciából, a toleranciából, és a hülyítést, a kancsukát választotta. Háromszor egymás után. (Egyéb körülményeket, a bebetonozást most nem is emelítve).

És ezzel a csalánnal a miénket verik. Nem boldogít, hogy mindezt egyébként önsors-rontásnak (is) lehet nevezni! Az én életemet teszik tönkre!

De van itt aktuális csalánozás is!

Orbán habzó szájjal bejelentette, hogy elértük a hárommillió beoltottat!
Ha igaz! És akkor mi van? Természetesen, minél többen megkapják az oltást (ámbár csak az elsőt, ami kutya f., vagy kicsivel több, de mégis: azért haladunk)!
Három és félmillió a következő etap! Hogy miért, az rejtély, de Orbán szerint akkor kinyithatnak az éttermek teraszai, és ki tudja, mi még?
Egyéb adatok, melyekben az élen járunk: halálozások, lélegeztető gépen lévők - majdnem ugyanaz, új fertőzöttek, kórházba kerülők, természetesen nem kerülnek szóba a hurrá-előadáson!

De, most ennyi is elég! Orbán, a vendéglátósokon segítve, mintegy mellékesen, megint rúgott egyet az önkormányzatokon, a saját (államkincstári) zsebét kímélve: eltöröljük a teraszdíjakat! Amelyek ugyebár az önkormányzatok bevételei voltak.

Lázár is forgatja a csalánt: az újdonsült Ménesgazda büszkén bevallotta, hogy mielőtt kinevezték a ménesbirtok élére, bármi elméleti ismeret, gyakorlat híján fogalma se volt a gazdálkodásról.
Csak éppen Csurka örökbecsű bonmot-ját nem idézte: hogy a szaktudás bolsevista trükk! Nem idézte, csak vallja, ezek szerint.
Szegény lovak!