A külföldi tulajdonban lévő vállalatok ugyanis évente hatalmas nyereséget visznek ki az országból, miközben azokért a pénzekért a magyar munkavállalók dolgoztak meg. A legkevesebb tehát, hogy az unió a kiutalt nyereségből egy méltányos részt visszajuttasson Magyarország részére.

Érdekes és megfontolandó, bár nem teljesen ismeretlen érvelés. A marxi kánon sarkalatos tétele ugyanis, hogy értéket csak a dolgozók hoznak létre, a nyereség a munkavállalók kizsákmányolásából ered, hiszen az általuk megtermelt értéknek a tulajdonos csak egy részét fizeti ki, a többit egyszerűen elviszi. Summa summarum, a profit a dolgozó osztályt illeti. Ez volt az emlékezetes sikereket hozó államosítás alapeszméje is.

Ha jól követjük a kormányfő gondolatmenetét, az idegen tőkések nem csak hogy tízmilliárdos nagyságrendben viszik ki az országból a magyarok pénzét, de még a hazánknak visszajuttatott, támogatásnak álcázott vékonyka kis szeletet is az európai adózókkal, köztünk velünk fizettetik meg. Ez aztán tényleg mindennek a teteje. Felfoghatatlan, miért támogatjuk ilyen nagyvonalúan őket.

Lendüljünk túl azon az apróságon, hogy ha külföldre utalt profit a magyarok pénze, annak arányos része feltehetően az itthon alkalmazott vietnamiakat és mongolokat illeti, hiszen ők is megdolgoztak érte. Majd csak dűlőre jutunk velük. Viszont képzeljük csak el a legnagyobb magyar bank igazgatótanácsának megrökönyödését, amikor a profit zömét hozó kelet-európai leánybankok nyereségére a baráti szerb vagy az árnyalatnyit kevésbé baráti ukrán nép inkasszót nyújt be.
Olyan shortolást még nem látott Európa.

Nota bene nemzeti olajvállalatunk is kénytelen lesz átírni üzleti tervét, ha kiderül, hogy a kazahsztáni koncessziók hasznára a nagy múltra visszatekintő kazah állam formál jogot. Lesz dolga ott a türk tanácsnak, bár két lovasnemzet csak megtalálja majd a közös hangot. Végül még maga a kormányfő is kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha a csinos profitot termelő rokoni ingatlancég alkalmazottai megkérdezik, milyen minőségben tartózkodik a telkükön.

De nézzük a dolog jó oldalát. A Hunguest kirúgott dolgozói végre hátradőlhetnek, hogy a lassan csordogáló munkanélküli segély helyett ezután egy prosperáló szállodavállalat nyereségéből fognak élni, nem is akárhogyan. Az ugyanis az ő pénzük. Úgy tudjuk, egyelőre még nem kapták meg, nyilván az utalások keveredhettek el valahol. Még jobban járnak az építési piacot letaroló ingatlanmágnás alkalmazottai, akik a rohamosan dráguló Balaton helyett immár saját, hatmilliárdos jachtjukon tölthetik szabadságukat az Adrián. Kár, hogy csak most, a nyár végefelé értesülhettek új szerzeményükről, bár ez még akkor is szívmelengető, ha a fedélzeten parkoló helikopterre előreláthatóan nem fognak valamennyien felférni.

Félreértés ne essék, helyes és üdvözlendő dolog, ha az elmúlt évtizedben a közszolgálatiság európai etalonjaként számon tartott Kossuth Rádió a magyar társadalomban uralkodó nézetek legszélesebb skáláját mutatja be, esetenként teret adva vulgármarxista nézeteknek is. De hetente? Fontos lenne megtalálni a helyes arányokat. A kitűnő erőkből álló Médiatanácsnak érdemes lenne odafigyelnie, hogy Magyarország közszolgálati rádiója ne váljék a szélsőbaloldali propaganda vadászterületévé.