Az! Lenyűgöző műszaki-tudományos teljesítmény! Pontosan olyan mérföldkőnek látszik a laikus számára, mint volt annak idején a Holdra szállás.

Vagy, mint Magellán útja a Föld körül. (Ámbár őt nem tartotta szemmel műszerek és tudósok hada a NASA központjából, kapcsolatot tartva, segítséget is nyújtva, ha korlátozott eszközökkel is, mint Neil Armstrong és társai Hold-expedícióját, meg a többiekét is, fogalmuk se volt, mennyi időt fog igénybe venni az út, hol kötnek ki végül (a kifejezés mindkét értelmében) , mit találnak, milyen szörnyekkel találkoznak, mit fognak enni-inni, ha elfogy a három parányi hajón lévő készlet, nem zuhannak-e a semmibe a Föld pereméhez érve, és a többi – tehát számomra Magelláné volt az igazi nagy kaland.)

És akkor megszólal az emberben az örök kelet-európai! Aki nem gépromboló-felfogású, nem ellensége a tudományos haladásnak. Csak hát, a tapasztalat!

Mi a fészkes fenét keresünk a Marson, amikor az orvostudomány évezredek óta nem képes megbirkózni egy nyavalyás náthával? Már Iulius Caesar is ezen dühöngött. A kor két vezető orvos tekintélye pedig azon vitázott, hogy ki szabad-e fújni az orrot, vagy csak törölgetni?
(Megjegyzem, azóta nagy fejlődésen mentünk keresztül. Akkor nem voltak gyógyszergyárak. Tehát nem gyártottak kismillió, a nátha tüneteit enyhítő, ilyen, olyan bizbaszt, csöppet, italport, és a többit. Óriási rebachhal. Ha nem lenne nátha!)

Imígyen tépelődik a sokat megélt, tapasztalatai szerint kellően mindent a fonákjáról néző/látó kelet-európai polgár. És tököl tovább.

Egyszóval: mi a frászkarikának megyünk oda? Ne essünk most néhai Csurka testvér hibájába: nem azért, mert a zsidók már fölparcellázták, mint a Holdat! Vagyis: nem a zsidók! Mert a Hold és a Mars kincseinek kiaknázása már bevallott célja az Egyesült Államoknak, és nem bevallott célja az összes többi odajutni képes, vagy képessé váló hatalomnak. (Aztán jöhet a többi is - törekszik föl a szkepszis a kelet-európai sokat látottban.)

Lehet itt hadoválni tudományos kutatásokról – nem is igazán hadova, mert tényleg fontos. De a lényeg: a profit!

Meg aztán - lamentál tovább a kelet-európai pesszimista sokat látott, előbb-utóbb taccsra vágják a Földet, lakhatatlanná teszik.
Vagyis: Noé kísérleti útjait látjuk? Hogy hova lehet menekülni? Na, nem nekünk, kelet-, sőt nyugat-európai, amerikai, s a többi pórnépeknek!
Közülünk legföljebb azoknak, akik házi, vagy gazdasági cselédei lesznek az elitnek, mely oda menti át magát, ha a Földről egyszer pucolni kell.

És Marxot biztos itt hagyják! Az ámbrás cetekkel, a gorillákkal és a havasi gyopárral együtt. Ha valami, hát ez tuti!
(Bezzeg Noé nem szelektált! Jó néhány fölös, bosszantó lényt is magával vitt, akiket/melyeket hátra is hagyhatott volna: szúnyogot, meztelen csigát és a többi. Ámbár ők nyilván másként gondolják. És tudom, hogy ez is tudományellenes, egyben antihumánus, vagy inkább anti animalista, és mindenesetre egalitárius-ellenes álláspont. Márpedig, ha én is, akkor mit sírok?)

Úgyhogy reménykedjen csak az egyszeri nyugati rádióhallgató, tévénéző abban a dajkamesében, hogy a Mars-lakókat keresik! Egy frászt! Még véletlenül rájuk akadnak!

Akkor pedig nincs más megoldás, mint lejátszani a programot, amit Malcolm Bradbury már régen megírt a fenti című zseniális könyvében.
Lejátszani, menetrend szerint. "Pacifikálunk" jeligére. (Hiába, no! Az írók előbbre és messzibb látnak!)

Lehangoló! De, mégis! Nem jobb, mint álladóan ezzel a rohadt pandémiával, meg Orbánnal foglalkozni?
Ő különben is kispályás ezekhez képest. Ámbár nekünk is lett űrkutatási kormánybiztosunk, vagy mi a rosseb! És közölte is Őnagysága, hogy hamarosan meglesz a magyar műhold! Aztán egyszer a magyar űrhajó! Aztán egyszer megint a magyar űrhajós! És már oroszul se kell majd tudnia. Vagy mégis? Az öregecske Szajuzon kívül nincs más űrállomás az űrben, az Óperencián innen, és a Nagy Űrszemét-hegyeken túl.
Mindegy! A Szajuz legalább kitaposott út! Ha meg nem lesz belőle semmi, hát üsse kő! Addig is, ezen a címen is lehet lopni, elherdálni a közvagyont. Meg a nemzeti büszkeség! Mi kell még?