„»Egész egyszerűen nem tartalak téged alkalmasnak a miniszterelnök-jelölti pozícióra« – ez volt a tegnap esti miniszterelnök-jelölti vitán Dobrev Klára első érdemi állítása, egészen pontosan a hatodik mondata.

Megértem, hogy az elmúlt napok DK-t érintő – általában jogos – kritikái indulatossá, idegessé teszik Klárát. Óriási a tét, ezt mindannyian tudjuk, látjuk, érezzük. De nem mondhatod azt az egyetlen állva maradt kollégádra, hogy alkalmatlannak tartod a feladatra! Ez az a vörös vonal, amit szerintem nem léphet át egyetlen jelölt sem. Ez az a vörös vonal, amit az amerikai előválasztásokon sohasem lépnek át a felek. Pedig ott a tegnapinál is jóval keményebb szokott lenni az adok-kapok. Azért nem teszik ezt meg, mert tudják, hogy végül egy csónakban fognak evezni. Ahogyan Péter, Klára, és mi mindannyian, akik az összefogás részét képezzük.

Lealkalmatlanozni a kollégádat tiszteletlenség azzal a 127 ezer szavazóval szemben, akik Márki-Zay Péterre voksoltak az első fordulóban. Tiszteletlenség azzal a több százezer emberrel szemben, akik a második fordulóban a visszalépések és betámogatások következtében voksolnak éppen Márki-Zay Péterre. És tiszteletlenség magával Márki-Zay Péterrel szemben is.

»Én ezzel szemben Dobrev Klárát alkalmasnak tartom« – érkezett később Márki-Zay Pétertől az a válasz, ami számomra morálisan eldöntötte tegnapi vitát. 

»Olyan emberre szavazzanak, akiben látják az alázatot, és a kellő tiszteletet a többi koalíciós partner és a szövetségesek iránt« – hangzott el Dobrev Klára kortesbeszédében. Én viszont Klárától lekezelést, kioktatást, és tiszteletlenséget láttam Péter irányába a vita számottevő részében. Ezzel a habitussal pedig piszok nehéz lesz a hatpárti szövetségünket vezetni.

Nyilván sosem késő változtatni a politikai kultúrán, de azért ennyi MSZP-ben és DK-ban eltöltött évtized után nem is egyszerű. Az viszont örömteli, hogy a tegnapi vitán a kontraszt a régi és az új politika között nyilvánvalóvá válhatott mindenki számára, aki még nem tudott dönteni.” (mandiner.hu)