Ne tagadjuk, mindegyikünket foglalkoztat az örök lét. Van, aki plasztikai műtétekkel próbál fiatal formában maradni és gyakorlatilag a legmúlandóbbra költ, a testre. Nem a test egészségének karbantartására, ami egy Allahtól kölcsönbe kapott dolog esetében normális, hanem annak fizikai kinézetére. Ráncok legyenek felvarrva, cici legyen nagy és kemény, az orr pedig egyenes és rövid.
Nos, ezek a dolgok kb. egy hét alatt rohadnak el a föld alatt, bármennyi gondot is fordítunk rájuk.
Igaz, van egy hitünk, melyben létezik Túlvilág és ottani lét, de mi marad utánunk a földön? Ez is ott van sokakban. Fogjuk párunk kezét, élményekkel gazdagítjuk együttléteinket. Szép és nemes. Az életet széppé teszi, ez bizonyos.
Házat építünk, majd bővítjük, díszítjük, gazdagítjuk. Ez is szép és nemes. Míg életünk tart, magunknak ez sokat jelent. De másnak?
Majd vagyont gyűjtünk. Abban a hiszemben vagyunk, hogy ez maradandó emléket hagy utánunk, hiszen úgy fog működni, ahogy azt megteremtettük, befektettük és célokat határoztunk meg felhasználására. De mi a realitás:

Házastársasitok újra házasodnak, házatokat lezárják, vagyonotokat felosztják.

Sajnos ez vár ezekre a befektetésekre. Viszont van három dolog, amivel maradandót alkothatsz:

Abu Hureira (Allah leegyen vele megelégedve) tudósítása:
Allah Prófétája (béke reá) Így szólt: „Ha meghal az ember, cselekedetei megszakadnak, de három tette őt maradandóvá teszi: Szadaqa dzsariya (folytonos adományozás), tudás, mely hasznosítható és jóravaló gyermek, aki fohászt mond érte.

Muszlim, 13. Könyv, 8. Hadísz.

Ha jól belegondolsz, egyik sem anyagi. Adományaid, segítőkészséged nem anyagi formában maradnak meg, hanem a szellemben, amit képviseltél. A tudás, ha az hasznosítható olyan, mint a kút.
Sosem apad ki. Minél többet kivesznek belőle, annál többet hoz ki magából. És a jóravaló gyermek, aki fohászt mond érted szintén nem anyagi, mert benne már Te élsz tovább, aki már lélek vagy.

Az adakozásról és a tudásról, tudomány megítéléséről sokat írtam, de a gyermek fontosságáról még nem.

Rajtad múlik, hogy kit nevelsz, milyen lesz, mit lát meg az életből, mit tart fontosnak és lényegtelennek. Nem magától fog rájönni mindenre. Neked kell őt jó útra bocsájtani. Ő maradandóbb, mint a ház, amit építesz. Belőle sok generáció épül tovább és emlékezhet rád, aki őt megalapoztad.

Miért áll itt, hogy a gyermek fohásza? Azért, mert a fohász egy emlékezés, ami önként jön. A fohász nem kötelező ima. Ha azt hiszed, hogy gyermeked azért fog fohászt mondani, mert még életedben hülyére verted szegényt, hogy minden áron ezt tegye meg majd érted, biztos lehetsz, hogy ahogy meghalsz szarik rád. De ha ezt nem tanítod, hanem egy belső érzés viszi őt rá arra, hogy fohászt mondjon érted, akkor ott élsz benne, lelkedből egy rész vele maradt és viszi azt magával tovább nemzedékeken át. Sikeresebb lehetsz a fáraónál. Rajtad múlik.