Sokat polemizáltunk már arról, hogy konszolidálható-e az Orbán-rendszer, illetve érdeke lenne-e a hatalmon lévőknek, hogy kevésbé konfrontatív politikára váltsanak. Az ilyen kérdések azért lesznek mindig aktuálisak az Orbán-érában, mert rendszeresen elérkezünk olyan kiélezett szituációkhoz, melyek megelőzhetők lettek volna egy előrelátó, óvatos, sőt taktikus politizálással. Más kérdés, hogy Orbán Viktor meg tudna-e élni egy konfliktusmentes politikai közegben, illetve, keleti szövetségesei elégedettek lennének-e vele, amennyiben az EU egyik legkonszolidáltabb rendszerét vezetné?

Olyan kemény üzengetés már rég zajlott az uniós vezetők és Orbán Viktor között, mint az úgynevezett pedofiltörvény elfogadása óta. Pedig már megszokhattuk, hogy a magyar kormányfőt nem igazán érdekli, ha kiborítja az EU vezetőit és miniszterelnök kollégáit. Sőt, olykor az az ember érzése, hogy igazi provokátorként épp az a célja, hogy mindig láthatóvá tegye a mentalitásbeli és sokszor identitásbeli különbségeket közte és az unió mainstream-je között.

Ami azonban most zajlik, már nem az erőfitogtatásról, árkok ásásáról, politikai üzengetésekről szól. Több uniós politikus is hangsúlyozta ugyanis, hogy a nyíltan homofób törvénnyel Orbán átlépett egy vörös vonalat, így nem számíthat már azok támogatására sem, akik eddig úgy gondolták, hogy jobb egy komisz gyerek az osztályban, mintha kicsapnák az iskolából, és az utcán beállna egy bűnbandába. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar kormányfő már most úgy viselkedik, mintha egy utcai galeri vezetője lenne, így egyre kevésbé tolerálják az osztálytársai, hogy még mindig ugyanarra a menzára jár, mint ők.

Mintha maga Orbán szeretné, hogy még a magyar választási kampány élesbe fordulása előtt újuljon ki a vita a jogállami mechanizmusról, illetve az uniós pénzek elköltésének ellenőrzéséről. Pedig a tét igen nagy, hiszen amennyiben kiprovokálja, hogy uniós forrásokat tartsanak vissza Magyarországtól, azzal erősítheti az ellenzék pozícióit. Ő azonban inkább úgy gondolkodik, hogy a saját szavazótábora igényli a folyamatos szabadságharcot, ő pedig meg fogja tudni győzni a híveit arról, hogy megéri harcba szállni a balliberális erőkkel, mert a végső győzelem már karnyújtásnyira van.

Ez a 2022-es választási kampány finisében igen jó kampánytémát adna az ellenzék kezébe, ezért lenne érdemes Orbánnak újra átgondolnia a stratégiáját.

Kérdés, hogy mennyire fáradt bele a Fidesz vezérkara, illetve szavazóbázisa a folyamatos csatározásokba? Már Orbánon is látszik, hogy egyre nehezebben viseli a pofonokat, és hogy a homofób törvény kapcsán érdemi támogatást nem kap külföldről, hacsak az érzéketlen nyilatkozatairól elhíresült cseh elnököt nem számítjuk. Milos Zeman ugyanis azt találta mondani: „Orbán Viktor azt mondta, hogy ő nem a homoszexualitás ellen van, de ellenzi nemcsak a szülők, hanem a gyerekek szexuális felvilágosításának manipulációját is. Nem látok okot arra, hogy ne értsek vele egyet, engem is zavarnak a szüfrazsettek, a Me too mozgalom és a Prága Pride is.”

A magyar kormányfő persze arra számít, hogy kidomborítja a vita ideológiai oldalát, ezzel érzékelteti majd, hogy jogtalanul akarnak majd forrásokat elvonni az országtól. Orbán érvelése már évek óta arra épít ugyanis, hogy a költségvetési pénzeknek semmi közük ahhoz, hogy egy ország befogad-e menekülteket, vagy, hogy üldözi-e a kritikus civil szervezeteket. Ha az uniós források visszatartásával kezd fenyegetőzni az EU valamelyik szerve, akkor ő azonnal telekürtöli a világot azzal az igazságtalansággal, hogy Magyarországot a migránspolitikája vagy a Soros György elleni harca miatt akarják büntetni.

Igen ám, csakhogy van itt egy olyan terület, amely egyszerre érint költségvetési kérdéseket és ideológiai vitákat. Ez pedig nem más, mint az intézményesített, sőt, államilag irányított korrupció. Ha itt fogást találnak Orbánon, akkor semmi sem menti meg attól, hogy elinduljon a jogállamisági mechanizmus, amelynek végén valószínűleg milliárdoktól esik el az ország. Ez a 2022-es választási kampány finisében igen jó kampánytémát adna az ellenzék kezébe, ezért lenne érdemes Orbánnak újra átgondolnia a stratégiáját.

Azt, hogy most már tényleg nem babra megy a játék, a Renew Europe frakciójának legfrissebb nyílt levele is jelzi. Az Európai Parlamentben főként liberálisként emlegetett képviselőcsoporthoz tartoznak a Momentum magyar képviselői is, így elég világos képe lehet a tagságnak a magyarországi viszonyokról. A pártszövetség elnöke, Dacian Cioloș és négy másik vezető által jegyzett levél felszólítja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy tegyen komoly lépéseket a magyarországi korrupció, és főként az uniós pénzek elsíbolása ellen.

Többek között ezt írják: „Nem azt mondjuk, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó méltányos részt a helyreállítási alapból. Mi azt szeretnénk, ha ebből minden magyarnak haszna származna, nem csak a politikai összeköttetéssel rendelkező keveseknek.” Elég világos utalás arra, hogy eddig az EU finanszírozta Orbán illiberális államát, és bőven jutott a közös pénzből a NER oligarcháinak is. Ha ezek a kifizetések megrekednének, akár a Fidesz egyeduralma is megroggyanna idehaza. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Lehet a lovat répával etetni, de akkor ne csodálkozz rajta, hogy te leszel a sereghajtó a következő dakotavágtán.” (Szegedi Kattintós)