Az összefogás hiányának hatásait már a bőrünkön érezzük.

Nemrég azért nem tudtunk gabonát szállítani Egyiptomba, mert nem állt rendelkezésre 60 ezer tonnányi azonos minőségű árualap

– mondta lapunknak a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Győrffy Balázs szerint ezért az integráció előírásainak módosításával vonzóbbá kell tenni az összefogást a gazdák körében.

Jelezte: a cél az, hogy olyan szerveződéseket hozzanak létre, amelyek mindkét fél javát szolgálják, ráadásul az ágazat fejlődéséhez is hozzájárulnak. A koncepció középpontjában az országos, a regionális és a helyi szervezetek állnak, a gazdák legalább három évre köteleznék el magukat az együttműködés mellett.

– Néhány hónapja jelentették be, hogy a mezőgazdasági termelők összefogását segítő jogszabályon dolgoznak.

Hol tart a munka?

– Fontos törekvésünk, hogy a polgári törvénykönyvvel összhangban rendezni tudjuk az integráció előírásait, ezzel kiszámíthatóvá és vonzóvá téve az együttműködést a gazdák körében. A szakmai koncepcióról érdemi egyeztetést folytattunk az érintettekkel, a portálunkon közzétett anyagot pedig bárki véleményezhette.

A téma mára a közbeszéd részévé vált, így a vitát sikeresnek lehet tekinteni. Hamarosan nyilvánosságra hozzuk az átdolgozott, véglegesített koncepciót is.

Jelenleg az észrevételek feldolgozását végezzük, de továbbra is várjuk az integráció akadályainak lebontását célzó javaslatokat. Szakmai síkon folytatjuk az egyeztetést a különböző szervezetekkel.

– Mi indokolja az összefogás erősítését az agráriumban?

– A versenytársainknál a szövetkezés eszméje az 1929–32-es nagy gazdasági világválság után alakult ki. Bár jelenleg ilyen veszély nem fenyeget bennünket, a gazdák így is jelentős kihívásokkal állnak szemben.

Ki gondolta volna például, hogy Oroszország a vele szemben alkalmazott gazdasági szankciók miatt néhány év alatt megvalósít egy tízéves agrárfejlesztési programot, amelynek eredményeként gabonafélékből az önellátás mellett exportra is termel majd?

Az élesedő verseny miatt a piaci feltételek is folyamatosan szigorodnak, az évtized végén pedig a támogatási rendszerben is változásokra számíthatunk. Emellett a generációváltás is egyre nagyobb súllyal nehezedik a gazdaságokra.

A kamara keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre. A legfőbb célunk, hogy rendezett piaci viszonyokat alakítsunk ki az országban, az itthon megtermelt alapanyagok pedig minél magasabb hozzáadott értékkel kerüljenek a piacra.

Győrffy Balázs: Laza a szerződéses fegyelem, hol a termelők, hol a felvásárlók rúgják fel a megállapodást. Forrás: Bach Máté/magyaridok.hu

– Jelenleg mennyire nyitottak a gazdák a közös munkára?

– Sajnos sok esetben még a józan paraszti ésszel felfogható együttműködési kényszerek sem jutnak át a termelők ellenállásán. Természetesen ez a korábbi rossz példák, csődbe ment vállalkozások számlájára írható. Az összefogás hiányának hatásait azonban már a bőrünkön érezzük.

Nemrég például azért nem tudtunk gabonát szállítani Egyiptomba, mert nem állt rendelkezésre 60 ezer tonnányi azonos minőségű árualap.

Egy Szabolcs megyei fórumon pedig kiderült, hogy könnyebb heti 10 kamion almát eladni ma a piacon, mint egyszeri alkalommal 10 raklappal értékesíteni.

Ráadásul a szerződéses fegyelem is alacsony az agrártermékek piacán: hol a termelők, hol a felvásárlók rúgják fel a megállapodásokat. Kérdés, hogy ez a helyzet meddig tartható fenn, ezért mindenkinek be kell látnia, hogy az együttműködés gazdasági kényszer, a versenyképesség alapja.

– Hogyan segítenék az összefogást?

– Olyan, a termelői tulajdonszerzést segítő konstrukción dolgozunk, amely kölcsönös érdekek alapján szerveződik – legyen az szövetkezet vagy más gazdasági társaság –, és nem csak azért, mert így magasabb támogatási összeghez juthatnak a gazdák.

A javaslatunkat úgy alakítottuk ki, hogy az integrációs szerződés mellett számos kedvezménnyel ösztönözzük a részvételt. Ilyen lehet az Elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszerben (ekáer) elérhető könnyítés vagy a fizetési késedelem szankcionálhatósága, ami a termelőknek jelenthet nagy előrelépést.

Emellett a finanszírozásban és a különböző szolgáltatások esetében is számos előnnyel járhat, ha valaki tagja az integrációnak.

– Milyen előírások vonatkoznak a termelőket összefogó szervezetekre?

– A javaslatunk három kategóriát különböztet meg, a helyi, a regionális és az országos integrátorokat. Ahhoz, hogy egy szervezet megszerezze a szükséges minősítést, eleget kell tennie a gazdasági feltételekre vonatkozó előírásoknak.

Nagy vitát váltott ki az a javaslat, miszerint az országos szervezeteknek stratégiai megállapodást kellene kötniük a kormánnyal.

Úgy gondoltuk, hogy az országos integrátorok esetében az állami szerepvállalás jelentené a legnagyobb garanciát, nem beszélve a minőségbiztosítási és nemzetközi kereskedelmi kérdésekről.

Az országos szervezetek esetében ugyanis, főként ha a fejlesztési elképzeléseikhez gazdaságdiplomáciai lépésekre van szükség, elengedhetetlen a folyamatos konzultáció a döntéshozókkal. Ugyanakkor az elképzelés nem aratott osztatlan sikert, ezért akár ki is kerülhet a tervezetből. Ebben az esetben keresni kell valamilyen más garanciális elemet.

– Milyen feltételek mellett vehetnek részt az integrációban a termelők?

– A gazdáknak három évre szóló szerződést kell aláírniuk az érintett szervezettel. Mivel a bankfelügyelethez hasonló minőségbiztosítási rendszer kiépítésén dolgozunk, biztosak lehetnek abban, hogy a megállapodásban vállaltakat betartják a felek.

Ugyanakkor minden termelő szabadon dönthet arról, hogy részese kíván-e lenni az integrációnak vagy nem. Képletesen szólva a gazdák választhatnak, hogy a stabil, de alacsonyabb hozamú állampapírpiacon fektetnek be vagy a nagyobb hozammal kecsegtető, de sokkal rizikósabb részvénypiacon próbálnak szerencsét.

Azt viszont észben kell tartaniuk, hogy hosszú távon csak akkor tudják megőrizni a pozícióikat az egyre élesebbé váló piaci versenyben, ha valamilyen szerveződésnek a részesévé válnak.

– Hány integrátorra lehet szükség?

– Ángyán József professzor úr egyik, a koncepciót ostorozó nyilatkozatában hét országos szervezetről beszélt – természetesen a kormányzati osztogatás jegyében.

Ezzel szemben szerintem a valós piaci igények döntenek majd.

Az országos integrátorok mellett azonban nem szabad elfeledkezni a regionális és helyi szervezetekről sem.

Esetükben semmilyen állami kontroll, előzetes megállapodás vagy hasonló elvárás nincs, a kamara csupán nyilvántartásba veszi az érintetteket. A helyi integrátorok száma akár az ezres nagyságrendet is elérheti, regionális szereplőből pedig több száz is működhet az országban.

– Hogyan illeszkednek ebbe a programba a kormány által kiemelt mintagazdaságok?

– Az integrátori és a mintagazdasági elismerés – bár vannak közös pontok – két külön eljárás.

– Egyes vélemények szerint az így kialakuló rendszer a gazdák hasznának lefölözésére irányulna. Jogosak az efféle kritikák?

– Mivel nem kötelező a belépés, ezért vélhetően csak a tisztességes osztozkodásban érdekelt integrátor maradhat meg a piacon. Ha a gazdákat összefogó szervezet megfelelő kedvezményeket tud nyújtani az input anyagok, a szolgáltatások vagy a finanszírozás terén, akkor a termelők megkötik a szerződést, ellenkező esetben nem.

Ráadásul helyi és regionális szinten a termelői kör maga is megszervezheti az összefogást, ahogyan arra ma is több példa van az ágazatban.

– Milyen eredményeket várnak a termelői integráció megerősítésétől?

– Aki időben lép, esélyt kap. Félre kellene tenni a témával kapcsolatos, helyenként színvonaltalan vitát, és felelősen gondolkozva, együtt kell keresnünk a megoldást.

magyaridok.hu