"Glück verseit erősen kihagyásos szerkesztésmód jellemzi. A szövegek teli vannak résekkel, szakadásokkal, vagyis hiányzó átkötésekkel és történetelemekkel, amelyeket az olvasónak kell pótolni, ami pedig egyszerre jelent kihívást a befogadás során, de ugyanakkor megmozgatja a képzelőerőt is" - írta 2018-ban a Literán fordítója Branczeiz Anna, akinek az alábbi fordítása is olvasható az irodalmi portálon:

Louise Glück: Elvesztett szeretet

A húgom egy egész életet töltött a földön.
Megszületett és meghalt.
Közben
sosem volt élénk, sosem mondott semmit.

Úgy csinált, mint a kisbabák,
sírt. De nem akarta, hogy megetessék.
Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni
a sorsot, majd a múltat.

Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,
anyám szíve olyan
nagyon hideg, rideg lett,
mint egy apró vasmedál.

Aztán úgy tűnt, a húgom teste
mágnes. Éreztem, ahogy húzza
anyám szívét a földbe,
hogy növekedhessen.

"Másrészt abba a kissé ellentmondásos versnyelvbe vagyok szerelmes, amit a tömörség és töredezettség mellett a végtelenül romantikus, szentimentális, néha elképesztően túlírt szófordulatok és hasonlatok jellemeznek" - írja Glück költészetéről Branczeiz Anna.

És egy kis figyelmeztetés a fordítótól: "Összességében Glück versei becsapósak. Fordításuk és értelmezésük sokszor nagyon egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik, de ez csak a felszín. Ezek a szövegek türelemre tanítanak, és arra késztetnek, hogy ne elégedjünk meg a félmegoldásokkal, bíráljuk felül előítéleteinket."

További Glück-fordítások a VersumOnline-on. (magyarnarancs.hu)