Torz állapot – hangsúlyozta több alkalommal a miniszterelnök – hogy Magyarország EU-támogatása kisebb az unió régebbi, jóval gazdagabb tagjaiénál. A látszattal szemben a mérleg a Nyugat felé billen.

Kritikusaival szemben elismerés illeti a kormányfőt ezekért a szavakért, hiszen a marxista alapelvek melletti következetes, harcos kiállás a mai Európában már ritkaságszámba megy.

A marxi elmélet sarokköve ugyanis, hogy a vállalkozói nyereség, azaz az értéktöbblet, a dolgozók kizsákmányolásából ered, azt a tulajdonosi osztály jogtalanul sajátítja ki. Tehát amikor azt állítjuk, hogy a Magyarországon működő külföldi cégek nyeresége tulajdonképpen a magyarok pénze, két lehetőség adódik: a nyereség vagy a magyar államé, vagy a munkavállalóké.

De ha a nyereség a magyar államot illeti, felfoghatatlan, miért tűri a kormányzat, hogy az unió legalacsonyabb nyereségadója mellett síbolják ki az országból a magyarok pénzét. Sőt, nemhogy eltűri, de büszkén hirdeti, hogy sikerült elodáznia a globális minimumadó érvényesítését az országban. Akkor most a magyarok pénzét védjük vagy a külföldi burzsujokét? A parlamenti kétharmadnak haladéktalanul megálljt kellene parancsolnia ennek a szervezett nemzetrombolásnak.

Ha viszont a vállalati profit a munkavállalóké, a helyzet, ha lehet, még riasztóbb. A tavalyi céges nyereségekből a beérkezett közgyűlési határozatok alapján a magyar dolgozók egyetlen fillért sem láttak. De talán még nem késő. Lelki szemeinkkel szinte látjuk, ahogy az adóhatóság emberei bőrfotelekkel felszerelt honvédségi csapatszállítókon erednek a magyar családok pénzének nyomába Amalfi partjai előtt és a Guernsey-szigeteknél.

A miniszterelnök október 23-i beszédében drámai szavakkal figyelmeztetett a kommunisták visszatérésének veszélyére. Reménykedünk, hogy nem a Munkáspártra vagy a választások közeledtével menetrendszerűen felbukkanó igazi baloldaliakra gondolt, ők ugyanis jó évtizede a nemzeti kormány leghűségesebb követői közé tartoznak. Jó lesz vigyázni - a kommunisták már az előszoba ajtaján dörömbölnek. Úgy látszik, a marxista métely nemcsak Európa sáncait védő csapatainkat fertőzte meg, de a jelek szerint elérte a kormányzati apparátus csúcsait is.

Ideje lenne, hogy az alkotmányvédelem illetékesei nagyobb figyelmet szenteljenek e romboló ideológia veszélyeinek. Másképp egy szép napon még arra ébredhetünk, hogy a Karmelita erkélyéről kikiáltották a Tanácsköztársaságot.