Mert teljesen más a létezés (existence, وجود (és más az élet (life, حياة .(Ez nem filozófia, hanem tanítás.

Az Úr Örökkévaló, tehát létezése volt, van és lesz. A létezés nem más, mint egy tér elfoglalása. Ez lehet fizikai tér és nem anyagi tér. El tudunk foglalni egy szobát, egy országot, egy hivatalt, és elfoglalhatunk gondolati tereket, elméleteket, elveket. De minden létezés egy csepp az Örökkévaló Allah (SWT) végtelen teréből. Léteznek bolygók, állatok, növények, fű, fa és minden, ami teret foglal el. Íme, itt az a pár sor, amit keleti bazárokban árulnak turistáknak szőnyegbe szőve, vagy képfeliratok formájában kalligrafikusan ábrázolva:

Allah! Nincs más Isten, csak Ő, az Élő, az Örökkévaló! Nem veszi Őt hatalmába sem szendergés, sem alvás. Övé, mi az Egeken és a Földön. Ki az, ki közbenjár Nála, hacsak nem az Ő engedelmével. Ő tudja, mi van előttük, s mi van mögöttük. Nem övezi őket az Ő tudásából, csak az, mit Ő akar. Trónja átöleli az Egeket és a Földet, s nem meríti ki megőrzésük. Ő a Magasságos, a Hatalmas. (Korán 2:255)

Ezek a trónversek. Kifejezik Allah végtelen terét, melyből annak juttat, akinek Ő akar. A tér, azaz létezés fenntartása gonddal jár. Kell bevitt energia, rendfenntartás, fűtés, hűtés, tanulás, társadalmi normák követése stb.
Ha bemegyek egy terembe, ahol egymagam vagyok, ez az én teremmé válik. Ha bejössz oda Te is, akkor zavarni fogod a teremet. Annak érdekében, hogy ne zavard, valamit tennünk kell. Beszélgetünk, előadást hallgatunk, filmet nézünk, tehát kell valami, a mi a közös létünket elviselhetővé teszi. Egy házasság is ilyen. Két létezés, azaz két fél az általuk elfoglalt teret összetolja. Ez lehet sikeres vagy sikertelen.

Az élet az teljesen más. Az élet az élet, akkor is van, ha létezés, azaz tér elfoglalás már nincs. Egész egyszerűen azért, mert az élet nem halhat meg. Ha meghalna, nem életnek hívnák. Így az élet halála kifejezés abszurd, Iszlám felfogásban lehetetlen. De a biblikus judaizmusban is az! Mert az élet az nem más, mint öröm, boldogság, amit akkor érzünk, ha hozzájárulhatunk valamivel a léthez! Nem állati örömre gondolok, amikor egy jó adag fű evése, vagy a párosodás gyönyöre ösztöni örömöt okoz, hanem emberi örömre, ami nem ösztönökből ered. Az állat nem rendelkezik tudattal, így szabad akarattal sem. Ösztönei állnak döntései mögött. Ha ösztönei jót súgnak táplálkozik, szaporodik, ha rosszat, akkor éhen marad, nem szaporodik, vagy éppen prédává válik. Ha az ember élete is erről szól, akkor nem különbözik az állattól. Ha viszont olyan döntéseket hoz, amivel hozzájárul a Teremtő szépítő, jobbító tervéhez, akkor az egy emberhez méltó élet, ami örömmel jár.
Az élet ellentétes a létezéssel. A létezésnél azt lessük, hogy mi jár nekünk létünk és az általunk elfoglalt tér megtartásához. Az életnél pedig azt lessük, hogy mi az, amivel mi járulhatunk hozzá Isten tervének megvalósulásához, vagy teremtményei boldogulásához? Azért élünk! Ez a hajtóerőnk, motivációnk, örömünk. A judaizmusban ennek tere a földi lét. Tehát a vallásos zsidók életöröme a földi léthez kötött. Van túlvilágképük, van lélek és test különválás az ő tanaik szerint is. Sőt, a lélek útja a túlvilágon náluk is ugyanaz, mint az Iszlámban. De rabbijaik nem a túlvilágra koncentrálnak, hanem az evilági hozzájárulásaikat hangsúlyozzák. Most nem akarom hallani a választott nép és mások kiszipolyozása c. marhaságokat. Mindenre van példa, de most a biblikus judaizmus tanaival foglalkozom, ami nem az evilági örömökre, vágyakra tanít, hanem a zsidók pozitív hozzájárulására az evilági életben, ami öröm, boldogság és ez az élet. Erről szól a Lekhaim!
Ebben az értelemben a náci „élettér” (Lebensraum) elmélet teljesen értelmezhetetlen, mert az élet és tér egymással ellentétes fogalmak a fenti levezetés miatt. Ez a vallásos zsidó felfogás az, ami miatt bárhol megélhetik hitüket, hiszen sem létezésük, sem hozzájárulásuk a léthez nem szükségel országot. Ez segítette őket a túlélésben az elmúlt kétezer évben. Mindez teljesen más, mint a cionizmus, ami pedig egy fizikai térhez, területhez kötődő elv. De a cionizmus nincs összhangban a biblikus judaizmus tanaival és leginkább ateista zsidókhoz kötődik.
Mondom leginkább… mert vannak olyan vallásosok is, akik támogatják, de innen ez bonyolult. Maradjunk a bibliai judaizmusnál.

Ezzel párhuzamosan az Iszlám tanai sincsenek összhangban a Palesztin államisággal. Hiába hoznak létre vallási alapú mozgalmakat (Hamasz, Hezbollah), ezek határvonalak, fizikai terek kiszabásához nem használhatják Isten szavát! Egy Istennek területi létezés kérdésében nem lehet két álláspontja. Ezért inkább egy sincs. Isten nem von területi határokat. Isten együttélési elveket szab meg. De nem úgy, hogy a zsidónak ezt és az araboknak azt! Ilyen differenciálás nincs! الناس أيها يا Ó emberek, ادم بني يا Ó, Ádám gyermekei stb. Ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy buszmegállóban ártatlanokat felrobbantani bűn, akkor igen az! Rakétával lőni városok ártatlan polgárait, bűn? Igen, bűn! Ahogy bűn ártatlan gyermekeket kínozni, olajfákat kivágni, elszigetelni vizet, infrastruktúrát a lakóktól stb.! Bűn minden oldalon van. A legfőbb bűn pedig akár Judaizmust veszem alapul, akár az Iszlámot: létezésért küzd minden oldal, nem az életért! Létük fenntartása megkeseríti napjaikat. Akkor élnének, ha hozzájárulnának a másik létéhez, öröméhez! Kérem, most ne menjünk bele a történelmi sérelmekbe, Nakba napba és a szörnyűségekbe mindkét oldalon. Lassan a harmadik generáció születik, tudatosan egymás ellen fordulva. Ez lét, de nem élet. Ha egyszer eljön a nap, amikor nem a felek léte, hanem élete kerül szóba, akkor lesz az Egy Isten is boldog, mert akkor az Ő kvalitásai fogják áthatni az embereket. Mert ez előző példánál maradva, ha házastársak összetolják tereiket, ez mikor vezet boldogsághoz, azaz élethez? Mikor válik élhetővé a két tér, a két létezés? Akkor, ha mindketten abban élik meg örömüket, ha a másik létezéséhez hozzájárulnak. Ha értelmesen megbeszélik dolgaikat, egymásnak élményeket okoznak, egyik a másikat támogatja szakmai előmenetelben stb. Ehhez áldozni kell a saját létezésből, de megéri. Öröm, csak így lesz!
Ha a trónverseket jobban elolvassuk, Isten Örökkévaló, tehát a létezés privilégiuma az Övé. De az Élet is ő! Ő ad életet. Honnan ad életet? A saját Élő attribútumaiból! Korábbiakban láttuk, hogy Ő lehel lelket az élettelen anyagba. Ez a lélek, az Ő 99 kvalitása, melyet nevei jeleznek! A lélek a fogantatás pillanatától jelen van. Dávid, a Zsoltárok könyvében csodálatosan fogalmazza meg a 27:10 versben: Angolul találtam meg azt a verziót, ami a legkifejezőbb:
International Standard Version:
“Though my father and my mother abandoned me, the LORD gathers me up.”
„Ha atyám és anyám el is hagynak, az Úr összegyűjt.
”Ez a gondolat is találkozik a Korán szavaival. Tehát elhagyva anyát és apát, az Úr új teremtményként hoz elő. Azt is kifejezi, hogy a lélek nem a test terméke, hanem az Úrtól jövő!
A judaizmusban láttuk, mi az élet értelme. A földi boldogulás megtalálása, összhang, hozzájárulás és az ebből adódó öröm. Az Iszlámban ez kiegészül egy erős túlvilági tudattal. Tehát megegyezően a judaizmus tanításával, a földi boldogulás is ott van, de a túlvilágra való figyelés is. Mert Allah nem örökbe adta a létezéshez szükséges tereket. Ezek kölcsönök, melyekkel el kell számolni. Lehet velük boldogulni, de legyen az létezés, testi adottság, vagyon, mind egy átmeneti időszakra használatba kapott dolgok. A velük való bánásmód határozza meg emberi minőségünket és a túlvilági elszámolás kimenetelét, azaz az evilági és túlvilági boldogulást:

Allah megváltotta a hívőktől azok életét, vagyonát, miáltal övék az Égi Kertek. Küzdenek Allah útján, ölnek és megöletnek. Ez az Ő Igaz ígérete a Tórában, Evangéliumban és a Koránban. Ki hűbb Ígéretéhez, mint Allah? Örvendezzetek fogadalmatok miatt, amit tettetek! Ez a hatalmas győzelem. (Korán 9:111)