A fejlődés egy szintjén ugyan megjelenik egy tudatos gondolkodás, de ez legtöbbször az előbbi két ösztönt szolgálja ki. Tehát, az a sok ember által tudatosnak nevezett cselekedet, amivel saját bevételeit növeli mások kárára, nőket fűz be egy éjszakára, vagy pasikat használ ki, mind állati ösztön alá rendelt agyi tevékenységek, melyek nem különböznek egy majom, oroszlán, vagy egér agyi tevékenységétől. Ennyi bennük is van. Ezek után nagyon nehéz olyan témát találni, ami érdemessé teszi az embert Allah kiváltságára saját tudatos döntései alapján. Hiszen az ember is jórészt alárendeli magát e két ösztönnek, ezek kiszolgálója, ahelyett, hogy e két ösztön felé emelkedne. Nem azt mondtam, hogy oltsa ki e két ösztönt magában, hiszen az lehetetlen, csupán rendezze azokat keretek közé és gondolkodását, tudati tevékenységét nyissa ki e két ösztönön kívül más irányokba is, mint gondoskodás, felfedezés, továbblépés a múlt kereteiből stb.

A helyzet még rosszabb akkor, ha látjuk, hogy egy állat csupán egy célból ejti el áldozatát: hogy aznap egyen. Se többet, se kevesebbet. Nem halmoz fel raktáraiban élelmiszert, bankjaiban tőkét. Az állatok szexuális élete is a szaporodást, utód nemzést szolgálja csupán. Nos, e két esemény kapcsán az ember világában megjelenik a vágy, kapzsiság, a teremtett határok felülírása, saját természetellenes normák bevezetése, melyek alapvetően e két ösztönt elégítik ki. De nem csak kielégíti, hanem tartalékokat képez, melyek öncélúak.

Ha ilyen szemmel nézzük a világot, akkor rájövünk, hogy azok, akiket pénzük, hatalmuk miatt tisztelnünk kellene, akiket törvényeink védenek, az állatoknál is nagyobb állatok. Ezek között is első helyen a szószékeken, pulpitusokon szónokolók és az ő háttérmozgatóik állnak. Ebben az értelemben a szószék átvitt értelmű, hiszen a kommunikációról szólok általánosságban és azokról, akiket e kommunikáció kiszolgál.

Akikre viszont nem vetődik tekintetünk, mert hangtalanul teszik dolgukat, nem a két ösztön alá, hanem felé rendelve élik életüket, nagymamák, nagypapák, tanítók, kiesnek a figyelem síkjából, sőt terhek, akiket beadnak öregek otthonába, lehetetlen életkörülményeket kreálnak köréjük. Kontraszelekció. Majd születik egy új nemzedék, akinek ez a felfogás természetes. Ők lesznek azok, akik abban az irányban fejlesztik tovább a tudományt, ami több bevételt hoz, a természetet tovább károsítja és a stratégiai tervezőasztalaiknál minden szempontot figyelembe vesznek, csak egyet nem: az embert. Gazdasági szempontból pedig az elszegényedett tömegek, akik nem képeznek fogyasztói réteget, nem fizetőképesek, csak veszteséget okozó, ellátandó terhek, melyektől meg kell szabadulni. Csak ezzel a logikával érthető meg a helyzet, melyben élünk. Ahhoz, hogy állást kapj, bevételed legyen, ki kell ölnöd magadból minden emberit és állati ösztönök alá kell rendeld magad. De már nem saját állati ösztöneid alá, hanem munkaadód és annak munkaadójának állati ösztönei alá. Gyakorlatilag biológiai szempontból te egy kasztrált lény vagy, aki nem saját fajod fenntartásáért munkálkodsz, hanem munkaadód létéért dolgozol.

Ha ezeket a szempontokat összeteszed, akkor te az állatoknál is nagyobb állatokat tartasz fent, hallgatsz mecsetekben, templomokban, politikai gyűléseken, médiumokban. Vagy tán ők nem saját munkaadóik ösztönei alá rendelt lények?

Nos, a célom a fenti levezetéssel az, hogy ne csak azt nézzük ki mit mond, hanem azt, hogy miért mondja. Ugyanakkor vegyük észre azokat a helyeket és embereket, akiket elhanyagolunk, nem tulajdonítunk nekik jelentőséget, mert nem a célszerűséget, hanem az emberséget szolgálják.

Szolgáljátok Allahot és ne állítsatok Mellé semmit. Legyetek jók a szülőkhöz, hozzátartozókhoz, árvákhoz, szegényekhez, a szomszédokhoz, kik közeliek, a szomszédokhoz, kik távoliak, a társhoz, ki mellettetek áll, a vándorhoz, és azokhoz, kiket jobbotok bír. Mert bizony, Allah nem szereti azt, ki gőgös és henceg, - (Korán 4:36)

Tégy jót először a családtagokkal, majd azokkal, akiknek segíteni kötelesség. Majd azok jönnek, akik mindig rendelkezésünkre állnak. Az első helyen a sorban a szomszédok állnak. Lehet, hogy távol élünk hozzátartozóinktól, de akár ismerjük őket, akár nem, a szomszédok mindig ott vannak mellettünk.